Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

354 blb\ OÍszagos ülés 19H márczius 4-e/i, szerdán. sok szót lehetne vesztegetni és sokat lehetne a felett vitatkozni, hogy ilyen komplikált szerződéseket miképen kellene czélszerüen konstruálni, de ne méltóztassék kívánni, hogy most éhbe belemenjek. Azt a panaszt is hallottam Szmrecsányi t. képviselő ur felszólalásában, hogy aránylag rövid volt az idő, mely rendelkezésre állott, de ha méltóztatnak a javaslatot alaposabb tanulmány tárgyává tenni, meg fognak róla győződni, hogy itt tényleg nincs semmi elburkolva és ha a t. képviselő ur beleélte magát abba a gondolat-menetbe, amely az illetőket vezette, akik ezeket a szerződéseket konczipiálták, akkor érthetőnek is fogja találni az egészet. Springer Ferencz: Hogyne! Értbetőnek találom, ha beleélem magamat! (Derültség balfelöl.) B.Harkányi János kereskedelemügyi minister: Azt hiszem, kérhetem, az igen t. képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak nekem olyan intencziókat tulaj doni tani . . . Rakovszky István: Nem a minister urnak. Kijelentettük! 6, Harkányi János kereskedelemügyi minister : Tiltakozom az osztály nevében is. (Elénk helyeslés jobb/elöl.) Itt quasi mindenféle kulisszatitkokról méltóztatnak beszélni egészen nyugodtan. Felhozta ezt Szmrecsányi igen t. képviselő ur is és azt a kérdést intézte hozzám, hogy miután köztudomású, hogy ezeket a szerződéseket már elődeink kötötték, miért nem hozták ők ezeket a ház elé és különösen ha Lukács volt ministerelnök ur nem hozta, miért nem tette le közvetlen elődöm, Beőthy László igen t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot a ház asztalára. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ennek oka épen az, hogy a tárgyalások a, Lloyd-egyezményt illetőleg és a szövegezés huzamosabb időt vettek igénybe. A szerződések megszövegezésének munkája tényleg csak az ősz folyamán készült el és ez az oka annak, hogy én hozom ezeket a törvényjavaslatokat ide és nem az elődöm hozta. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ne méltóztassanak itt mindig nem tudom micsoda államtitkokat szimatolni. Huszár Károly (sárvári): A belügyminister kezdte. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Épen ezért, mivel az én működésem alatt iinalizálódott ezen szerződések szövegezése, egész határozottan merek ugy nyilatkozni, hogy itt semmi titkolási szándék nem lappang és nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Önök, t. uraim, egy fix gondolatból indultak ki és ehhez keresnek argumentumot. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Kifogásolta Rakovszky igen t. képviselőtársam, hogy az Adria külföldi kikötők között is bonyolít le forgalmat. Rakovszky István: Nem ezt mondtam. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Akkor bocsánatot kérek, hiszen ón nem akarok soha félremagyarázni. Rakovszky István: Azt mondtam, hogy sokkal nagyobb a külföldi forgalma, mint a belföldi. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Mondjuk így, hogy tulajdonképen az Adria szubvencziója a magyar közgazdaság szempontjából máskéj) ítélendő meg. Rakovszky István: Külföldi kereskedelmet istápol inkább! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy épen a mi fiumei forgalmunk elégtelensége egyik főargumentum a szubvenczió szükségessége mellett. Mert azzal is argumentáltak, — ha jól emlékszem, Szmrecsányi igen t. képviselő ur — hogy* mikor a szubvenczió mellett argumentumként felhozzuk Ausztriát és Olaszországot, miért nem tekintjük Németországot és Angliát. Egyszerűen azért, mert a legnevetségesebb póz volna a mi közgazdaságunkat a német és az angol •közgazdasággal összehasonlítani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Anglia és Németország megengedheti magának azt, hogy nem szubvenczionálja hajóstársasiígait. Huszár Károly (sárvári): De szubvenczionálja! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : Németország bizonyos szubvencziót ad, de ez tulajdonkép nem szubvenczió, hanem a postai járatokkal teljesített szolgálatért nyújt azoknak bizonyos segélyt. Rakovszky István: Ugy van! B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : Kérem, én egészen lojális vagyok nyilatkozataimban. De ezt megengedheti magának Németország, megengedheti magának Anglia, az ő erős, fejlett közgazdasága mellett. Azonkívül Fiume poziczió dolgában is a legszerencsétlenebb. Fiumét a hajók menet vagy jövet útközben nem érintik és ide csak az jön, akit bizonyos érdek vagy kötelezettség kényszerit bele abba, hogy idejöjjön. A nagy világforgalmi utak nem érintenek minket. Ezek azok az okok, amelyek miatt szubvenczió nélkül nálunk egy hajóstársaság meg nem élhet. És épen azon körülmény folytán, hogy Fiume nem nyújt kellő anyagot, emiatt van megengedve az Adriának, hogy bizonyos kitérésekkel lássa el a nyugateurópai szolgálatot. És épen ez indokolja azt az aránylag csekély segélyt, amelyet ezen járatokért neki nyújtunk. Es épen ezért viszont annyival drágább a segélyezése a menetrendszerű járatoknak, mert ezeknél, eltekintve a üx tarifa kérdésétől, minden ilyen eltérés mindenesetre megakadályozandó. A járatok számát kritizálta jgen t. képviselőtársam Springer Ferencz. Én már az előbb is megjegyeztem, hogy nem a járatok száma, hanem azok minősége a fontos. A régi szerződésekben menetrendszerű járatok voltak