Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-516

5Ífc országos ülés lyií roltunk volna. Aki engem ismer, tudja, hogy ez ellenkezik egész eljárásmódommal. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én nagyon is nyilt kártyákkal szoktam játszani és e szokásomról semmi és senki kedvéért nem vagyok hajlandó lemondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy azon jogunkat, hogy az Adria-szerződés meghosszabbításával éljünk, fentartottuk. Ez a joga a kormánynak teljes épségében fennáll és ezt mi ez év végéig gyakorolhatjuk. Tehát itt a kormány részéről mulasztás nem történt. Mindazonáltal bátor vagyok hangsúlyozni, hogy e törvényjavaslatok megítélésénél nézetem szerint nem az 1901. évi alapból szabad kondulnunk, hanem abból az állapotból, amely azáltal teremtetett, hogy évről-évre egyezmények köttettek, amelyek a budget utján szankcziónáltattak. Természetesen az egyezmény függővé volt attól téve, hogy a törvényhozás a budget megfelelő tételét elfogadja. Ez ellen már Rakovszky István igen t. képviselőtársam, és még hangosabban, ha nem is nyomatékosabban (Derültség a jobboldalon.) Huszár Károly képviselőtársam is felszólalt. Magam is sokkal helyesebbnek tartom, hogy a szubvenczió kérdése, különösen ilyen nagyfontosságú javaslatoknál, törvényileg rendeztessék. A múltban azonban ez azért volt lehetetlen, mert a parlament tanácskozási rendje meg volt zavarva és igy egy kormánynak, amely felelőssége tudatában volt, expediensekről kellett gondoskodnia. Nézetem szerint a legkorrektebb expedienst választotta ; a kérdésnek a budget utján való rendezését. Szabadjon itt közbevetőleg megjegyeznem, hogy épen igy járt el az ellenzékből kikerült koalieziós kormány is. (Halljuk ! Halljuk !) Szterényi József: A Kelet-tengerhajózásival méltóztatik gondolni ? B. Harkányi János kereskedelemügyi mini ster : Bátor leszek megmondani. Azt voltam bátor megjegyezni, hogy különben igy járt el már az ellenzék köréből kikerült kormány is. Ugyanis az 1908. évi budgetbe beállitott 500.000 koronát és indokolásában felhozza a következőket (olvassa) : »Ezuttal arra kérem a törvényhozás felhatalmazását, hogy ezen tervem megvalósításához tartozó uj haj ózási vonalak berendezésének megkezdésére évi 500.000 korona hitel engedélyeztessék/' (Mozgás a baloldalon.) Nem akarom ezt helyteleníteni. Bátor voltam megmondani, hogy én annak a kormánynak eljárását nem helytelenítem. Különösen akkor, amikor a parlamenti viszonyok folytán e kérdést törvényhozásilag elintézni nem lehetett, a kormány felelőssége tudatában helyesen járt el igy, ahogy eljárt. Rakovszky István : 1913. XXVIII. t.-czikk! Farkas Pál: Mi csendesen hallgattuk meg ! Héderváry Lehel: Nem is volt itt! (Derültség.) Farkas Pál: Igenis, itt voltam ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni! B. Harkányi János kereskedelemügyi mini urczdis h~hi, szerdán. 349 nister: Annál helyesebb volt, nézetem szerint, a kormánynak imént jelzett eljárása, mert a külföldi államok — és különösen figyelembe veendők e téren a hozzánk legközelebb álló Ausztria és Olaszország — na

gy lépésekkel haladtak e téren és igen tekintélyes összegeket fordítottak hajózási szubvencziókra. Majd később bátor leszek ezen összegekre visszatérni. Ha mi ezen időt elmulasztjuk és tétlenül nézzük, hogy más államok e téren hogyan fejlődnek, akkor esetleg egy olyan helyzetet találtunk volna pl. már ma, amikor helyre sem hozhattuk volna a hibát vagy pedig csak igen nagy és aránytalan áldozatokkal. B. Podmaniczky Endre: Ugy van ! Rakovszky István : Podmaniczky mondja, hogy ugy van ! B. Podmaniczky Endre: Csak ne rossz vicczeket! Farkas Pál : Ép ugy katonatiszt volt, mint Rakovszky ! Elnök : Csendet kérek ! B. Harkányi János kereskedelemügyi mi! niszter : De nézetem szerint még sokkal súlyosabb I kihatással volna, ha netalán a kormány ma hatáI rozná el magát, hogy nem számolva azzal a hely| zettel, aiielyet az egyezmények teremtettek, egy | szerűen visszahelyezkednénk az 1901. évi állapoi tokra. Közben ugyanis közgazdaságunk berendez] kedett ezen egyezményileg létesített járatok alapI ján és azt mindettől megfosztani, megfosztani ma, amikor épen ezen idő alatt úttörő munkát végzett, ! nagy áldozatokkal, megfosztani esetleg abban a ! pillanatban, amikor kezdené gyümölcsét élvezni eddigi munkájának: ez — nézetem szerint — a kormányra jogosan a legnagyobb felelősséget hárítaná. (Helyeslés jobb felől.) Ezen álláspontom indokolására legyen szabad még felhoznom, hogy az a szolgálat, amelyet mi megkapnánk, ha visszahelyezkednénk az 1901-es állapotra, tényleg a mai igényeknek abszolúte nem felelne meg. Ennek némi indokolásául szolgáljon az is, hogy, a koalieziós kormány idejében, az Adria már folyamodott szerződésének meghosszabbitásáér, sőt hajlandóságát fejezte ki, amennyiben ezen szerződés — ha jól emlékszem, 1907 jidiusában volt erről szó — négy évvel le| járta előtt meghosszabbíttatnék, akkor az uj szer! ződés tartamára kikötött hajókból már az első két évben, vagyis még a régi szerződés tartama alatt öt hajót megépíteni. Tárgyalások folytak aziránt, de tudtommal nem finaliz áltattak. És ez nézetem szerint helyesen történt igy, mert az ezen régi szerződés alapján teljesítendő szolg'datot már akkor sem Ítélte a kormány elegendőnek és kielégítőnek, hanem már akkor foglalkozott az egész hajói ási kérdés komplexumával, később pedig kidolgozott e tárgyban egy memorandrmot. Ugy tudom, hogy épen ebből a memorandumból czitált az én igen t. képviselőtársam, Rakovszky István, mikor arra hivatkozott, hogy e társaság a marokkói járatokat sokkal olcsóbban volt hajlandó akkoriban vállalni. Ez a memorandum, nézetem szerint, a leg-