Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

5í3. országos ülés 191Í rendreutasitás elnöki tény, azt nem szabad vita tárgyává tenni. (Elénk felkiáltások balfelöl: Tévedés ! Nem, vitatkozik !) Ráth Endre : Tessék más blankettát elővenni! (Zaj jobbjelól, Elnök csenget.) Őrgróf Pallavicini György: Bocsánatot kérek, csak exkuzálni akartam magamat. (Helyeslés.) Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy némileg megnyugtat engemet ez a rendreutasitás, mert hiszen egy igazi dolognak mondásáért kaptam. (Elénk éljenzés és taps balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök : T. képviselőház ! Csak az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy mikor tegnap az a bizonyos közbeszólás történt és én kérdést intézvén aziránt, hogy ki volt a közbeszóló, arrafelé néztem, ahol őrgróf Paliavicini György képviselő ur tartózkodott, ő tényleg már állt. (Felkiáltások jobbjelöl: Ugy van ! Rögtön felállt !) Hogy a rendreutasitás nem azonnal következett be, annak az az oka, t. képviselőház, hogy ugj^anakkor már Rakovszky István képviselő ur is állott és igy én hirtelen nem tudtam, kitől jött a közbeszólás. A következő pillanatban pláne már 15—20 képviselő ur is felállott; amikor azonban őrgróf Paliavicini György képviselő ur másodszor is jelentkezett, akkor megkapta a reiidreutasitást. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Rakovszky István képviselő ur személyes megtámadtatás czimén szót kért, Kérdem a t. házat, meltóztatik-e neki ezen engedélyt megadni ? (Igen 1) A ház az engedélyt megadta. Rakovszky István : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Nagy köszönettel tartozom Berzeviczy Albert t. képviselőtársamnak, hogy tegnap itt elmondott szavaimat honorálta azáltal, hogy felszólalt és kijelentem, hogy ezekkel a szavakkal czélt értem, mert két nagy kívánságomat és egyúttal kíváncsiságomat is kielégítette. T. i. megmagyarázta nekünk a »negéd« szónak az értelmét, hogy mit jelent ez a szó és másfelől igen érdekes politikai pályájának curriculum vitae-ét is megadta. Elnök: Most a t. képviselő ur személyéről van szó és nem Berzeviczy Albert képviselő úréról. (Elénk derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) — Csendet kérek, képviselő urak! — Méltóztassék tehát abban az irányban bes_zélni, amely irányban saját személyét megtámadtatva érzi a képviselő ur. Ráth Endre (közleszól). Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Rakovszky István : Berzeviczy Albert t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő nem hivott fel engem arra, hogy a béketárgyalásokban részt vegyek. Ez igaz. Akkor csak közös sorsban részesültem t. képviselőtársammal. Ö engem erre fel nem hivott, de arra felhívott, hogy akkor, amikor az elnöki székről lemondott, keressem őt fel a saját lakásán és ott tárgyaljak vele lemondásának részleteiről. (Ellenmondás és derültség jobb felől.) És bruár 19-e.n, csütörtökön. 221 akkor én a t. képviselő urnak negédje háttérbeszoritását ajánlottam azzal, hogy mikor megismertem azt a szándékát, hogy levelet fog irni a képviselőháznak, amelyben ugy a jobboldalnak, mint a baloldalnak nem kért tanácsokat fog adni, azt mondottam neki, hogy az én nézetem szerint egy leköszönő elnöknek egyetlen kötelessége van csak a leköszönés pillanatában és ez az : a háznak megköszönni azt a nagy elnézést, azt a nagy bizalmat, amelyet addig elnöki székében észlelt és nem kéretlen jó tanácsokat adományozni. Azt mondotta Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, hogy én üres puskaport szoktam puffogtatni. (Zaj a baloldalon. Derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Azt, amit én tegnap itt állítottam, állitottam abban a pillanatban, amikor a volt elnök ur lemondott és állitom ma is, hogy egy elnöknek nem szabad a veszély pillanatában otthagyni az elnöki széket, de ha mégis megteszi, ugy, mint a képviselő ur, akkor ne lappangjon a homályban. (Nagy zaj és félkiáltások a jobboldalon : OJió !) Ugy látom, hogy ez a megjegyzésem félreértést okoz. Én nem azt értettem alatta . . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : . . . hogy a képviselő urnak oka lett volna elbújni ; én azt értettem, hogy a képviselő ur nem vallott egész nyiltan szint és nem cselekedett ugy, mint hasonló esetben egy nagy elődje, Szilágyi Dezső, aki szintén a parlamenti krizisek tetőpontján, midőn lehetetlennek látta azt, hogy tovább is megmaradjon helyén, leszállott az elnöki székből, de az ellenzék padjaira jött és tiltakozott. (Elénk derültség és félkiáltások a jobboldalon. Ez kellett volna ugye ? Ez fáj ! Most is czirógatja !) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István: Az én hátrafelé elsülő puskaporommal elértem tehát azt, amit akartam, hogy nyilt színvallásra kényszeritettem a képviselő urat, hogy azonositja-e magát azzal, mert nem áll az, amit a t. ministerelnök ur mondott, hogy a béketárgyalások meghiúsultak az ellenzék miatt... Egy hang (jobbfelöl) : Lukácscsal meghiúsultak! Rakovszky István : Hivatkozom Désy Zoltán t. képviselőtársamra, aki a képviselő úrral tárgyalt a béke ügyében és a képviselő úrra] megegyezett a pártközi béke tárgyában a következő feltételek mellett : (Halljuk ! Halljuk I balfelől. Felkiáltások jobbfelől: Ez nem személyes megtámadás !) Elnök: Kérem, t. képviselő ur, azt hiszem hogy ez már igazán nem. tartozik a személyes megtámadtatás terére. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! jobbfelől.) Csendet kérek ! Nekem kötelességem figyelmeztetni a képviselő urat és kérni, hogy szíveskedjék a személyes kérdés keretében maradva, lehetőleg rövidre fogni felszólalását. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István : Megegyezett a képviselő ur a következőkben : (Halljuk ! Halljuk /) A véderőreformot, amely jogfeladást nem tartalmaz és