Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

218 512. országos ülés 191k február 19-én, csütörtökön. got, azoké a tiszta lelkiismeret és azoké lesz az elismerés. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Ezt az elismerést, az ország legmagasabb, legszentebb érdekeiért küzdő fér­fiak elismerését hozzuk a ház mélyen t. elnökével szemben és semmi szükségét nem látjuk az indít­vány tárgyalásának. (Hosszantartó élénk éljenzés, helyeslés és taps a, jobboldalon és a középen.) Elnök : Úgy látom, Székely Ferencz képviselő ur valami czimen szólni kivan. Székely Ferencz: Személyes megtámadtatás czimén. Einök : Kérdem a t. házat, megadja-e a jogot Székely Ferencz képviselő urnak, hogy személyes megtámadtatás czimén szólhasson 1 (Felkiáltások jobbjelől: Megadjuk!) A ház az engedélyt meg­adja, méltóztassék szólni. Székely Ferencz: T. ház! Én ugy hallottam, hogy a ministerelnök ur előadása folyamán Pod­maniczky ur közbekiáltott és azt mondta, kér­dezzék meg Székelytől, hova lett a só. Nem tu­dom, jól hallottam-e vagy nem. En erre azt mon­dottam, hogy mig be nem bizonyítja, hogy én tudom hova lett a só, vagy egyáltalában ebben részem van, (Nagy zaj. Halljuk I Halljuk !) addig gazember. (Zajos éljenzés és taps a bál- és a szélső­baloldalon. Nagy zaj és felkiáltások jobbjelől : Rendre !) Elnök : Miután a képviselő urnak ez a kife­jezése sérti a parlamenti illemet, ezért kötelesség­szerűen rendreutasítom. (Elénk helyeslés jobbjelől.) Székely Ferencz: En a háztól bocsánatot ké­rek ezért a kifejezésért. (Helyeslés.) Bocsánat­kérésemet megindokolom azzal, hogy méltóztas­sék elhinni, erre nem számítottam sem Podma­niczkytől, sem mástól, mert őszinte lélekkel mond­hatom, hogy abszolúte semmi tudomásom nem volt semmiről, ami ebben az irányban történt. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék bebizonyítani, hogy tudomásom volt róla. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és jelkiáltások baljelöl: Szerelemből választották meg !) B. Podmaniczky Endre (szólásra jelentkezik. Elénk felkiáltások baljelől: Malijuk a szűz-szóno­kot I Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselője urak! Vitának helye nem lévén . . . Most veszem észre, hogy báró Podmaniczky Endre képviselő ur, azt hiszem szintén személyes megtámadtatás czimén kér szót. (Zaj.) Gondolom, a t. ház megadja neki az engedélyt. (Elénk felkiáltások jobbjelől: Igen ! Halljuk ! Halljuk I) B. Podmaniczky Endre: T. ház ! Midőn a túl­oldalról azt kiáltották nekünk erre az oldalra, amint számtalanszor is kiáltották, hogy »só«, én igenis odakiáltottam, hogy a sópénzt ott kell keresni és meg kell kérdezni a Székelyektől. Rakovszky István: Micsoda só ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! B. Podmaniczky Endre : A túloldalon a t. kép­viselő urak mindig azt szoleták mondani, hogy választási czélokra használta fel a sópénzt a munkapárt. (Zaj baljelől. Halljuk ! Halljuk ! jobb­jelől.) Kérdezem Székely volt igazságügyministert, nyilatkozzék itt a házban a ház színe előtt be­csületszavára . . . (Nagy zaj baljelől. Halljuk ! Hall­juk ! jobbjelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Foly­tonos nagy zaj.) Kérem Rakovszky István kép­viselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni. B. Podmaniczky Endre: ... hogy ők mind­ketten kaptak-e választásukra pénzt a párt­kasszából, igen vagy nem ? (Elénk derültség bal­jelől. Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek. Lovászy Márton: Jelentkezzék mindenki! (Folytonos zaj.) Székely Ferencz (szólásra jelentkezik). Elnök: Székely Ferencz képviselő ur ismét szót kért, azt hiszem, személyes megtámadtatás czimén. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés jobbjelől. Zaj.) Méltóztassék meghall­gatni Székely Ferencz képviselő urat. (Halljuk! Halljuk !) Rakovszky István: Most kisült a turpisság! (Folytonos nagy záj.) Elnök: Kérem Rakovszky István képviselő urat ! Székely Ferencz képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kapott engedélyt a szó­lásra. Azt hiszem, megkövetelheti, hogy min­denki meghallgassa. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek. Székely Ferencz: T. ház ! Podmaniczky báró azt a kérdést intézte hozzám, (Halljuk ! Halljuk !) kaptam-e én pénzt a választásomra, igen vagy nem 1 (Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kérek, kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Azt hiszem, hogy mikor a ház megadta az engedélyt, arra, hogy Székely Ferencz képviselő ur másod­szor is felszólalhasson személyes megtámadtatás czimén. akkor a ház minden oldalának elemi köte­lessége, hogy a képviselő urat meghallgassa. (He­lyeslés.) Székely Ferencz : Én határozottan válaszolok. Legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint mondhatom azt, hogy előszór is nem kaptam, má­sodszor pedig azt, hogy azt sem tudom, hogy választásomra más kapott-e % Ennek következté­ben az én lelkem tiszta, de kérdem, hogyan áll a képviselő ur lelke ? (Taps és derültség baljelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gyerünk vsak a ábéczé szerint !) Br. Podmaniczky Endre: T. képviselőház! (Zaj.) Rakovszky István : Súgnak már neki! (Zaj.) Elnök: Gondolom, a ház megengedi, hogy báró Podmaniczky Endre képviselő ur személyes megtámadtatás czimén újból szólhasson. Br. Podmaniczky Endre: Legyen meggyőződve a mólyen t. képviselő ur, hogy a választások dol- . gában én sokkal jobban állok, mint ő és a fia. (Derültség jobbjelől. Zaj. Elnök csenget.) Őrgróf Pallavicini Ggörgy: Személyes meg­támadtatás cz'mén kérek szót!

Next

/
Oldalképek
Tartalom