Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

575. országos älés Í91k márczius 3-án, kedden. 321 jóval felülhaladja. Az 1912. évi zárszámadás szerint 80 milliónál nagyobb a deflczit a valóság szerint és négy év alatt másfél milliárddal növekedett az államadósság és az állam adósságai után fizetett kamattöbblet hét milliót tesz ki. Ilyen időkben, amikor semmire sincs pénz, ami ennek az országnak egészséges fejlődését és teherviselési képességét emelné, ami módot és alkalmat adna a polgárságnak arra, hagy a jövő nagy feladataiban a nemzeti védelem terén is, a nemzetgazdaság terén is és a vagyonosodás terén is egy olyan haladásnak titját és a fejlődésnek olyan lehetőségét nyissa meg, amely biztosit ja az ország pénzügyi egyensúlyát: nem tudom megértem, hogy miért szükséges itt minden más dolgot megelőzőleg épen ezen milliós és milliárdos vállalatoknak a pénzt úgyszólván tálczán vinni oda, hogy ők az ő dividendáikat a kiszámithatatlanságig fokozhassák. (Vgy van! a baloldalon.) De különben is a szubvenczionizmus és protekczionizmus nem biztosithatja mindig az államokat és törvényhozásokat afelől, hogy az feltétlenül sikerrel jár. Többet már az ő vállalataiért nem tehet egy ilyen szegény, koldus ország, mint amit a vasutak érdekében tettünk, ahol 1906 óta 600 millió korona beruházás történt, s ezzel szemben egyáltalában nem emelkedett ugyanolyan arányban a vasút bevétele is. ígértek most is az uj vezetői az államvasutaknak mindenféle nagy reformokat; hallottunk azelőtt, mielőtt uj állásában lett volna, a refakcziák eltörléséről stb. és kineveztetése után negyvennyolcz órával egy szende kommünikében már azt is hallottuk, hogy a reformok igazán megkezdődnek az államvasutaknál, mert piros sapkák viselésére fognak engedélyt adni a vasutasoknak. (Derültség a baloldalon.) S amint nem sikerült a szubvenczionizmus ezen túltengése és tulhajtása az államvasutaknál, még kevésbbé fog haszonhajtó befektetés lenni magánspekulácziók kezében levő hajósvállalatoknál. (Igaz ! Vgy van I balfelóT.) Oly ritkán nyílik alkalom arra, hogy itt, ebben a házban foglalkozzunk azzal a szűkkeblüséggel, hogy ugy fejezzem ki, azzal a szivtelenséggel és szűkmarkúsággal, amelyet a nemzeti munkapárt, a mai többség, a mai kormányzat az államnak minden szocziális igényével és a magyar állampolgároknak minden szocziális követelésével szemben tanúsít, hogy le kell itt szegeznünk ennek az itt együttülő parlamentnek minden munkáját. Miből állott az önök eddigi nemzeti munkája? Szmrecsányi György: Halljuk ! Huszár Károly (sárvári): Az önök nemzeti munkája abból állott, hogy megadták a hadseregnek mindazt, amit kívánt, sőt ha többet fog kívánni, könnyű szívvel meg fogják adni... Egy hang (a szélsőbaloldalon): Ellenérték nélkül! Huszár Károly (sárvári) : . . . azt, ami szükséges ahhoz, hogy önök maradhassanak a hatalom birtokában. Ezenkívül megnyirbálták a nemzetnek minden közszabadságát s ma a szabadság, KÉPVII. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. a jog terén a nemzetnek egyáltalában nincsenek birtokában azok az intézményes garancziák, amelyek voltak, mielőtt önök hatalomra jutottak. (ügy van! a baloldalon.) S ha ezzel szemben azt kérdezzük, hogy mit adott ez a parlament a népnek, — méltóztassék nekem erre feleletet adni — hogy mit kapott a nemzeti munkapárt rezsimjétől és ettől az itt együttülő parlamenttől? Semmiféle szocziális követelés nem teljesíttetett, a mi szocziálpolitikánk holtpontra jutott. Sem a parasztság, sem a kisiparosság, sem a kézművesosztáty, sem a munkásosztály nem kapott ettől a -parlamenttől és ettől a többségtől semmit, s ha vannak, akik morzsákat kaptak, ezek csak olyanok, akiktől hatalmuk állandósítását várják és remélik. Szmrecsányi György: Koronát a munkanélkülieknek ! (Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : S ha az állami költségvetéseket vizsgálom és azt nézem, hogy mire fordítjuk a pénzeket, akkor azt látom, hogy nemcsak hogy nem fokozták, de sok tekintetben csökkentették azokat a tételeket a költségvetésben, amelyek a mezőgazdaságot szolgálták. Az állattenyésztésnél nemcsak, hogy emelkedést nem észlelünk, hanem inkább visszafejlődés tapasztalható. Hasonlóképen megszüntették a kisiparosoknak gépekkel való segélyezését. Az államvasutak stagnálásáról már beszéltem. Az útépítések a minimális mennyiségre szorítkoznak. A gyermekhalandóság ellen nem történik semmi. Telepítési politikánk megakadt különböző okokból, de elsősorban a pénzügyminister ur indokolása szerint fmancziális okokból. Mezőgazdasági oktatásügyünk'oly kezdetleges stádiumban van, hogy e téren Közép-Európában, mi, az agrár ország, az utolsó helyen vagyunk. Fertlbach Károly: Az Igazmondót fejlesztik. Huszár Károly (sárvári): A mezőgazdasági szakoktatás és iskoláztatás terén az az irányzat, amely a népiskolákat, mint továbbképző iskolákat gazdasági ismétlőiskolákká akarta fejleszteni, az ország népének és gazdasági viszonyainak megfelelően, amely a középfokú gazdasági iskola típusának megteremtésével azokat az exisztencziákat vitte volna bele a modern gazdálkodás tudományába, akik hivatva vannak, hogy odakünn a kisbirtokok vezetését kezükbe vegyék, mondom, ez a fejlesztési irányzat most már teljesen hiányzik. És ha látjuk azokat az apró-cseprő nevetségszámba menő kísérleteket a bolgár kertészet és más ilyen ügyek terén, akkor elmondhatom, hogy jól jár az, aki ma Magyarországon a magyar áüam által rendszeresített bolgár kertészeti telepeken akar tanulni, mert annak a költségeit abból a napszámból kell fizetnie, amit e telepeken kap. A munkanélküliség terén szintén 100.000 koronát dobott oda a kormány, de oly feltételeket szabtak és az adminisztráczió e pénz szétosztásának oly rossz módját gyakorolja, hogy amikor százával, ezrével szaladgálnak a munkanélküli exisztencziák és mindennap eljárnak az emberekhez Kúnyorálni, mégsem találják útját és módját annak, ál