Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

5M, országos ülés 19[H márczius 2-án, hétfőn. 295 Felkiáltások halról: Ez csalás ! Becsapás ! Nép­csalás ! Zaj. Elnök csenget.) Bocsásson meg a t. miriisterelnök ur, én nem használtam semmi erős kifejezést. Én az Adria­szerződés dolgában egy más ministerelnökkel is áll­tam szemben, akiben, mikor rámutattam arra, hogy az ország kárositását czélozza a javaslat, volt annyi belátás, erő és erkölcsi érzék, hogy ezt a sérelmes, az ország kárát involváló határozatot eliminálta a javaslatból. Én ezen reményben szó­lalok fel. Mert a miriisterelnök ur a főrendiház­ban azt mondotta, hogy ilyen hibák azért csem­pésződtek be a javaslatba, mert az ellenzék nem teljesítette kötelességét. (Igaz! ügy van! bal­jelől.) Én bátran az önök ítélete alá bocsátom azt, hogy ha ki van kötve az uj hajóteljesitmény, ki van kötve egy magasabb szubvenczió és akkor én még öt éven át félrevezetem a törvényhozást és régi, rossz, rozoga hajókkal teljesíteni a szol­gálatot, hogy micsoda eljárás ez. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ez csalás.) Hogy ez igaz, hogy itten mi egy indokolatlan, jogosulatlan, nem tudom micsoda indokokra vissza­vezethető protekczióval állunk szemben, — mert itten hatalmas bankok állnak a vállalatok mögött — mutatja ez a törvényjavaslat, amebyet mostan tárgyalunk. Nézzük, mit tartalmaz ez a javaslat az Ungaro­Croatára vonatkozólag. Az Ungaro-Croatánál szi­gorúan megköti a szerződés az egyes járatoknál a menetsebességet és minő magasságban : 127.797 tengeri mérföldnél 16 tengeri mérföld, 15.000-nél 14 mérföld, 11.960-nál 13 tengeri mérföld, 17.320-nál 12­5 tengeri mérföld, — tehát még ez is magasabb, mint az Adria — 27.838-nál 12 tengeri mérföld, 69.736-nál 11 tengeri mérföld, 26.844-nél 10'5 tengeri mérföld sebesség van ki­kötve, minden egyes járatnál külön kitüntetve. Itten, az Adriánál azonban a legmesszebbmenő szabadság van konczedálva a társulatnak és hogy mit jelent ez a kőszén felhasználásánál, mit jelent ez a gépek rontása szempontjából, a hajó rontása szempontjából, azt minden szakemberérti és ezt felesleges magyarázni. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) Szmrecsányi György: Lassan járj, tovább érsz, mondja az Adria ! (Derültség.) Rakovszky István : T. képviselőház! Egy kér­dést vagyok bátor ismét a kereskedelemügyi mi­nister úrhoz intézni. Legyen olyan szives, felvi­gositani minket, vájjon mi történik az Adriának kiselejtezett hajóparkjával? Én a törvényben nem látok semmi intézkedést és erős a gyanúm, hogy ezzel szabad hajózást fog űzni. Hát a régi, rossz, kiselejtezett hajók után most egy uj szubvencziót fog kapni az Adria? Erre határozott választ kérek és egyszersmind törvényhozási intézkedést, hogy ilyen visszaélés ne legyen lehetséges, (ügy van! a baloldalon.) Áttérek, most, t. képviselőház, a tarifákra., Azelőtt az Adriának egy maximális tarifája volt, amely negyven és nyolczvan korona között vál- \ takozott. A jelen szerződés értelmében ez a maxi­mális tarifa ma is fennáll a nyugati járatokon. Az indokolás — mind a két indokolás — azzal jön, hogy a tarifa megkötése óriási nagy vívmány és megvan Brazíliával szemben, Portugáliával szemben, csak a nyugati, az angol és a hollandi relácziókban nincs meg. Ez igen nagyfontosságú dolog a magyar lisztkivitelre és a magyar gazdaközönségre nézve. Az a körülmény, hogy az Adria kénye-kedve szerint alkalmaztatja ezt a maximális tarifát, amelynek emelésébe vagy apasztásába mind­addig amig a két határ között mozog, a magyar kormánynak beleszólása nincs, azt eredményezte, hogy Angliába irányuló virágzó lisztkivitelünk most teljesen pang, mert az utolsó kimutatás szerint egy csekélységre, mindössze hétezer ton­nára ment az azelőtti 70—80 ezer tonnával szemben. Ezt a kötött tarifát mi kérnők és követeinők. Hiszen a kormány is mindig ezzel indokolja ezt a nagy szubvencziót a nyugati relácziókban. Portugáliai kivitelünk csekélység, mindössze 120.384 mm., értéke 3,486.000" K. Ebből a ezukorra esik 91.000 mm., értékben: 2,814.000 K. Itt, ahol a nagyipart kell dédel­getni, a nagyiparnak kell szolgálatot tenni, lekötik a tarifát, de ott, ahol a magyar gazda­közönséget kellene szolgálni, a társaság kénye­kedvének szolgáltatják ki. Huszár Károly: Ez a nemzeti munka! (Zaj.) Rakovszky István: Kiszolgáltatják annak a társaságnak, amelynek, mint beszédein bevezető részében is mondtam, semmi érzéke nincs a magyar gazdaközönség iránt. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Szmrecsányi György: Ezt írják meg az Igazmondóban! Rakovszky István: Az osztrák kormány egy Dalmatia nevű hajóstársaságot szubvenczionál, és abban a szerződésben, melyet ezzel a társa­sággal köt, az a kikötés is benne van, hogy ha a társaság három éven át 6°/o-nál magasabb osztalékot fizet, a 2230. számú osztrák törvény értelmében a többletnek 1 /s-át tarifaengedmé­nyekre köteles felhasználni. Tehát akkor, ami­kor 6%-nál többet fizet — az Adria pedig, amely 12—14, sőt 15%-kal dolgozik, ;— tarifa­engedményekre nincs kötelezve, sőt még föl­emelt szubvencziót kap. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) A brazíliai járatokra is megkötött tarifa van. Ezt bátran elhagyhatták volna, mert az Austro-Americana ugyanazon reláczióba megy, tehát az Adria sem követelhet magasabb tarifá­kat ; abban a perezben, melyben magasabbat követelne, a közönség az Austro-Americánát venné igénybe. T. ház! most jövök a szerződós legkelleme­sebb részéhez, a szubvenczióhoz. Az Adria eddig 1,140 000 K szubvencziót kapott; a jelen tör­vény értelmében a beigazolható szubvenczió i 5,496.000 K. A szerződés 55. §-a értelmében

Next

/
Oldalképek
Tartalom