Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

380 5l6. országos ülés Í9ík márczius 4-én, szerdán. Szmrecsányi György: A sajtóiroda! Farkas Pál: Mit tett a sajtóiroda? Beszkid Antal: De, t. ház, rámutatok e bűnpernek egy másik, súlyos, kirivó részletére. .Nemcsak a vádlottak, de a tanuk nagy része is azt panaszolta, hogy a határrendőrség és csendőrség a legnagyobb brutaltásokat követte el. Itt panaszkodtam interpellácziómban, hogy a közigazgatás az oka, annak, hogy az a szerencsétlen mozgalom künn az országban igy elterjedhetett. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha vissza méltóztatnak emlékezni, hogy körülbelül 1904-ben kezdődött, ez, Amerikából hazatért parasztok voltak az első hirdetői ennek a mozgalomnak; Izán történt és ott nyertek számos hivet; ebből állott elő az első izai per. Azt hittem, ha ilyen per támad, amely oly kényes kérdést érint, ebből okulnak, ez tanulságul szolgál azoknak a hivatalnokoknak, akiknek kötelessége az államban ezekre felügyelni. De mi történt később ? Erőt vett megint a nemtörődömség, a közigazgatás a határrendőrökre, a csendőrökre bizta a nyomozást. Én itt a képviselőház előtt azt kérdem, t. ministerelnök ur, alkalmasnak tartja-e a csendőrséget és rendőrséget arra, hogy ilyen kényes, az országot oly mélyen érintő kérdésben, ily fontos dologban nyomozzon? (Mozgás és derülség a jobboldalon; felkiáltások: Hát ugyan ki nyomozzon ? Zaj. Elnök csenget!) Azt kérdem, vájjon vallási fanatizmusból keletkező ügy elintézésére alkalmas-e a határrendőrség vagy a csendőrség ? Rámutattam t. ministerelnök ur arra, hogy igenis voltak esetek az országban, amikor vallási fanatizmusból ügyek keletkeztek és a szolgabiró csendőröket mozgósított; de ennek mindig meg volt a szomorú következménye. Én nem tartom alkalmasnak őket arra, hogy ily kényes ügyeket velük lehessen elintézni. Egy hang (jobbról) : JNern elintézni, csak nyomozni! Szmrecsányi György: Zsandárral ilyet nem lehet elintézni! Elnök: Kérem Szmrecsányi György képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Beszkid Antal: De visszatérek Duliskovics Arnold szerepére. Az ilyen ágent-provokatőr szerepeltetése, azt h'szem, nem szolgál valami nagy díszünkre. De nemcsak azt kérdezem, hogy vájjon alkalmas-e az ilyen egyéniség arra, hogy ő az ilyen mozgalomnak gátat vessen, vagy egyáltalán ért-e ő az ilyen dologhoz ? En az ő vallomásából a perben azt látom, hogy ez a detektív inkább arra szolgált, hogy jobban elmérgesitse az ügyet (Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldalon.) és talán a kutatás folytán mesterségesen csinált vádlottakat. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Beugratta őket! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Beszkid Antal: És miért? Azt mondják, a saját rokonait sem kímélte és azokat is beugratta. (Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon.) Huszár Károly (sárvári): (közbeszól). Elnök: Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék állandóan zavarni a tárgyalást. Beszkid Antal: Múltkori interpellácziómban elmondtam részben az okokat, amelyek előidézték a skizma-mozgalmat Magyarországon, rámutattam e néj> nyomorúságára. Ma kiegészítem ezt valamivel és itt különösen először is vallási mozzanatokra mutatok rá. Ami ezt a schizmát olyan könnyen terjeszthetővé tette,, az kölönösen Mármarosban a párbér kérdése. És ha az erre a szerencsétlen bünpörre elköltött százezreket arra fordították volna, (Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy azt a párbért rendezzék, hogyha itt atyai jóindulattal kezelik ezt a kérdést, ha lelkipásztoraik visszatartják ettől a mozgalomtól ilyen módon, ennek a mozgalomnak régen hire sem volna Én állom és igazolom ma is azt, hogy ha ez a politika bekövetkezik, akkor ilyen mozgalom többé ott megtörténni nem fog s ha át is tértek volna egyesek, ha látják azt a jóindulatot a kormány részéről, akkor bizonyára a régi vallásra visszatérnének. A másik kérdés, amely egyáltalában a Felvidék lakosságát sújtja és különösen Máramarosban és Beregben nagyon érinti a népet, az erdő és a legelő kérdése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az erdő- és a )egelőtörvényoknck rideg intézkedései vannak. Én elismerem, hogy a mínisteriumokban a hozzájuk felkerülő ügyekben ma méltányosabb eljárást követnek ; elismerem azt, hogy ott az egyes esetekben ma már eltekintenek ezektől a rideg intézkedésektől ; de az erdőgondnokságok, erdőtisztségek a törvény betűjéhez ragaszkodnak, egyöntetű eljárás ezekben a dolgokban nincs. Es ón azt kérném, hogy hacsak lehetséges, mielőbb a törvénynek ezen rideg intézkedéseit revízió útján enyhítenék és méltányosabb eljárást hoznának be. (Helyeslés a baloldalon.) Ez szükséges különösen Máramarosban és Beregben azért, mert ott a földbirtoknak körülbelül fele van a kincstár kezén és olyan földbirtokosok kezén, akik közvetlen a néppel nem érintkeznek. Ugy van! a baloldalon.) Már pedig ott, ahol hivatalnokok, tisztek kezelik a birtokokat, ott a humánus eljárás a nép irányában ki nem fejlődhetik. Befejezem beszédemet. Azt szeretném, ha ez határkő volna az eddigi rossz politika és az eljövendő jobb politika között, amely ezután kell, hogy bekövetkezzék. Szeretném, ha az a mármarosszigeti bűnper, ha már megvan, legalább oktatásul szolgálna, hogy abból megismernők azokat a bajokat, melyek ezt a népet a nyomorúságban tartják, hogy megtaláljuk