Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

222 512. országos ülés Í9ií ] a kilenczes-bizottságban Ígérteket, valamint a re­zoluczióban Ígérteket megvalósítják. Másodszor, nem kívánt egyebet az ellenzék, mint azt, hogy az önök, a munkapárt által ígért választójogi reformot terjeszszék be a házba. Ha ennek a két feltételnek eleget tesz a többség, akkor kész volt az ellenzék a parlamenti béke helyreállításába belemenni. Akkor felvetették a kérdést, hogy vájjon a költségvetés tárgyalását meg lehet-e kísérelni és akkor Désy t. barátom interpelláoziót is jegyzett be e kérdésben és mikor azt kérdezték, hogy vájjon van-e garanczia arra, hogy az ellenzék ezt meg nem obstruálja, erre nézve a garanéziák megadattak és az tényleg le is tárgyaltatott. (Ugy van! vál­jelől.) Akkor a t. képviselő urat — és most követ­kezik a t. képviselő urnak fogadatlan békeangyali szerepe — amikor nálunk elérte azt, hogy jóhisze­müleg azt hittük, hogy ő, mint a többség bizal­mának letéteményese, joggal járt el velünk szem­ben és megkötheti a békét, nem a mi részünkről, hanem odaát dezavuálták (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a képviselő ur tűrte eddig szó nélkül és tűri ma is, hogy min­ket gyanúsítsanak azzal. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát hogy visszafelé sül a puskám, az meglehet, de az bizonyos, hogy az a puska becsületesen van megtöltve. (Derültség jobbjelől. Élénk helyeslés a bal- és a széhőbalolda­lon. Zaj.) Elnök : Berzeviczy Albert képviselő ur, ha jól látom, kéri a ház engedélyét arra, hogy még egy­szer felszólalhasson személyes kérdésben. Gondo­lom, a t. ház megadja az engedélyt. (Felkiáltások jobbjelől: Megadjuk !) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Hall­juk ! Halljuk !) E felszólalással szemben kénytelen vagyok újból szót emelni. (Halljuk !) Először is a t. képviselő ur azért, mert én azt mondtam, hogy őt nem invitáltam béketárgyalásokra, — ami természetesen az én múltkori beszédemre és a mos­tani helyzetre vonatkozik, mert az ő szavai is csak erre vonatkoztak — felhozta, hogy bizony akkor, midőn az elnökségről lemondani készül­tem, felhívtam őt tárgyalásra. Rakovszky István : Tehát a »negéd« szó alkal­mazása nem volt olyan alaptalan. (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbjelől.) Berzeviczy Albert: Én, t. ház, elnöki minő­ségemben az összes pártok beleegyezésével és az összes pártok kívánságára igenis tárgyalásokat folytattam a békés kibontakozás érdekében (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és ezen tárgyalások során igenis felkértem a képviselő urat, mint egyikét a pártvezéreknek, ismételve, hogy előttem vélemé­nyét kifejezni szíveskedjék. Ezt a képviselő ur meg is tette ; elismerem, hogy dicsérendő objekti­vitással tette meg. (Mozgás és zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) Azonban arra nézve, hogy ilyen, vagy olyan formában végezzem-e lemondásomat, nem emlékszem, hogy a képviselő úrtól tanácsot kértem volna. (Élénk helyeslés és derültség a. jobb­oldalon.) miár 19-én, csüiÖrtoköú. Rakovszky István : De igen és megmondtam mindjárt barátaimnak is. Berzeviczy Albert: Emlékszem, hogy fenfor­gott egy terv, amely szerint én még egy utolsó nyilatkozattal a képviselőház elnöki székéből pró­báltam volna a pártokat a békére rávenni. Erről a tervről beszéltem a képviselő úrral. Hogy én a veszedelem pillanatában otthagy­tam az elnöki széket : ez nem egészen történethű beállítása a tényeknek. Azt hiszem, minden önérze­tes ember, ha fontos poziczióban, fontos feladatra vállalkozik és azután ez nem sikerül neki, azt a pozicziót odahagyja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt egész egyszerűen története lemondá­somnak. Vállalkozni akartam arra, hogy békés kibontakozást keresek és pedig kerestem először a békés kibontakozást ugy, hogy az összes függőben lévő és a pártok közötti konfliktust előidézett kér­dések békésen elintéztessenek. Ez nem sikerült. De bocsánatot kérek, a dolgot nem lehet ugy oda­állítani, hogy az ellenzéken készen volt a béke­terv s a többség miatt hiúsult volna meg. Egyálta­lában nem lehetett a végleges béketerv iránt meg­egyezésre jutni a pártok között. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelől. Mozgás a baloldalon.) Ekkor felmerült azután az a további terv, hogy legalább a költség­vetés tárgyalásának idejére bizonyos ideiglenes fegyverszünet köttessék. Ez volt az én utolsó tö­rekvésem. Ez a törekvésem is meghiúsult és nem mondhatni, hogy csak egy párt akaratából hiúsult volna meg. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Igen jól emlékszem, hogy a lemondás előtti napon tár­gyaltam még Justh Gyula képviselő úrral és bizo­nyos minucziákon fordult meg úgyszólván a dolog. De mert tovább várni és a kérdéseket tovább függőben hagyni nem lehetett, lemondtam az el­nökségről. S azután az a fegyverszünet, amelyet terveztem, mégis létrejött. , Tehát erre a fegyverszünetre nézve a több­ségben is megvolt a hajlandóság. Ez a tény. Gr. Tisza István mmisterelnök: A költség­vetésre vonatkozólag ! Berzeviczy Albert: És hogy a képviselő urnak nagy érdeme volna abban, hogy engem színvallásra kényszeritett, ez, megvallom, kissé erős fantáziá­nak a szüleménye. (Derültség a jobboldalon.) Rakovszky István : Szép tulajdonság i (Zaj.) Berzeviczy Albert: Én ismétlem azt, amit mondottam mai nyilatkozatomban is, mondottam azelőtt a delegáczióban, mondottam választóim körében. Én mindig kifejtettem álláspontomat a helyzettel szemben, tehát én egyáltalában nem lappangtam. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Szilágyi Dezső példáját idézi a képviselő ur. Én igen jól emlékszem Szilágyi Dezső esetére; hiszen előbb én köszöntem le az alelnökségről, azután ő az elnökségről, végre Láng Lajos az al­elnökségről. És így került a sor a korelnökségre. Szilág}á Deszső igenis leköszönt az elnökségről azért, mert meghasonlás állott be a többség és a saját felfogása között; de nagyon téved a képviselő ur abban, hogy Szilágyi Dezső emiatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom