Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-514
524 országos ülés Í91í márczius 2-őn, hétfőn. 289 a második sinpár megépítése nagy költségekkel jár, de ezt az inveszticziót nem lehet ma mellőzni, amidőn Fiume a bosnyák vasutak kiépítése által elvesztette azt a Hinterlandot; amelynek tulaj donképen Fiume felé kellett volna gravitálnia. Végezetül meg kell emlékeznem a bizottságban elhangzott arról a megjegyzésről, vájjon nincs-e meghaladva a javaslatokkal az ország exportképességének ereje. Ez bizonyára ugy értelmezendő, vájjon kereskedelmünk és abban érdekelt hazai gazdaságunk képes lesz-e igénybe venni a javaslatok által nyújtott előnyöket. Ez nagyon fontos kérdés, amelyre csak akkor lehet kedvező választ adni, ha a gyakorlati kereskedői szellem nemcsak a hajózási vállalatoknál fog érvényesülni, hanem a Fiúmén átmenő külkereskedelemnek felsőbb intézéseiben is. Mert nem fér kétség hozzá, ' hogy hazai kereskedőinknek, akik az ország | geográfiai helyzeténél fogva csak a középeurópai i szárazföldi kereskedelemhez vannak szokva, szükségük van gyakorlati és szellemi támogatásra. A hajózási társulatok előnyére javasolt áldozatok kétségkívül dicséretre méltók. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ezen négy hajózási társaságon kivül, amelyek az állammal szerződéses viszonyban állanak, vannak még szabad hajózást üző társaságok is, amelyek nem méltó és megfelelő segítségben részesülnek. Igaz, ez nem tartozik szorosan a vitához, de miután a szabad hajózás a nemzetgazdaság egyik fontos tényezője és bizonyos esetekben a szubvenczionált társaságoknak a teljesítményeit pótolja, én azt hiszem, kötelességem megragadni ezt az alkalmat, hogy a kormány figyelmét egy nagyon fontos tényre felhívjam. (Halljuk ! Halljuk !) A szabad hajózást üző hajózási társaságok eddig mindig adómentességet élveztek. Ez a legkisebb előny, amelyet a hajózási társaságok a kormánytól követelhetnek. A szabad hajózás támogatásáról szóló törvényczikk ugyanis biztosítja a szabad hajózást üző társaságoknak az adómentességet, de csak 10 évre, oly módon, hogy gőzösöket 10 éven tul meg kellene adóztatni. A megadóztatás alapja azonban nincs a törvényben megállapítva. A kormány a törvény betűjéhez tartván magát, az utolsó három évi jövedelem alapján kivetendő adókkal meg akarja terhelni a hajózási társaságokat. Ezen intézkedés nemcsak létalapjában rendítené meg a társulatokat, hanem nagyon igazságtalan is volna. Ismeretes dolog, hogy hat éven át a szabad hajózást üző hajózási társaságok nagy krízisen mentek keresztül és ezen idő alatt nemcsak, hogy osztalékot nem fizettek, hanem egynémelyek kénytelenek voltak alaptőkéjükét is leszállítani. Ellenben az utóbbi három évben a fuvardíj tételeket fölemelvén, a forgalomban bizonyos javulás volt érezhető, amely azonban csak átmeneti volt, miután a fuvardijak megint leszálltak és a társaságok ismét egy ujabb krízisnek néznek elébe. Ha már most ezen utolsó háromévi jövedelem alapján akarjuk megadóztatni a társulatokat, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. nemcsak a legnagyobb igazságtalanságot követnők el, de olyan eljárást követnénk, amely homlokegyenest ellentétben áll ezen iparágak természetével. Ha ezeket a társulatokat meg akarjuk adóztatni, ez csak a hajók tonnatartalma szerint történhetik. Ezenkívül tekintetbe kell venni, hogy Ausztriában a szabad hajózási társaságok adómentességet élveznek a törvény egész tartamára és azontúl is azok a hajók, a melyek hazai gyárban készülnek. En nem tételezhetem fel, hogy a magyar kormány olyan elvek alapján akarjon eljárni, amelyek homlokegyenest ellenkezői azon elvnek, mely alapját képezi azon eljárásnak, amelyben az osztrák kormány a szabad hajózást részesiti. Éppen azért megragadom ezen alkalmat, hogy a minister urat melegen kérjem arra, méltóztassék odahatni, hogy ezen függő kérdés is mielőbb rendeztessék. A beterjesztett javaslatokat különben a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István : T. képviselőház ! Amidőn e^en törvényjavaslat kritikájához hozzáfogok, eszembe jut egy esemény, amely Ausztriának hegyvidéki tanyáit a múlt nyáron és az ősz folyamán rémületbe ejtette. A hegyekmenti községek baromállományában egy ismeretlen duvad nagy károkat okozott, (Halljuk ! Halljuk I) ugy hogy ez országos csapás volt és ezt a csapást, ezt a rémületet fokozta azon körülmény, hogy ezen duvadat senkisem látta, senkisem ismerte, csak pusztításaiban érezte az egész környék. (Ugy van ! balfelől.) Miután nem tudták, hogy micsoda duvad ez, elnevezték Bauernschrecknek, parasztrémnek, mig végre egy nyom után ítélve konstatálták, hogy ezen duvad nem egyéb, migt a felis leo. A fel is leo követte el ezeket a pusztításokat. Itt is egy felis leo pusztít. (Derültség balfelől.) Itt is Magyarország közgazdasági életének egy rémével állunk szemben, azzal a bankokrácziával, amely Magyarország közgazdasági életének fejlesztése helyett Magyarország elsorvasztására, elnyomására törekszik. (Ugy van ! balfelől.) T. képviselőház ! Az utolsó időkben alig lehetett egy újságot kézbe venni, amelynek közgazdasági rovatában, ne találkoztunk volna a felis leókkai, amelyek majd ezt, majd azt a vállalatot megtámadták. Engedték a mesterségesen íelhajszolt értékeknek, részvényeknek rohamos csökkenését, lesvén a pillanatot, mikor kivégezhetik ezen részvénytársaságokat, hogy maguknak ujabb kereseti forrásokat nyissanak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A magyar állam — szó lesz erről még — nagy összegeket bocsátott pénztári állományából ezen bankoknak rendelkezésére részint olcsóbb kamatért, részint teljesen kamatmentesen azon igen dicséretreméltó czélból, hogy a vidéki közgazdasági forgalmat emelje, a vidéki takarékpénztárakat, amelyek nehéz helyzetben voltak, segítse és így a magas kamatárhullámzásokat leszorítsa. 37