Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

322 515. országos ülés 191b márczius 3-án, kedden. hogy hogyan lehessen a pénzhez jutni, mert való­sággal protekczió kell, hogy a pénzből valaki kapjon. Fernbaeh Károly: Egy koronát! Huszár Károly (sárvári) : Kultuszbudgetünk egész évi emelkedése meg sem közelíti a nyolcz milliót, amelylyel most a minister ur e szerződéssel a vállalkozók szubvenczióját felemelte. Teleszky János pénzügyminister: Melyik év az, ahol nem közelíti meg ? Huszár Károly (sárvári) •. A kultusmir.is­térium egyévi költségvetése . . . Teleszky János pénzügyminister: Melyik évben ? Huszár Károly (sárvári) •. A legutolsó évben. Teleszky János pénzügyminister: Már 1913­ban 27 millióval emelkedett! (Nagy mozgás és derültség a jobboldalon.) Huszár Károly (sárvári) •. És kétszázmillió lesz szükséges e javaslat költségeinek fedezésére. Teleszky János pénzügyminister: E javas­latok fedezésére? Ez fokozatosan 2,000.000 egy évben, de ha az egész 10 évet veszi is, akkor is ezzel szemben 27,000.000 emelkedés áll. Huszár Károly (sárvári): Bocsánatot kérek, be fogom bizonyítani a pénzügyminister urnak, hogy ez a kétmillió kétszázmilliót jelent. (Zajos derültség a jobboldalon.) Be fogom bi­zonyítani. Farkas Pál: Halljuk a bizonyítékot! Huszár Károly (sárvári) : Bocsánatot kérek, nagyon sajnálom, de nem hasból beszélek, ha­nem a ministeri jelentésekből. (Nagy zaj.) Mél­tóztassék a pénzügyminister urnak őszintén választ adni és ne nevessen felesleges módon. (Mozgás és derültség. Elnök csenget.) Bocsá­natot kérek, ha az urak velem szemben azt mondják, hogy hasból beszélek, hát ezzel szem­ben én a kereskedelemügyi és a pénzügyi mi­nister uraktól azt kérdem, igaz-e, hogy a javas­lat száznyolczvanmillió K-nyi terhet jelent, ha a szerződések be lesznek tartva? (Ugy van! a bal- és a síélsőbalóldalon. Mozgás a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Ezt nem lehet el­nevetni ! Bosnyák Géza: Ezt nem lehet eltagadni! Huszár Károly (sárvári): Ennyi pénzt adnak a milliós bankoknak. Tudom, hogy a munkapárt nevetve szavazza meg, akár kétmillió, akár kétszázmillió, de a szegény emberek, akik­nek az adót meg kell fizetniök és akik keserves viszonyok közt keresik meg a pénzt, nem nevet­nek olyan könnyen. Szmrecsányi György : Eszkomptálva van már a szubvenczió, azért nevetnek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. ; Huszár Károly (sárvári): Mit lehetne elérni ezen horribilis Összegekkel, ha az nem a Lánczy Leók és a többi társaságok zsebébe folynék, hogy osztalékkép egymás közt szct­oszszák .. . Elnök: Kérnem kell a-t. képviselő urat, hogy a személyes sértések és gyanúsítások terére ne lépjen. (Nagy zaj és ellentmondás a bal­oldalon.) Fernbaeh Károly: Elnöki önkény! (Nagy zaj. Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Elnök: Eernbach Károly képviselő urat rendreutasitom. (Folytonos zaj.) A képviselő ur azt a kifejezést használta, hogy Lánczy Leó zsebébe folyik a pénz. Haller István: Hát igaz! (Nagy zaj.) Elnök : Haller István képviselő urat rendre­utasitom. (Zaj.) A házszabályok értelmében itt személyes sértésektől és gyanúsításoktól a kép­viselő uraknak tartózkodniuk kell. (Nagy zaj. Helyeslés jobbfelöl.) Haller István (közbeszól). Elnök: Haller István képviselő urat másod­szor is rendreutasitom. (Zaj a baloldalon.) Fernbaeh Károly: Hiába csenget! (Zaj.) Elnök: Fernbaeh képviselő urat másodszor is rendreutasitom. Huszár Károly (sárvári): Én örülnék, ha olyan érzékeny volna minden törvényhozó, mint most ebben a pillanatban az elnök ur. (Taps a baloldalon.) Örülnék neki és minden konzekven­cziáját szívesen viselném, ha sértés és gyanusi­tásszámba menne ebben a házban, ha ezt mond­ják egy bank igazgatójáról, aki ezen vállalatok báta megett áll és alá is van irva a mérlege­ken, sőt igazgatósági tagja is volt bizonyos időkben magának az Adriának, sőt most is az a kezemben levő Adria-jelentés szerint. Ha ők ilyen érzékenyen vennék az ilyen megjegyzése­ket, tán ilyen kritikára e házban egyáltalában nem volna szükség. Mit lehetne csinálni azokkal a horribilis összegekkel és pénzekkel a mi mezőgazdaságunk­nál, kézműiparunknál, a munkásvédelem terén, iparfejlesztésnél és népiskoláknál! A mi falusi községeink elhagyatottsága és elhanyagoltsága arra vezethető vissza és mindenféle modern fej­lődés megakasztója az, hogy községeinket abban a segítségben nem tudja az ország részesíteni, melyben őket részesíteni kellene. Az orvoshiány és más közegészségügyi bajok odakünn a fal­vakban mind szanálhatok volnának ezen össze­gekből, ha ugyanazon jóindulatot és bőkezű­séget tapasztalná az ország falusi közönsége és agrár érdekeltsége, mint ezen hatalmas nagy bankok, melyek a magyar politikai életben olyan furcsa szerepet játszanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Egyáltalában nem felel meg a té­nyeknek, hogy hajózási czélokra a magyar állam csak annyit fordit, amennyi ezen javaslatban van, mert ezen szerződéseken kivül az ország­nak még más messzemenő nagy kiadásai is vannak a hajózás fentartása és fejlesztése körül. A kereskedelmi ministerium 1912-dik évi zár­számadásának 74-ik oldalán talált adatok sze­rint 13 millióra megy évenként az az összeg, amit mi erre a czélra fordítunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom