Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-515
515. országos ülés 191k márczius 3-án, kedden. 307 járatokra és szolgálatra volt fektetve, s azt mondja, hogy tekintettel arra, hogy a konjunkturális szolgálat csak a tömegáruk szükségletét képes kielégiteni és arra, hogy a darabániforgalom emelkedik ennek következtében, hogy a darabáruforgalom kiszolgálását megfelelően biztosítsuk, szükséges áttérnünk rendszeres, menetrendszerű hajójáratokra. Ami a darabáruk szaporodását illeti, ebben a tekintetbeu már tegnap Földes Béla t. képviselőtársam megadta a méltó választ, nem kivánok tehát e kérdésnél időzni. Vizsgáljuk azonban, mivel indokolják az ujitást ? Azt mondja az indokolás, hogy az ilyen rendes menetrendszerű járatok biztosítása csak ugy történhetik, ha biztosítjuk befolyásunkat a tarifák megállapítására, ha biztosítjuk befolyásunkat a menetrendek megállapítására olyképen, hogy menetrend szerint megállapított járatok legyenek, s egyúttal gondoskodunk uj hajókról, mert a fejlődő forgalom igényeit csak igy tudjuk kielégiteni és versenyképesek is csak igy tudunk maradni. A logika további folyománya most már az, hogy amennyiben mi erre az álláspontra helyezkedünk, ez egyúttal a befektetéseknek és üzemi költségeknek szaporodását jelenti. Mindezen okoknál fogva — mint ahogy logikailag is következik — az eddigi segélyeket fel kell emelnünk és pedig, mint méltóztatik látni, épen az ötszörösére. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezekkel az érvelésekkel sz mbe kell néznünk. De midőn ezt teszem, nem foglalkozhatom egyedül és kizárólag csak azokkal a tényezőkkel, amelyeket a javaslatok és azok indokolása kiemelnek, hanem, hogy igazságos mérleget vonhassak le, a kérdés eldöntésére kihatással bíró összes tényezőket kell latba vetnem és összehasonlítanom, mert helyes, megfelelő konklúzióra csak ekképen juthatok. Nekem tehát nem lehet megállanom ott, hogy vizsgáljam a menetrend, a díjszabás, az uj hajók és az uj piaczok kérdését, hanem vizsgálnom kell azt is, hogy hogy állunk a járatokkal, hogy állunk a sebességgel, a segély mérvével és a nemzeti szempontokkal, (Elénk lielyeslés a baloldalon.) hogy állunk mi az illető társaságoknak vagyoni erejével . . . Rakovszky István : ügy van! Springer Ferencz : . . . amelyekkel itt szembenállunk. Szóval, egy csomó más kérdés is van, amelyet nekünk itt meg kell vitatnunk és ha méltóztatnak megengedni, minden egyes kérdéssel leszek bátor foglalkozni. (Halljuk!) Ami a tarifát illeti, aki a javaslatot és különösen az indokolást elolvassa, az az első perczben azt a meggyőződést meríti, hogy itt egy óriási vivmánynyal állunk szemben. Eddig tarifaszerii járataink nem voltak, most pedig csupa tarifaszerü járatunk lesz, íme tehát, ez csak elég indok arra, hogy felemeljük ezt a segélyt. De, engedelmet kérek, ez a kérdés nem egészen ugy áll, amint azt nekünk be akarják adni és amint az látszik. Mert az kétségtelen ugyan, hogy a mostani javaslatok tényleg megállapítják a kormány jogát arra, hogy a tarifát jóváhagyja, helybenhagyja ; kikötik a kormány hozzájárulását a tarifamódositáshoz és pedig a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés 23. és 24. §-ai, a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság szerződésének 28. §-ai, a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés 21—24. §-ai és az Adria Részvénytársasággal kötendő szerződés 32. §-a ezeket a jogokat minden kétségen kívül megállapítja. Rakovszky István : Szakkörök kizárásával! Springer Ferencz: Azonban nézzük meg csak, hogy áll ez a kérdés tulajdonképen a múlttal szemben és hogyan áll azzal szemben, hogy ezen a réven a szerződő feleimnek óriási hasznot és nyereséget kell juttatnom. (Halljuk ! Halljuk !) E tekintetben leszek bátor utalni a következőkre. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk ! Elnök csenget.) Elsősorban a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaságra vonatkozólag voltam bátor említeni, hogy a javaslat 28. §-a tényleg megadja most a tarifa-jóváhagyás jogát. Nézzük, hogy szól az 1894. évi XXXVI. törvényczikkbe foglalt szerződésnek erre vonatkozó intézkedése. Ezen törvényczikkbe foglalt szerződés 12. §-a ezt mondja (olvassa) : »A társaság elismeri a kereskedelemügyi m. kir. minister díjszabási fenhatósági jogát, s minden díjszabását köteles a nevezett ministernek jóváhagyás végett előzetesen bemutatni. Ezen díjszabásait a társaság a szükséghez mérten esetrőlesetre mérsékelheti, köteles azonban e tekintetben is a kereskedelemügyi m. kir minister kívánságához alkalmazkodni, s bárminő czimen nyújtott díjmérséklésről vagy kedvezményről köteles a kereskedelemügyi m. kir. ministernek jelentést tenni. Úgyszintén köteles a társaság a dijmérséklésekről rendes jegyzéket vezetni s azt havonként a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez az általa megállapítandó alakban és módozatok szerint fölterjeszteni.* Mit kívántam ennek a felolvasásával bizonyítani, t. ház ? Azt, hogy az 1901. évi szerződésben már ugyanaz a jog megvolt, ami megvan a javaslatban ; ebben az irányban tehát vívmány nincs. Nézzük meg a Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársasággal 1901-ben kötött két rendbeli szerződést. (Mozgás jobbfelóí. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Springer Ferencz: Az 1901-ben a horvát társasággal kötött szerződések az 1901. évi X. és XI. t.-czikkbe foglaltattak. Az 1901. évi X. t.-czikkbe foglalt szerződés 13. §-a szerint (olvassa) : »A személyszállításra nézve a következő határozatok állapittatnak meg : »A — szerződéses — járatokon beszedendő személyszállítási dijak csak a kereskedelemügyi m. kir. minister előzetes jóváhagyása után léptethetek életbe és emelhetők fel. A kereskedelemügyi m. kir. minister fenntartja magának a jogot, hogy a személyi díjszabás módosítását szükség esetén követelhesse, minek a társaság haladék nélkül eleget tenni tartozik. A társaság kö39*
