Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

5i6. országos- ülés Í9íí márczius 4-én, szerdán. 381 azokat a gyógyszereket is, amelyek meg fogják ezt gyógyítani. (Helyeslés balról.) Az igen t. ministerelnök ur az interpellá­cziómra adott válaszában azt mondta, hogy ő Potemkin falvakat nem akar mutogatni. En is elfogadom ezt; de ne tessék akkor, amikor né­mely vármegyében, mint Máramarosban, a la­kosság 82°/ 0-a analfabéta, Máramarosszigeten egy kultúrpalotát 400.000 K-val építeni, hanem tessék a szegény népnek adni először kultúrát s ezt a szomorú statisztikai százalékot leszállí­tani a minimumra. (Helyeslés a ház minden oldalán.) Csuha István: Állami iskolákat építeni! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Beszkid Antal:A sajátreputácziómatvédtem beszédem elején, a végén pedig ennek a szegény népnek érdekében szólalok fel s nem is fogok nyugodni addig, amíg nem látom, hogy ez a helyes politika gyökeret fog verni. (Helyeslés halról.) Két interpellácziót terjesztek elő: egyet a ministerelnök úrhoz és egyet a földmivelésügyi minister úrhoz és bátor leszek azokat felolvasni. (Halljuk ! Halljuk! balfelöl. Olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Kérdem, hajlandó-e megnevezni azt a képviselőt, akinek megvesztegetésére Duliskovics detektív kért ós kapott pénzt? és találkozott-e olyan képviselő, aki erre vállalkozott? 2. Hajlandó-e beszüntetni a sajtóiroda visszaéléseit a vidéki lapokban elhelyezett hír­lapi czikkeknek valótlan beállítása tárgyában ? 3. Hajlandó-e a mármarosszigeti bímpör­ben beigazolt csendőri és határrendőrségi bru­talitások megtorlása tárgyában sürgősen intéz­kedni ?« »Interpelláczió a földmivelésügyi minis­ter nrhoz. 1. Hajlandó-e az erdő- és legelőtörvénye­ket a gyakorlati élet által igazolt méltányosabb alakban való módosítás végett revízió alá venni ?« Elnök: Az interpellácziók kiadatnak a mi­nisterelnök urnak, illetőleg földmivelésügyi mi­nister urnak. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy t. barátom a földmivelésügyi minister ur beleegyezésével mindkettőnk és az egész kor­mány nevében egyszerre adhassam meg az inter­pelláczióra a választ. (Helyeslés.) Mielőtt magára a válaszra áttérnék (Hall­juk! Halljuk!) kénytelen vagyok rövidesen foglalkozni (Zaj balról. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) az interpelláló képviselő urnak sze­mélyes sérelmeivel is. Itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy igazán a jelen pillanatig abszolúte még eszem ágában sem volt azt gondolni, mintha bárkinek eszébe juthatna, hogy a Duliskovics-féle vallomásban emiitett képviselő a képviselő. ur lehetne. (Ugy van! Felkiáltások jobbfelöl: Senki sem mondta!,) Én igazán nem értem a képviselő urat. (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Hát ki volt ?) Egész eddigi működése semmi támpontot arra nem szolgáltatott, hogy azt gondolják róla, mintha pánszláv agitátorok őt akarnák inter­pellácziókra megnyerni és igazán nem értem, miként vehette ezt magára a képviselő ur. Szmrecsányi György: írták kormánypárti lapok! (Felkiáltások jobbfelöl: Melyik irta ? Zaj.) A Lloydban is benne volt! (Felkiáltások jobbfelöl: A neve nem volt!) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Gr. Tisza István ministerelnök: Nem olvas­tam lapban, de ha megjelent a Lloydban, hiszen az teljesen független lap, mi sem lett volna egy­szerűbb . . . (Derültség a baloldalon.) Ezen kár nevetni, mert a Lloyd egészen független lap . . . Huszár Károly (sárvári) : Melyik lap nem független ? Tessék szives lenni megmondani! (De­rültség és felkiáltások jobbfelöl: Az Alkotmány!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Tisza István ministerelnök: Kérem, a Lloyd a kormánytól abszolúte semmi néven ne­vezendő segélyt nem kap, az egy abszolút független lap. Ezt csak mellesleg jegyzem meg. Tehát mi sem lett volna egyszerűbb, mint ezt a kérdést a Lloyddal tisztába hozni ; ezért kár volt itt érzé­kenykedni. Egyéb!-'ént nem is tudom, hogy benne volt-e ? (Felkiáltások jobbfélől: Nem volt benne !) A képviselő urnak másik sérelmét nagyon bajos komolyan kezelni. Azt, hogy a Szepesi Hír­lap, vagy a Szepesi Napló vagy a Szepesi Lapok azt irták a mi múltkori szónoki tornánkról, (De­rültség jobbfélől.) hogy én a képviselő ur felett dia­dalt arattam, (Derültség jobbfélől.) — hát kérem, én nem irtam azt a czikket. . . (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: ... nem is volt semmi befotyásom arra a czikkre. Szmrecsányi György: A sajtóiroda irta! Gr. Tisza István ministerelnök: Miután az a lap, ugy látszik, a sajtóirodával érintkezésben áll, ha abban a czikkben a sajtóirodának része volt, hát én a képviselő úrtól ezért alázatosan bocsánatot kérek . . . (Élénk derültség jobbfélől. Zaj a bal­oldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Posgay Miklós: Csak minden hibája után igy bocsánatot kérne ! (Nagy derültség jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: ... és igye­kezni fogok a sajtóirodánál odahatni, hogy jövő­ben minden ilyen hasonló esetben azt igyekezze­nek a sajtóba hozni, hogy a képviselő ur aratott itt nagy diadalt. (Derültség jobbfélől.) Ábrahám Dezső: De jó viccz ! (Felkiáltások jobbfélől: Találó !) Elnök : Csendet kérek !

Next

/
Oldalképek
Tartalom