Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-515

308 515. országos ülés Í9Í4 márczius 3-án, kedden. teles a m. kir. államvasutakkal mindazon viszonylatokban, melyekben az utóbbi kivánni fogja, közvetlen menetjegyek kiadásához és ezzel kapcsolatban az utasok podgyászának közvetlen szállításához hozzájárulnia A 12, §. pedig azt mondja (olvassa) : »A szerződéses vonalakon beszedendő áruszállítási dijak« — tehát nemcsak a személyszállítási dijak — »szintén csak a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyása után léptethetők életbe és emelhetők fel. A kereskedelemügyi m. kir. minister fentartja magának a jogot, hogy szükség esetén az egész áru-díjszabásnak vagy egyes tételeinek módosítását követelje, minek a társaság haladéktalanul eleget tenni tartozik«. Rakovszky István: Emögött nem áll bank ! Springer Ferencz: íme, a másik eset, amelyből méltóztatnak látni, hogy az a jog a régi szerződésben is biztosítva volt. De nemcsak a X. t.-czikkben foglalt szerződésben van ez kimondva, hanem ugyanez foglaltatik a horvát társaságnak a fiume—anconai járatokra vonatkozólag kötött szerződésében is, amennyiben ennek 13. §-a azt mondja (olvassa) : »A Fiume—Velencze és fiume—anconai járatokon beszedendő személyszállítási dijak a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyása után léptethetők életbe és emelhetők id. A kereskedelemügyi miniszter fentartja magának a jogot, hogy a személydij szabás módosítását követelj e«. Ez vonatkozik a személydijszabásra, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A 14. §. pedig azt mondja (olvassa) : »A jelen szerződésben megállapított vonalakon beszedendő áruszállítási dijak szintén csak a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyása után léptethetők életbe és emelhetők fel«. Már most hogy vagyunk a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársasággal ? Az erre vonatkozólag 1898-ban létrejött szerződésnek 7. pontja a következőleg szól (olvassa) : »A társaság köteles minden esetben, midőn azt a m. kir. államvasutak kivánni fogják, a magyar kivitel ezéljaira oly közvetlen díjszabások felállításához hozzájárulni, melyek magyarországi állomásokról a társaságok hajói által szerződésszerűen érintett kikötőkbe szólnak. Ezen díjtételekbe a társaság hajóviteldij fejében nem számithat be többet, mint a feketetengeri kikötőkbe tonnánkint 4 frankot, Konstantinápolyba, továbbá a Dardanellákon túl fekvő török, görög, a kisázsiai és a syriai kikötőkbe 5 frankot, Alexandriába 8 frankot. Faszállitmány oknál és egyéb oly terjedelmes áruknál, melyeknek díjtételei a térfogat szerint állapittatnak meg, a következő díjtételek számithatók köbméterenkint stb.« Tehát méltóztatik látni, hogy ebben a szerződésben is igenis meg volt az árudíjszabás határozva. Ami az Adriával való szerződést illeti, itt el kell ismernem készséggel, hogy az Adriával szemben határozott vívmány van, mert az Adriával 3901-ben kötött szerződés csakis a személyszállítási dijak tekintetében adta meg a ministernek a fenhatósági és jóváhagyási jogot, ellenben az áruszállítás dolgában 1901-ben maximális és paritásos díjszabás volt csak kikötve. Erre vonatkozólag az 1901, évi VII. t.-cz. 10. §-a a következőleg szól (olvassa) : »Az »Adria« Fiúméból vagy Fiúméba sohasem fog magasabb fuvardijakat szedhetni, mint amilyenek a többi északadriai kikötőkre, nevezetesen Trieszt és Velenczére nézve ugyanazon viszonylatokban és időben, rendes járatú vonalak elsőrendű gőzösein általában alkalmaztatnak.« A 13. §. pedig azt mondja (olvassa) : Az »Adria« igazgatósága minden hó második felében ülést tart, amelyben tekintettel a 10. és 11. §-okban foglalt határozmányokra, megállapítja a jövő hóban szedhető fuvardijak maximumát és a jövő hóban indítandó járatok jegyzékét.<< A 32. §. tényleg jelent haladást a fuvardíj tekintetében, jelenti azt a haladást, hogy az 1. §. 1. pontjában részletezett járatokra nézve igenis megállapítja a tarifa-jogot. Ellenben a szerződés minden egyéb járatára nézve a régi rendet hagyja helyben, vagyis a 34. §-ban ugyancsak megállapítja a többi járatra nézve valamennyire, azt a kötelezettségét a társaságnak, hogy maximális díjszabást tartozik életbe léptetni és annak rendjemódja szerint közzétenni. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Megállapíthatjuk tehát, t. ház, azt, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy az e szerződésből keletkező vívmány sem teljes, amennyiben csak a járatok egy részére, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) biztosítja a kormány tarifamegállapitási jogát, a járatok nagy részére nézve azonban abszolúte nem biztosítja. Már most ha így áll a dolog, ha megállapítom azt, hogy* három szerződésben a tarifa megállapításának joga nem újság, nem vívmány, az bennfoglaltatik a régi szerződésekben és megállapítom azt, hogy ott, ahol van vívmány, az is csak részleges ; akkor kérdem, minő jogon és minő bátorsággal merik e kérdéseket az indokolásban összekomplikálni akként és ugy odaállítani, mintha ez a vívmány nemcsak az egyik vagy másik szerződésre vonatkozólag következett volna be, hanem mintha az egész komplekszusra nézve állott volna be, Kérdezem, fair-e, megengedett módja-e ez a javaslatok előterjesztésének ? Lehet-e és szabad-e ilyent tenni ? Magam részéről sohasem tételeztem volna fel, hogy itt a házban ez lehetséges ! Megállapíthatjuk tehát ebből azt is, hogy az indok, az egyik főindok, a tarifamegállapitásban való beleszólás joga, amely miatt proponáltatik a segély felemelése, úgyszólván teljesen elenyészik, mert e téren a vívmány oly minimális és legfeljebb csak az egyik társaságra nézve lehet indokolt, hogy a czimen az eddigi. 2.210.000 korona felemelése 10,925.000 koronára csakugyan érthetetlen. Ha már most nézzük a menetrend kérdését, akkor szintén meg kell állapitanunk azt, hogy e , kérdés is akként van beáUitva az indokolásba,