Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-512

512. országos ülés IMA február ly-én, csütörtökön. 213 Tulaj donképeni átruházás tehát csak a ház nagyra történhet. A delegáczió elnöke jogosan még csak megbízást sem nyerhetett. Mivel azonban kényelmesnek mutatkozott, hogy a rendelkezés ő reá ruháztassék, az elnök nem törődött az önalkotta ügyrenddel sem ; ime a leplezetlen önkény uralmának egyik ujabb szembeötlő képe. 6. Az összeférhetlenségi esetek bármikor megtehetők. Bejelentésüket ez az elnökség, az uj házszabályok 201. §-ának erőszakos, a régi házszabályok 207. §-ának — amely lényegében az uj 201. §-al azonos — az összes preozedensek által megállapított értelmezésétől eltérő uj magyarázattal elkobozta. Az elnökségnek ez az eljárása, tekintettel a hasonló módon szabályozott mentelmi bejelentésekre, igen veszedelmes megtámadása nemcsak a kéjjviselők jogainak, hanem a visszaélések gyors felderítését czélzó, tudatosan evégből megállapított szabályoknak is. 7. Végül meg kell emlékeznünk az elnöki fegyelmi hatalom irányzatos és pártos kezeléséről, mely kétféle módon nyilvánul meg. Először ugy, hogy az ellenzéki oldalon előforduló minden rendzavarással szemben a legnagyobb sietéssel alkalmazzák azt a rendszabályt, amely az uj házszabályok 251. §-ának 4-ik bekezdése szerint csakis súlyos vétség, folytonos rendzavarás, vagy engedetlenség esetében alkalmazható, t. i. a mentelmi bizottsághoz való utasítást. A mentelmi bizottság azután hasonló szellemben járva el, a tényállásnak gyakran igen felületes megállapításával, majdnem mindig a végső büntetést javasolja, hosszabb vagy rövidebb időre való kizárást, holott egy képviselőnek és épenséggel a képviselők jelentékeny számának kitiltása és ezzel a nemzet egy részének a képviseltetéstől való ideiglenes megfosztása, minden körülmények között igen komoly dolog, amely csak akkor lenne menthető, ha elkerülhetetlensége szigorúan meg lenne indokolva, holott épen ellenkezőleg áll a dolog. így pl. gr. Károlyi Mihály utolsó kitiltása semmi más megállapítható tényálláson nem nyugszik, mint azon, hogy egy zajos jelenet alatt közbeszólt, de arról, hogy mit mondott, a napló semmit nem tartalmazott. (Ugy van ! balfelől.) Ugyanekkor Justh Gyula, tényleg közbeszólva, egy erős kifejezést használt, mely azonban minden előbbi gyakorlat szerint rendreutasitással lett volna elintézhető. Gróf Zichy Aladárnak a mentelmi bizottsághoz való utasítása és kitiltása egy oly közbeszóláson alapult, mely tartalmában és formájában a jogos politikai bírálat keretei között marad. (Ugy van! balfelől.) Ehhez hasonló példákkal, sajnos nagy számban szolgálhatnánk, de legyen elég ez a három, melynek mindegyike kiáltóan mutatj a az irányzatosságot. (Ugy van ! balfelől.) Ezzel szemben a kormánypárti oldalról, különösen pedig a kormánypadokról, a ministerelnök ur részéről nem ritkán elhangzó legsértőbb nyilatkozatok vagy csak utólag részesülnek elnöki rendreutasitásban, amidőn a tények összefüggéséből világos, hogy az elnökségnek erre külön ministerelnöki felhatalmazás kellett, vagy pedig épen nem, mint például a nagy feltűnést keltő utolsó Désyféle esetben, amidőn a ministerelnök ur az ellenzék egy kiváló tagját minden ok nélkül durván megsértette. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Mindezek alapján meg kell állapitanunk, hogy a jelenlegi elnökség nemcsak a parlamenti jogrend* folytonosságának már régen történt megszakításában részes, hanem azt az uj jogrendet sem tartja meg, amelyet a régi romjaira felépítettek. Nem a házszabályoknak, nem a képviselőház méltóságának, nem a képviselők jogainak és kötelességeinek pártatlan őre, hanem a mai többség jjolitikájának egyik exponense ; nem a jogrendben, hanem a politika követelményeiben keresi eljárásának indító okait s azért nem rendelkezik állásának erkölcsi tekintélyével, hanem kizárólag a karhatalom, erejéből tartja fenn magát. (Halljuk ! Halljuk I balfelől.) Erkölcsi tekintélye pedig annál kevésbbé lehet, mert az a többségi politika, amelynek gépezetébe ekkép annak egyik kerekeként beilleszkedett, maga sem nyugszik erkölcsi alapon, hanem bebizonyitottan az állammal kötött üzletek ellenértékéül kifizetett, tehát az állampénztárt megillető pénzeknek pártezélokra fordításával nyerte el a hatalmat. Egy ilyen többség előtt nehéz volna tisztelettel meghajolni, még akkor is, ha az a formai törvényesség korlátait szigorúan betartaná; de hogyan vehessük fel a békés tárgyalások fonalát akkor, ha azt az egyetlen jogezimet, amelylyel ez a többség bír, a formai jogezimet, önmaga rombolta le, önmaga rúgta fel ? Nem volna természetes dolog, sőt a mai szomorú állapotnál is kétségbeejtőbb jelenségnek kellene tekintenünk azt, ha a nyers önkény ilyen uralma simán, ellenállás nélkül érvényesülhetne. Az útvesztőből, amelybe parlamenti életünk jutott, csak egy kibontakozás van: visszatérés a jogrendhez. Ennek a visszatérésnek mindenekelőtt a képviselőház elnökségében kell megnyilvánulni. A jelenlegi elnökség azonban össze van nőve az erőszak rendszerével, nap-nap után lejebb csúszik annak lejtőjén. Eltávolítása tehát a gyógyulás első feltétele, megmaradása a baj megrögzitését jelenti. Ezen okoknál fogva indítványozom, hogy a ház mondja ki, hogy az elnökséggel szemben bizalommal nem viseltetik. Aláírva : magam és 89 képviselőtársam. (Hosszas éljenzés és taps balról. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Csendet kérek ! A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) A t. képviselő ur jónak látta beszédében m ndenről másról megemlékezni, mint magának az indítványnak tárgyáról (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) és a dolog érdemére nézve az indítvány egyszerű felolvasására szorítkozik. Ez a körülmény, valamint a ház mélyen t. elnökének napirend előtti felszólalása