Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés 191k február 19-én, csütörtökön. 217 savai czélt ér, én fogok annak legjobban örülni, én leszek a legboldogabb, először, mert az alkalmazott kemény rendszabályokat én is nagyon kellemetlen kényszerhelyzet kifolyásának tartottam, (Igaz! ügy van! jobhfelől.) másodszor, mert egyénileg. . . (Zaj a baloldalon.) Azt hiszem, azt csak be fogják látni a képviselő urak, hogy magamra nézve nem valami hálás és kellemes dolgot vállaltam, midőn erre a feladatra az elnöki székbe ültem. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A ház akkor megválasztott alelnökei tehát megkezdték a ház rendjének biztosítására irányuló akcziót Návay Lajossal együtt, azon korlátok között és azokban a keretekben, amelyeket Návay Lajos tűzött maga elé, amelyekkel teljesen azonos rendszabályokat alkalmaztam én is. Csakhogy miután időközben bebizonyosodott, hogy Návaynak optimizmusa, fájdalom, nem vált be, hogy az obstrukczió t. hőseit és matadórait én jobban ismertem, mint Návay Lajos, ugy, hogy kénytelen voltam erősebb rendszabályokhoz nyúlni : nagyon természetes, hogy azok az alelnökök, akik az ut egy részét megtették Návay elnöklete alatt, önmagukhoz teljesen következetesen folytathatták az utat tovább az én elnöklésem mellett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur szóba hozza azt, hogy ez országban tradiczió volt olyanokat ültetni az elnöki székbe, akiket rokonszenv, tekintély, tisztelet környezett a ház minden oldala részéről. Nagyon óhajtandó volna, hogy ez igy lehessen és nagyon szomorú dolog, hogy ez nincsen igy, de ald kíváncsi reá, hogy ez miért nincsen igy, annak melegen ajánlom, hogy olvassa el Berzeviczy Albert lemondólevelét. Rakovszky István : Itt van ! Gr. Tisza István ministerelnök: Abban meg fogja találni a magyarázatot, hogy kinek eljárása volt az, amely olyan férfiak számára, akik csak a kisebbségnek bizonyos támogatása vagy belenyugvása mellett voltak hajlandók az elnöki széket betölteni, erkölcsi lehetetlenséggé tette az elnöki székben való megmaradást. (Ugy van! a jobboldalon.) És ha felidézi szemünk előtt a t. képviselő ur azoknak a nagy hazafiaknak tisztes emlékét, akiknek arczképe az elnöki fogadótermet disziti, azt felelem neki, hogy igaz, ezek az urak nem alkalmaztak olyan rendszabályokat, mint aminőkre most szükség van, nem alkalmaztak azért, mert abban az időben nem volt szükség olyan rendszabályokra. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azok az urak elképedtek volna arra az eshetőségre, hogy a magyar képviselőházban olyan jelenségek legyenek, amelyek szükségessé tehetik az ilyen rendszabályokat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Felkiállások balfelől: Akkor nem panamáztak !) Fernbach Károly : Csakhogy akkor nem kapott egy ministerelnök 1,400.000 koronát ! Elnök: Fernbach Károly képviselő urat rendreutasítom. Bartos János: A súgó kitűnően működik ! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. Elnök : Bartos János képviselő urat rendreutasitom. Gr. Tisza István ministerelnök: Azt hiszem, azok a nagy magyar hazafiak, akik ott állottak a magyar parlamentarizmus bölcsőjénél, akik végigszenvedték a 48—49-iki időket követő gyászos korszakot, akik vezették a magyar nemzet a visszanyert alkotmányosság első évtizedeiben, nemes haragjuk egész súlyával sújtottak volna le azokra, akik így jártak volna el. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Fráter Lóránt: Mi van a panamával ? Elnök : Fráter Lóránt képviselő urat folytonos közbeszólásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Tisza István ministerelnök: És ha itt felemlegetik bizonyos bántó czélzatokkal velünk szemben azt, hogy azok a férfiak mire lettek volna képesek és mire nem, hát biztosithatom a képviselő urakat, hogy trombitálni nem lettek volna képesek. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Posgay Miklós : Lopni sem engedtek volna ! Palugyay Móricz: Panamázni nem lettek volna képesek ! Elnök : Kérem Palugyay képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Én biztosithatom a képviselő urakat róla, hogy azok a férfiak ugy mint mindenütt másutt a világon, hol megbecsülik a nemzet választott képviselői a parlamentet, ugy gondolkoznának, hogy az egész szégyen azokra hárul, akik ilyen jelenetek színhelyévé teszik a parlamentet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kún Béla : Olyanért, amit maga tett. (Felkiáltások jobbfelöl: Rendre ! Rendre !) Elnök : Kún Béla képviselő urat újból rendreutasítom. (Zaj a bal- és a, szélsőbáloldalon.) Szinyey- Merse Félix (közbeszól). Elnök ." Csendet kérek. Kérem Szinyey-Merse képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Azok, akik szomorú, nehéz viszonyok közt teljesítették az ezen szomorú és nehéz viszonyok súlya által reájuk kényszeritett nehéz kötelességet, azok a férfiak felemelt fővel mondhatják azt. . . (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Sümegi Vilmos képviselő urat figyelmeztetem, hogy miután a ház ma már egyszer a mentelmi bizottsághoz utasította, méltóztassék közbeszólásoktól tartózkodni, mert kénytelen leszek vele szemben a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. (Nagy zaj a baloldalon és a középen. Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek a ház minden oldakin. Gr. Tisza István ministerelnök: Ismétlem, t. ház, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy azoké a szégyen, akik ilyen jelenetek színhelyévé teszik a parlamentet, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik pedig ebből a veszedelemből igyekeznek kimenteni az orszá28