Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

320 515. országos ülés 19ik márczius 3-án, kedden. elhallgatják az igazságot s nem merik a saját szaktestületük által is hivatalosan kifejtett állás­pontot képviselni. Ez csak olyan korban lehetséges, ahol a véleménynyilvánításnak minden legkisebb megnyilatkozása megrovással találkozik, mert hi­szen máskor szokásban volt az, hogy az emberek ilyenkor párttekinteteken felülemelkedtek. Nem kell azért senkinek a pártküzdelmek ádáz tusaiba belekeverednie, ha egy ilyen törvény­javaslattal szemben gazdasági skrupulusai, ki­fogásai vannak, aki meg van győződve ezen tör­vényjavaslat hibáiról, aki tudja, hogy az ország gazdasági ereje ily nagy szubvencziókat nem bir meg, aki mint agrárius meg van győződve arról, hogy mig szükkeblüséggel, szűkmarkúsággal talál­koznak a pénzügyinmisternél, a földmivelésügyi ministernél és minden téren a kormányzatnál, valahányszor egy eminens agrárius kérdésről van szó, addig itt könnyű szívvel, úgyszólván lelki­ismeretlenül dobnak oda 200 milliót az ország pén­zéből. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Hát én azt kérdem az itt jelenlevő agrárius uraktól, — hogy azok közül, akiket itt tisztelünk, csak a Pirkner, Szilassy és Krolopp urak nevét emlitsem meg — nekik ebben a kérdésben nincs véleményük 1 És ha van, miért nem merik, miért nem akarják megmondani és miért nem mondják azt meg itt a házban ? Mert én még ministert nem láttam furcsább szituáczióban, mint amilyenben a kereskedelemügyi minister ur van ezen tárgyalás­nál. Ez a törvényjavaslat tulajdonképen nem az ő elméjének szüleménye. Tudom biztosan, hogy nem is szive szerint való dolog, mert akárhányszor, hogyha egy élesebb támadással, egy élesebb argu­mentummal áll szemben, ő maga teszi fel itt, a mi­nisteri székből a kérdést az ellenzék szónokához, hogy hát ez is benne van ? Mint' hogyha egy ismeretlen X-szel volna dolga. Ez a javaslat a Lukács László-féle rezsimé­nek szörnyszülöttje és korcsszülöttje (Ugy van! Vgy van ! halj dől.) és ezt a jelenlegi kereskedelem­ügyi minister ur csak adoptálta. Rakovszky Béla : Kényszerből! Huszár Károly (sárvári) : De nemcsak az agráriusok hallgatnak, hanem hallgat az Omkenak az elnöke is és hallgatnak más érdekképviseletek emberei is, akik azzal a lobogóval és azzal a jel­szóval jöttek ide be, hogy bizonyos specziális köz­gazdasági érdekek képviseletére vállalkoznak itt e parlamentben. És amikor mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szempontból oly fontos érdekeknek megóvásáról van szó, akkor sem az agráriusoknak, sem pedig az Omke elnökének itt ebben a ház­ban véleménye nincs. (Ugy van ! Ugy van ! a bal­oldalon.) Es most átmegyek, mélyen tisztelt képviselő­ház, a továbbiakra. Valahányszor mi az ellenzék padjairól ezen parlamenti cziklus alatt kulturális czélokra, mezőgazdasági czélokra, kisipari czélokra, közegészségügyi czélokra, szocziálpolitikai czélok istápolására követeltünk pénzt, siket fülekre ta­láltunk, vagy pedig csak olyan tessék-lássék intéz­kedés történt, hogy épen valami szine legyen a do­lognak. Ellenben bőkezűséggel szórják a pénzt oly társaságok és bankok részére, (Ugy van ! Ugy van ! balfélól.) amelyek úgyszólván saját zsírjukban fúl­nak bele, (ügy van! a baloldalon.) ugyanakkor, mikor az ország legéletrevalóbb, legéletbevágóbb szükségleteire a pénzügyminister ur nem tud pénzt adni, mert hiszen a tanfelügyelők utasitást kap­tak, hogy szüntessék be az iskolák további épitését, illetve uj iskolák épitésével egyelőre hagyjanak fel és megkezdett kórház-épitéseket abbahagyjuk. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől. Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István ministerein ők : Hol ? Hol % Huszár Károly (sárvári) : S midőn a tanárok deputáczióban járulnak a ministerelnök úrhoz, ő elutasítja, őket, épen ezt az osztályát az ország­nak, amely fix fizetésre lévén utalva, legjobban érzi a mostani drágaságban a nehéz helyzetet, eluta­sítja azzal, hogy ő semmit sem képes tenni érde­kükben, (ügy van ! ügy van! bal felől.) Ellenben valahányszor katonai czélokra kell költség és a bankok czéljaira kell nagy nemzeti ajándékokat adni, (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbal­Maion. Felkiáltások bal/elől: Az Adria részvény­társaságnak !) akkor a legnagyobb bőkezűséggel áll rendelkezésre a pénz. Nem tudom, hog}'an egyeztessük ezt össze azokkal a nagyböjti prédikácziókkal, melyeket Hegedüs Lóránt tartott az előadói székből a katonai javaslatok tárgyalása alkalmából, amikor nekünk és az egész nemzetnek a pénzügyi bizottság nevében azt kötötte a lelkünkre, hogy mindenki szorítsa össze az igényeit, hogy mindenki takaré­koskodjék és vigyázzunk, mert az államháztartás mai szituácziójában nem lehet tudni, hogy a leg­közelebbi jövőbeni mi történik. Hogy ilyen lecz­kéket kapunk és az erre következő hónapokban azt látjuk, hogy 200 milliót is meghaladó szub­vencziókat adnak ki, anélkül, hogy az akár az ország termelésének, akár az ország kereskedelmi forgalmának emelkedésével, akár bármiféle más külső okkal indokolva volna, ez igazán érthetetlen dolog s ennek ezen a téren nem is lehet megtalálni a magyarázatát. Azt mondotta Hegedüs Lóránt, hogy a kor­mányzatnak takarékosságra van szüksége, hogy a pénzügyminister urnak időt kell engedni, hogy készleteket gyűjtsön és az adózó polgároknak is időt kell hagyni, hogy szintén gyüjthessenek, hog}^ képesek lehessenek majd a következő terheket elviselni. Hát azt kérdezem én, hogy azon beszéd elhangzása - óta mennyi készletet gyűjtött már a pénzügyminister ur ? Van-e már azóta valamelyes kilátás arra a takarékosság utján, hogy most már ekkora terheket is megbír ez az ország. Mert az én számításaim, amelyeket az előttünk fekvő adatokból csináltam, egészen mást mutatnak. (Halljuk ! Halljuk !) Égy év múlva tudtommal le fog járni egy 670 rmlliós államadósság, s ennek az országnak államadóssága egy summában a hat milliárdot

Next

/
Oldalképek
Tartalom