Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 191h január 28-án, szerdán. 27 sége nem ágyutöltelék, vagy anyag többé, (Ugy van !) hanem ugy testileg, mint szellemileg és lelkileg megedzett fegyveres polgárok katonailag szervezett csapata, melyet egy magasabb czél érdekében a hivatása magaslatán álló és kötelességtudó tiszti és altiszti kar vezet a háborúba. A törökökkel szemben a bolgárok felszerelése teljesen modern volt, mannlicher ékkel, franczia gyorstüzelőkkel voltak felszerelve. Már maga az a tény, hogy egy öt millió lakossal biró országnak 400.000 katonája van, fényesen bizonyítja, hogy a bolgár királyság gerincze a hadsereg. Ha ehhez hozzáveszem még azt, hogy a bolgár katonát páratlan intelligenczia és páratlan lelkesedés jellemzi a nemzeti ügyért, ugy érthető, hogy egy jól felszerelt és lelkes hadsereg nagy feladatok megvalósitására képes. (Helyeslés.) Ami a szerb és montenegrói katonát illeti, mint alkalmam volt annak idején a helyszinén is meggyőződhetni, tőzsgyökeres paraszt, ki tudja, hogy minden csepp vérével saját földjét védi meg. (Ugy van! Ugy van

I) Valóságos nemzetőr, ki ég a harczi vágytól, ha szabadságát kell megvédeni. Es végül ha vizsgálom a görögöknek balkáni szereplését, ugy látom, hogy a görög nemzeti becsületet a görögök testi kultúrája szerezte vissza. Hadseregük fejlesztésére pénzük nem lévén, a testi kultúrára vetették magukat. A török-görög háború csúfos futásait és a jelen háború győzelmei közé esik a görög testi kultúrának újjászületése. Most sem volt pénzük, fegyverük is alig jobb, mint akkor, de mások voltak azok, kik most fegyverben állottak. A gyáva, elpuhult népet egy erős, izmos, testileg kiművelt nép váltotta föl. Okulva ezen, t. képviselőház, engedje meg, hogy a tanuló ifjúságnak jelenlegi cserkész-mozgalmát szives figyelmébe ajánljam és legmesszebbmenő támogatásukat részére kikérjem. (Helyeslés.) Ez a mozgalom van hivatva arra, hogy mind testileg, mind szellemileg, lelkileg és jellembelileg edzett, jó hazafiakat és bátor, intelligens harczosokat neveljen a hazának. Nem akarok ezzel a mozgalommal bővebben foglalkozni, szives figyelmükbe ajánlom Madari-Kreibig Rudolf őrnagy urnak a Cserkészet kézikönyve czimü munkáját, melyben részletesen foglalkozik ennek horderejével és jelentőségével. Végezetül méltóztassék még megengedni, hogy a javaslat társadalmi és pénzügyi kihatásáról néhány szóval megemlékezzem. (Halljuk ! Halljuk !) Igaza van annak, ki azt mondja, hogy a javaknak termelője nemcsak az, ki azokat létrehozza és szaporitja, hanem épen olyan érdeme van annak is, ki azokat megvédi. Mégsem közömbös tény annak megvizsgálása, vájjon a védelmi tényezők nem abszorbeálják-e nemzeti termelő erőnket aránytalan mennyiségben emberben és tőkében. Az elsőre megadta a választ ugy az igen t. előadó ur, mint előttem szólt t. képviselőtársam, de megadja a választ a törvényjavaslat indokolása is, mely számokkal mutatja ki, hogy az 1918-ban szükséglendő 106.694 ujonczot már 1912-ben is kiállíthattuk volna. Ezek tények, t. képviselőház, amelyeket elferdíteni nem lehet és amelyek csak mindnyájunknak örömére és megnyugvására szolgálhatnak. Azonban a hadseregnek harczképessége és az általános védelmi kötelezettség szempontjából nem mulaszthatom el, hogy az igen tisztelt kormány figyelmét a legutóbbi osztrák kivándorlási botrányra felhívjam és felkérjem, hogy mind katonai, mind polgári hatóságaival hasson oda, hogy az állításkötelesek kivándorlása a legszigorúbb megtorló intézkedésekkel meggátoltassék. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a javaslatnak pénzügyi kihatását illeti, igaz, nagy terhekről van szó, amelyeknek vigasztalansága abban a körülményben nyilvánul, hogy semmi kilátás arra, hogy azok kisebbednének, sőt minden jel arra vall, hogy nagyobbodni fognak. Nem mondom : szivesebben és lelkesebben szavaznám meg ezeket a milliókat iskolákra, kórházakra, humánus és kulturális czélokra. De bensőm sugallja, hogy hazám közbiztonsága érdekében meg kell hozni ezt az áldozatot, mert megtagadásával gátat vetnénk saját nemzetünk és polgárainak nyugodt, biztos, békés fejlődése és haladása elé. (Ugy van ! a jobboldalon.) Engem teljesen megnyugtat a pénzügyminister ur ő exczellencziájának az a kijelentése, hogy e javaslattal követelt összegek ujabb terhek kirovását nem teszik szükségessé. De eltekintve ettől az igazán jóleső és megnyugtató kijelentéstől, ha Magyarország 1913. évi költségvetését magam előtt látom és azt olvasom, hogy Oroszország évi összköltségvetésének 25%-át, Francziaország 27%-át, Németország 22%-át, Olaszország 23%-át, Magyarország pedig csak 10'2%-át költi katonai czélokra ; akkor nem indokolt azoknak kijelentése, akik azt mondják, hogy a katonai terhek nincsenek arányban az államigazgatás egyéb kiadásaival és nincs igazuk, hogy az ország teherviselési képessége túlzottan kihasználtatnék épen a katonai terhek érdekében. (Ugy van ! Ugy van !) Befejezve felszólalásomat, hálásan köszönöm a t. háznak, hogy meghallgatásra méltatott. Közjogi szempontból követelem azt, ami a nemzeté, követelem az őt igazságosan megillető jogokat és miután szent meggyőződésem, hogy ez a javaslat hazám létének, jövőjének és függetlenségének biztosítására szolgál, azt nyugodt és igaz lelkiismerettel megszavazom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Minthogy több szónok feljegyezve nincs, kérdezem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk !) Hazai Samu honvédelmi minister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Az 1912—13-iki hadtörténelmi események, valamint néhány külföldi állam nagymérvű katonai fejlesztései szoros összefüggés-