Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

216 512. országos ülés 19U- február l'J-én, csütörtökön. amennyiben a közbeszólásokat folytatja, kénytelen leszek vele szemben szigorúbb rendszabályok al­kalmazását kérni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Aki azokat az ellenzéki beszédeket végighallgatta, amelyek a tegnapi és a mai napon itt elhangzottak, az meg lehet nyugodva aziránt, hogy a t. ellenzék szólás­szabadságát semmiféle veszedelem nem éri (ügy van! ügy van! jobbról.) és aki egyébként is a t. ellenzék igen temperamentumos viselkedését a képviselőház legutóbbi üléseiben figyelemmel kisérte, az iránt is meg lehet nyugodva, hogy itt az elnöki erőszaknak semmiféle túlkapása nem tapasztalható. Gr. Károlyi Mihály: Tapasztaltam maga­mon ! (Zaj és derültség a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Csuha István : Héderváry sem panaszkod­hat, hogy összekaszabolták ! Gr. Tisza István ministerelnök: Ezután a t. képviselő ur beszédének csak egy pár kijelen­tésével kivánok még egészen röviden foglalkozni. Az egyik, amelyet mellékesen intézek el, arra vonat­kozik, hogy a képviselő urak egyszer vagy kétszer látták, hogy egyik vagy másik kéjDviselőtársam tőlem az elnök úrhoz ment fel és abból azt követ­keztették, hogy a rendreutasitásra vonatkozólag küldök én a mélyen t. elnök úrhoz üzenetet. Rakovszky István : Egyszer bizonyosan, mi­nisterelnök ur ! Elnök: Csendet kérek! Kérem Rakovszky István képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Csak egy kis türelmet kérek ! Az igaz, hogj" ez nagyon szűken van meg a t. képviselő urakban. (Derültség jobb­ról.) Egyszer megtörtént az, hogy én, nem tudom., micsoda, — nagyon sajnáltam akkor is — de erős kifejezést, túlerős kifejezést használtam. A t. képviselő urak közt nagy felháborodás mutat­kozott és én nem lévén bizonyos abban, hogy az elnök ur hallotta-e, hogy mit mondtam, meg­kértem, nem tudom, melyik képviselőtársunkat, mondja meg az elnök urnak, hogy nagyon sajná­lom, de ezt mondtam. Ez volt a rendreutasitá­somra vonatkozó üzenetem egyszer a ház t. elnökéhez. Egy hang (a baloldalon): Egyszer! Miért csak egyszer ? Gr. Tisza István ministerelnök : Hiszen rendre­utasitásban nemcsak egyszer részesültem. (Zaj balról.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: Rendreuta­sitásban pedig . . . (Zaj a baloldalon.) Kérem, ha beszélek, mégis jó lesz egy kicsit csendben maradni. (Nagy zaj a baloldalon. Élénk helyeslés, ügy van ! Ugy van! jobbról.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Az ' előbb, mikor (A baloldalra mutat.) ennek az oldal­, nak a szónoka beszélt, a háznak ez az oldala (A | jobboldalra mutat.) a legnagyobb csendben hall­| gatta és amennyiben zavarta, igyekeztem kellő I erélylyel és kötelességszerüleg ezen az oldalon is • rendet csinálni. Azt hiszem, a ministerelnök ur is elvárhatja, hogy beszédét ez az oldal (A bal­oldalra mutat.) teljes csendben hallgassa meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ismétlem, t. ház, nem emlékszem ugyan hányszor, de három­négy eset volt, midőn rendreutasitást vontam magamra. Pozsgay Miklós: Mégsem tiltották ki a ház­ból. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Előfordult tehát, — ismétlem — hogy én az elnök úrral, nem tudva, hogy a zajban hallottam-e az általam használt kifejezést, ezt közöltem, különben jjedig a rendreutasitásra vonatkozólag semmi néven ne­vezendő előzetes érintkezés vagy megbeszélés köz­tem és a ház elnöke közt nem folyt. Ezt egyszer s mindenkorra konstatálom. (Helyeslés jóbbjelől.) A t. képviselő ur azután a ház mélyen t. el­nökének következetességet és a szolidaritásban való változó álláspontjait próbálta kritika tár­gyává tenni. Nem szűkölködik bizonyos pikan­téria nélkül, (Igaz ! Ugy van ! jóbbjelől.) hogy a képviselő ur beszél következetességről (Halljuk! Bálijuk ! jobbról.) és beszél arról, hogy valaki kivel van egyszer és kivel van máskof szolidaritásban. De hát ez a végén sem engem, sem az országot olyan túlságosan nem érdekli. (Derültség. Ugy van! jóbbjelől.) Ez a képviselő ur saját ügye, melyre megkapta már Szabolcs vármegyében a választ. (Ugy van! Helyeslés jóbbjelől.) Fontosabb a kérdés a ház mélyen t. elnöke szempontjából, aki, nem tudom micsoda konver­zácziókban — mert hiszen ott sem mondott mást, mint nyilt szinen, a ház szine előtt az elnöki szék­ben — jelentette ki azt, hogy a ház elnökével ter­mészetszerűleg szolidaritásban kezeli a házszabályt. Szolidaritásban volt Návay Lajossal, midőn ő volt a ház elnöke és szolidaritásban volt velem, midőn a ház engem ruházott fel az elnöki tiszttel. A kérdés már most az : van-e ebben bármi néven nevezendő inkonzekvenczia vagy ellenmondás ? Mert hogyan állt a dolog ? Midőn Berzeviczy Albert mélyen t. barátom az elnöki állásról lemon­dott, én abban a. meggyőződésben voltam, hogy csak az obstmkczió elleni nagyon kemény küz­delem fog czélravezetni. Návay Lajos t. barátom optimisztikusabb volt, ő azt tartotta, hogy a ház­szabályokban foglalt egyes eszközöknek követ­kezetes és erélyes alkalmazása biztositani fogja az eredményt. Egy utón indultunk meg tehát, csakhogy én továbbmenetelt tartottam szükséges­nek, mint ő. Nagyon természetesen ebből alakult ki az a helyzet, hogy abban egyeztünk meg: tegye meg Návay Lajos a kísérletet, ha ő az ő kevésbbé erélyes, kevésbbé messzemenő eljárá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom