Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-514

290 524. országos ülés 191>i márczius 2-án, hétfőn, T. képviselőház I sok évtizedje fennálló vállalatok, czégek buktak. A gazdasági válság oly közismert, hogy ezt ujabban vázolnom szükségtelen. Bukások követték a bukásokat oly nagy számban, mint talán eddig soha. És mit láttunk ? Hogy a bankok, többek között a Kereskedelmi Bank, nagyon jól érezte magát ezen válságban, 17%-nyi osztalékot fizetett, eltekintve azon óriási összegektől, amelyeket különféle tartalékaiba helyezett ! (Ugy van ! Ugy van ! halj dől.) Most, t. képviselőház, itt van négy szerződés. E négy szerződés között kettő a Kereskedelmi Bank és a Magyar Hitelbank érdekszférájába tartozik. Ha összehasonlítjuk — felszólalásom folyamán rá fogok erre utalni — azt a nem egyenlő bánásmódot, amelyben azok a hajózási vállalatok részesülnek, amelyek mögött a bankokráczia áll, szemben azon hajózási vállalatokkal, amelyek mögött egyszerű halandók vagy a magyar államés a kisrészvényesek állanak, akkor lehetetlen, hogy az ember elzárkózzék attól, hogy e törvényjavaslatok arra készültek, hogy azt a mindig éhes, soha ki nem elégithető molochot, amely Magyarország közgazdasági életének romlására tör: a bankokrácziát táplálja. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Én teljesen egyetértek Vio t. képviselőtársam azon megjegyzésével, hogy hihetetlen, hogy a kereskedelmi ministerium, amikor ilyen súlyos, válságos időben ilyen súlyos terheket ró a magyar adófizető polgárság vállaira, még arra sem méltatta a magyar közönséget, hogy meghallgassa az érdekköröket és ezek alatt nemcsak azokat értem, amelyeket t. képviselőtársam felmelitett, hanem a gazdaközönséget is. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A kormány a gazdaköröket nem hivta fel, hogy kívánalmait preczizirozza, sérelmeit feltárja. Ausztriában és különösen Németországban, amikor a hajóstársaságok szubveneziója szóba kerül, a kereskedelmi kormány meghallgatja a legszélesebb köröket, hogy ezek adják elő észrevételeiket, de nemcsak meghallgatja őket, hanem érvényt is szerez az ő kívánalmaiknak. Aki egy kicsit betekint a kulisszák mögé, az előtt nem titok, hogy a kereskedelemügyi minister ur akinek aláírásával el van látva ez atörvényj a vaslat, olyan ártatlan ebben, mint a betlehemi kisded és reám az a kellemetlen feladat hárul, hogy én vele szemben Heródes szerepét játszszam, amikor meg vagyok győződve, hogy ő teljesen ártatlan. (Elénk derültség a baloldalon.) Ezt a szerződést nem a ministerium készitette. Ez a szerződés nem az osztályban készült. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) , Ezt a szerződést az osztály készen kapta a bankoktól. Ha nem igy volna, akkor különös Pálfordulás állott volna be az osztályban. (Derültség a baloldalon.) Erről különben lesz majd még szó. Mindez Lukács László műve ; (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) a tett szolgálatokért itt a kielégités ! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) '-' Lehetetlen, hogy a kereskedelemügyi ministerium azon emlékirat után, amelyet annak idején közöltek .a koaliczió vezérférfiaival, ma erre az álláspontra helyezkedjék. Vagy akkor nem volt igaz és való az álláspontjuk, vagy ma nem az. Mert a két álláspont homlokegyenest .ellentétes. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Felszólalásom során be fogom bizonyitani, hogy csekély változások kivételével ugyanazon teljesítményekről van szó. S ezek semmi tekintetbe nem állanak arányban azzal a horribilis nagy szubvenczióval, amelynek magasságát e pillanatban még a kereskedelemügyi ministerium sem tudja számszerűleg megmondani. De még egy feltűnő dolog van. Ilyen nagy fontossággal biró, ilyen óriási megterheltetésekkel járó, ilyen minden fogalmat felülmúló bő ajándékot adnak egyes társaságoknak, s akkor ilyen pongyola, ilyen össze-visszakuszált, ilyen rendszertelen dolgot, mint ez a törvényjavaslat, beterjesztenek a házba ; holott hogyha ezt az osztály készitette volna el, az az, osztály nem érdemelne egyebet, mint hogy nyomban feloszlassák és uj embereket helyezzenek oda. Mert, ha az osztály tette volna, azt mondanám, hogy rosszhiszeműen járt el azért, hogy a törvényhozást félrevezesse ! Beszédem folyamán rá fogok utalni arra, hogy ha vannak szakaszok, ahol az ember azt hiszi, hogy itt a régi szerződéssel szemben haladás mutatkozik; ha az ember azt hiszi, hogy itt megvan az indokolás arra nézve, hogy a szubvencziót igy felemeljük, hát mérget lehet venni, hogy 30—50 szakaszszal alább elbújva, elrejtve talál egy-két szóból álló megjegyzést, amely az előbbi szakaszok határozmányait kijátsza. (Ugy van! balfelöl) Az áttekintés itt lehetetlen. Az ember kénytelen külön lajstromozási rendszert behozni, hogy az eltéréseket összehasonlítsa és még akkor sincs biztonságban, hogy helyes nyomon jár-e. A közgazdasági bizottság jelentéséből, amely az 1901 : VII. t.-cz.-ről lett beterjesztve és amelyben táblázatok foglaltatnak, az ember tiszta képet formálhatott magának az Adriának .nemcsak a forgalmáról, — ezek is ismeretesek a t. kereskedelmi minister ur előtt, — de a kimutatások oly pontosak voltak, hogy Adriának még a vagyoni állapotára nézve is feljegyzések voltak benne. Ha most ezeket összehasonlítjuk azon mellékletekkel, amelyek e bizottsági jelentéshez és e törvényjavaslathoz vannak csatolva, abból csak egy dolgot lehet konstatálni, nevezetesen azt, hogy itt minden megtörtént arra nézve, hogy a törvényhozás ne lásson tisztán, (Ugy van! ügy van 1 a baloldalon.) ne legyen képes megítélni: hogyan állanak ezek a dolgok. Arra van ez bazirozva lépten-nyomon, hogy a törvényhozás becsapassék. (Ugy van! a baloldalon.) Ezt a súlyos vádat emelem és nyomban indokolom, is azzal, hogy méltóztassanak csak äz nj hajóbeszerzési szakaszt megnézni, amelyben ők 15 hajót ígérnek, hanem ha utánanézünk