Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-516
362 516. országos ülés 19U mentesség nem adatik meg ; ez benne is van a szerződésekben. Azonban ezen szerződések tárgyalásakor küszöbön volt az 1909 : VIII. t.-cz.-nek az életbeléptetése, ez pedig magára a szubvenczióra nézve az adómentességet állapítja meg. Ennek folytán a szubvencziók kiszámításánál és a járatokra való szubvencziónál a társaságok ezen adómentességre már számíthattak ; ezt tőlük tehát utólag megvonni nem lehetett. Ezt kellett tehát rekompenzálni. Lehetett volna a szerződéseknek egész struktúráját megváltoztatni, de mi egyszerűbbnek tartottuk az eljárást így és ezen kompenzácziónak addig van külön helye, amig az 1909. évi VIII. t.-ez. életbe nem lép. Akkor magától áll be ugyanaz az állapot, de akkor ez pontosan koronára és fillérre fog kiszámíttatni, inig ma pausál-összegben van beállítva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez ennek a sokat hánytorgatott s mintegy valami ujabb szubvencziónak feltüntetett kérdésnek a története. Itt is szemfényvesztéssel lettünk megvádolva több oldalról, bátor vagyok tehát ezt az igen t. túloldalnak figyelmébe ajánlani és azt hiszem az általam mondottakból meg fognak győződni arról, hogy e tekintetben is alaptalanul vádoltak meg minket. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ugy Springer Ferencz, mint Vió Antal igen t. képviselőtársaim felhozták a fiumei kikötő elégtelenségét és más oldalról is kiemeltetett az, hogy mi tulajdonképen hiába szubvenczionáljuk a járatokat, ha Fiume képtelen a forgalmat lebonyolítani. T. ház ! Hogy Fiumét segíteni kell ós mindinkább ki kell képezni arra, hogy képes legyen feladatának megfelelni, ezzel a kormány tisztában van. Tisztában voltak vele az előző kormányok és tisztában van a mostani kormány is, hogy e téren tenni kell, természetesen mindig tekintetbe véve a pénzügyi helyzetet is. De ha ettől el is tekintenénk, ha a pénzügyi helyzeten túltennők is magunkat, egyszerre, máról-holnapra ezt a kérdést megoldani nem lehet. Itt csak lépésről-lépésre lehet haladni és mi itt is konzekvensen keresztülvisszük a szükséges teendőket. Ebből a szempontból bátor vagyok igen t. képviselőtársamnak, Vió Antalnak is tudomására hozni, hogy Fiúméban legközelebb egy második dock-medencze fog kiépülni, körülbelül hat millió korona költséggel, úgyszintén — amire a magam részéről nagy súlyt helyezek — a kikötőnek darukkal való felszerelése is megtörténik. (Élénk helyeslés.) Egyszóval, napirendre fog kerülni a kikötőnek modernizálása, hogy feladatának lehetőleg intenzive tudjon megfelelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez annyival inkább fontos és erre annyival inkább kell fokozottabb figyelmet fordítani, mert Fiúméban a területi viszonyok olyanok, hogy a kormánynak tényleg elsőrendű feladata, hogy a kis helyet lehetőleg felhasználja, hogy Fiumét és az ottani berendezéseket lehetőleg intenzive fruktifikáltassa. (Élénk helyeslés.) Már 50 daru márczius 4-én, szerdán. van megrendelve és ezek felszerelése már folyamatban is van; remélem, hogy ezzel a be- és kirakást lehetőleg gyorsítani fogjuk. Hogy e téren modern berendezésekkel mit lehet elérni, arra nézve legyen szabad felhoznom, hogy pl. Genua, amely egyike a modern berendezésű kikötőknek, a rakpartokon évenként pro folyóméter 700—800 tonna forgalmat bonyolít le, inig nálunk, Fiúméban, sajnos, egy folyóméterre körülbelül csak 250 tonna esik, vagyis annak körülbelül csak Vs-a. Nézetem szerint tehát e téren is keresnünk kell az orvoslás módját és- azt, amit aránylag kisebb eszközökkel lehet elérni és aminek gyümölcsét hamarabb élvezhetjük is. (Helyeslés és tetszés.) Vió t. képviselő ur — talán mások is, de ő elsősorban — az államvasutak fejlesztését és a fiumei második vágánynak mielőbb való létesítését kívánta. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ennek szüksége ma nem forog fenn. A. Fiume, illetve a kikötő az, amely nem tudja befogadni azt, amit az államvasút szállít oda. Tehát helytelen, czéltalan, sőt, hogy ugy mondjam, nem gyümölcsöző befektetés volna a második vágány létesítése. (Helyeslés.) Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ne foglalkozzunk külön az államvasuti kérdések rendezésével; értem ezalatt a fiumei állomás kiépítését és rendezését, egyszóval mindazt, ami az államvasutakat még második vágány nélkül is képesiti arra, hogy feladatuknak minél inkább meg tudjanak felelni. Nézetem szerint ennek a módja az, hogy a meglevőnek lehető jó felhasználásával érjük el a lehető maximumot és csak akkor, ha ezt elértük, szabad gondolnunk oly nagy befektetésre, mint a második vágány. (Altalános helyeslés.) A tarifák kérdését is szóbahozták különböző oldalról, így agrár oldalról is; (Halljuk! Halljuk!) hangsulyoztatott, hogy maholnap veszélyeztetjük versenyképességünket Trieszttel. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy erre a legnagyobb figyelemmel leszünk. Magam sem tartom alkalmasnak a jelen pillanatot tarifaemelésre, különösen külföldi relácziókban. Legfeljebb bizonyos anomáliák kiküszöböléséről lehetne szó, de e tekintetben is nagy óvatossággal kell eljárni. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy közgazdasági kérdésekben elhamarkodva semmit sem fogunk tenni. Szintúgy kellő gondunk lesz arra, hogy versenyképességünket Trieszttel el ne veszítsük. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Vió t. képviselőtársam a szabad hajózás kérdését illetőleg szóba hozta a szabadhajózási vállalatok keresetének megadóztatását. A szabad hajózási törvényben az adómentesség kérdésének megoldását komoly tanulmány tárgyává teszem és addig, mig e részben eredményre nem jutunk, erre nézve határozott álláspontot nem foglalhatok el. A képviselő ur összehasonlítást méltóztatott tenni a trieszti és a fiumei viszo-