Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

320 515. országos ülés 19ik márczius 3-án, kedden. elhallgatják az igazságot s nem merik a saját szaktestületük által is hivatalosan kifejtett álláspontot képviselni. Ez csak olyan korban lehetséges, ahol a véleménynyilvánításnak minden legkisebb megnyilatkozása megrovással találkozik, mert hiszen máskor szokásban volt az, hogy az emberek ilyenkor párttekinteteken felülemelkedtek. Nem kell azért senkinek a pártküzdelmek ádáz tusaiba belekeverednie, ha egy ilyen törvényjavaslattal szemben gazdasági skrupulusai, kifogásai vannak, aki meg van győződve ezen törvényjavaslat hibáiról, aki tudja, hogy az ország gazdasági ereje ily nagy szubvencziókat nem bir meg, aki mint agrárius meg van győződve arról, hogy mig szükkeblüséggel, szűkmarkúsággal találkoznak a pénzügyinmisternél, a földmivelésügyi ministernél és minden téren a kormányzatnál, valahányszor egy eminens agrárius kérdésről van szó, addig itt könnyű szívvel, úgyszólván lelkiismeretlenül dobnak oda 200 milliót az ország pénzéből. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Hát én azt kérdem az itt jelenlevő agrárius uraktól, — hogy azok közül, akiket itt tisztelünk, csak a Pirkner, Szilassy és Krolopp urak nevét emlitsem meg — nekik ebben a kérdésben nincs véleményük 1 És ha van, miért nem merik, miért nem akarják megmondani és miért nem mondják azt meg itt a házban ? Mert én még ministert nem láttam furcsább szituáczióban, mint amilyenben a kereskedelemügyi minister ur van ezen tárgyalásnál. Ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem az ő elméjének szüleménye. Tudom biztosan, hogy nem is szive szerint való dolog, mert akárhányszor, hogyha egy élesebb támadással, egy élesebb argumentummal áll szemben, ő maga teszi fel itt, a ministeri székből a kérdést az ellenzék szónokához, hogy hát ez is benne van ? Mint' hogyha egy ismeretlen X-szel volna dolga. Ez a javaslat a Lukács László-féle rezsimének szörnyszülöttje és korcsszülöttje (Ugy van! Vgy van ! halj dől.) és ezt a jelenlegi kereskedelemügyi minister ur csak adoptálta. Rakovszky Béla : Kényszerből! Huszár Károly (sárvári) : De nemcsak az agráriusok hallgatnak, hanem hallgat az Omkenak az elnöke is és hallgatnak más érdekképviseletek emberei is, akik azzal a lobogóval és azzal a jelszóval jöttek ide be, hogy bizonyos specziális közgazdasági érdekek képviseletére vállalkoznak itt e parlamentben. És amikor mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szempontból oly fontos érdekeknek megóvásáról van szó, akkor sem az agráriusoknak, sem pedig az Omke elnökének itt ebben a házban véleménye nincs. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Es most átmegyek, mélyen tisztelt képviselőház, a továbbiakra. Valahányszor mi az ellenzék padjairól ezen parlamenti cziklus alatt kulturális czélokra, mezőgazdasági czélokra, kisipari czélokra, közegészségügyi czélokra, szocziálpolitikai czélok istápolására követeltünk pénzt, siket fülekre találtunk, vagy pedig csak olyan tessék-lássék intézkedés történt, hogy épen valami szine legyen a dolognak. Ellenben bőkezűséggel szórják a pénzt oly társaságok és bankok részére, (Ugy van ! Ugy van ! balfélól.) amelyek úgyszólván saját zsírjukban fúlnak bele, (ügy van! a baloldalon.) ugyanakkor, mikor az ország legéletrevalóbb, legéletbevágóbb szükségleteire a pénzügyminister ur nem tud pénzt adni, mert hiszen a tanfelügyelők utasitást kaptak, hogy szüntessék be az iskolák további épitését, illetve uj iskolák épitésével egyelőre hagyjanak fel és megkezdett kórház-épitéseket abbahagyjuk. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől. Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerein ők : Hol ? Hol % Huszár Károly (sárvári) : S midőn a tanárok deputáczióban járulnak a ministerelnök úrhoz, ő elutasítja, őket, épen ezt az osztályát az országnak, amely fix fizetésre lévén utalva, legjobban érzi a mostani drágaságban a nehéz helyzetet, elutasítja azzal, hogy ő semmit sem képes tenni érdekükben, (ügy van ! ügy van! bal felől.) Ellenben valahányszor katonai czélokra kell költség és a bankok czéljaira kell nagy nemzeti ajándékokat adni, (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbalMaion. Felkiáltások bal/elől: Az Adria részvénytársaságnak !) akkor a legnagyobb bőkezűséggel áll rendelkezésre a pénz. Nem tudom, hog}'an egyeztessük ezt össze azokkal a nagyböjti prédikácziókkal, melyeket Hegedüs Lóránt tartott az előadói székből a katonai javaslatok tárgyalása alkalmából, amikor nekünk és az egész nemzetnek a pénzügyi bizottság nevében azt kötötte a lelkünkre, hogy mindenki szorítsa össze az igényeit, hogy mindenki takarékoskodjék és vigyázzunk, mert az államháztartás mai szituácziójában nem lehet tudni, hogy a legközelebbi jövőbeni mi történik. Hogy ilyen leczkéket kapunk és az erre következő hónapokban azt látjuk, hogy 200 milliót is meghaladó szubvencziókat adnak ki, anélkül, hogy az akár az ország termelésének, akár az ország kereskedelmi forgalmának emelkedésével, akár bármiféle más külső okkal indokolva volna, ez igazán érthetetlen dolog s ennek ezen a téren nem is lehet megtalálni a magyarázatát. Azt mondotta Hegedüs Lóránt, hogy a kormányzatnak takarékosságra van szüksége, hogy a pénzügyminister urnak időt kell engedni, hogy készleteket gyűjtsön és az adózó polgároknak is időt kell hagyni, hogy szintén gyüjthessenek, hog}^ képesek lehessenek majd a következő terheket elviselni. Hát azt kérdezem én, hogy azon beszéd elhangzása - óta mennyi készletet gyűjtött már a pénzügyminister ur ? Van-e már azóta valamelyes kilátás arra a takarékosság utján, hogy most már ekkora terheket is megbír ez az ország. Mert az én számításaim, amelyeket az előttünk fekvő adatokból csináltam, egészen mást mutatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Égy év múlva tudtommal le fog járni egy 670 rmlliós államadósság, s ennek az országnak államadóssága egy summában a hat milliárdot