Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

190 511. országos ülés 19lh február i8-án, szerááíi. még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Azt mondja a ministerelnök fír és az igen t. belügyminister úr, hogy ezt nem lehet ilyen nyíltan csinálni. Igaz, ezek olyanféle módon készülhetnek, mint ahogy az ember olvassa, hogy faluhelyeken azokon a faluszélén levő tanyákon, lefüggönyözött ablakok mögött (Hallfuh! Halljuk I a bal és a szélsőbaloldalon) kormos arczu és kormos kezű emberek összejönnek, hogy a megszerzett zsákmányon osztozkodjanak és a zsákmányosztás titkai gondosan meglegyenek őrizve. Mire való az állam méltósága? Arra, hogy az államnak tekintélyét, az államnak nemes hivatását, erkölcsét, szétvigye az egész országba. Most pedig a főispáni ajtók és ablakok mögött, ott a lefüggönyözött ablakok mögött, ott folyt az osztozkodás. Nem arra szolgált ez, hogy az állam tekintélyét, méltóságát megőrizzék, hanem arra, hogy a zsákmányon, a politikai zsákmányon ezek az összeszedett elemek nagy titokban osztozkodjanak, teljes diszkréczióval, hogy valahogyan ki ne szivárogjon valami a nyilvánosság elé a megállapodásokból; összebújtak nagy titokban és megállapították a dolgot kerületről-kerületre. Igen, amint a belügyminister ur mondta, hogy keresztülmentek azokon. Keresztülmentek és a munkatársai közt ott volt Jeszenszky is, aki bizonyára tudja a tapasztalatok alapján, mit kell tenni. Kern áll az a gyermekes megjegyzése a minister urnak, hogyha a választások után tudná megcsinálni a javaslatot, akkor módjában lenne tudni, hogy pártpolitikai szempontból hogyan kellene ezt megcsinálni. Voltak neki tanácsadói a lefüggönyözött főispáni szobákban, ahol összebújtak és féltve őriztek mindent, hogy a megszerzett zsákmány idegen kézre ne kerüljön. Es feljutottak' a munkálatok ide, hogy megint zárt ajtók mögött, lefüggönyözött ablakok mögött oszszák szét a zsákmányt, hogy országszerte a pártzsákmány idegen kézre ne kerüljön. Ezek nem egészséges állapotok, tudjuk mindnyájan. Nem arra valók a hegycsúcsok, amelyek egy ország méltóságának élén állanak. Nem erre valók a kormányzatok. Csak arra valók, hogy visszatükrözzék a felkelő nap sugarait, amelyek ott jelennek meg előbb a csúcsokon, azután lemennek az ormokra és a völgyekbe. hogy fényt és világosságot derítsenek. Es mi jelenik meg ma ezeken a hegycsúcsokon ? Megjelenik a füst, a korom, a sötétség, onnan megy a lavina le a völgyekbe és elönti sötét lávával az egész területet. Mi jelenik meg ott fenn ? Nem a köztisztesség mértéke, nem az, hogy hogyan kell fényt deríteni az állami méltóságra, hanem az, hogyan kell a nemzet korrumpálásának példaadását vinni, hogyan kell a magas helyről tovább mennie a füstnek, koromnak és piszoknak. Hogyan kell lejebb mennie oda azokhoz, akik állásokban, méltóságokban, czimekben, rangokban akarnak előnyt szerezni és hogyan kell lemennie a völgyekbe és eltölteni a sötét rétegeket, azokat, akik néhány forintért vagy más apró előnyökért akarják magukat e rendszer szolgálatába állítani. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ha ezerszer mondják is nekem, hogy a nemzeti uralomnak ezzel gátat tudnak vetni, nem hiszem. Nemzeti uralmat nem lehet, csak a közerkölcsiségre, a nemes felfogásokra és a tisztult érzelmekre alapítani. A mai dolog egy ingatagalap. Es ha ezer törvényt hozat is a t. ministerelnök ur mi nem veszünk részt ezekben, elmondjuk tiltakozásunkat és kivonulunk innen. Ez a rendszer összeomlik önmagában, mert hatalmat csak arra lehet bazirozni, hogy azt a nqmzet tiszta erkölcsi érzelmeire alapítsák, amely a nemzetben rejlő erőket kifejleszti. Nem szabad megalkudni mindenkivel, akármily mértékben is válik ez a nemzet hátrányára. Nem lehet a nemzeti jogok hátrányára horvátokkal, románokkal és másokkal megalkudni csak azért, hogy a hatalmi pártczélokat ki lehessen elégíteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ezért tiltakozunk mi az ily (ele törvényalkotások ellen. Ezért mondjuk, hogy nem helyes kormányzati utón jár a kormány és pártja, mert ha ezerszer fogja is az erőszakot az ellenzékkel szemben gyakorolni, ha bevonultatja testőreit és csendőreit, végre is nem ezek fogják eldönteni a nemzeti küzdelmet közöttünk, hanem a nemzet ereje, amelyet önök próbálnak most is továbbra is lekötve tartani, de amely ép ugy, mint november 18-ika után egy erős álomból kikelve a nemzeti önérzetre támaszkodva, nemzeti érzésre, erőre kapva, kidobja magából a fekélyeket. Mert a nemzetnek felfogása nem lehet más mint az, hogy tisztességes politika csak az, amit tisztességes eszközökkel nemzeti czélok érdekében követnek. Ez pedig nem az az ut, mikor korrumpálással és erkölcsi romlásokkal ijmrkodnak a hatalmat kezükben tartani. Ezen oknál fogva nem fogadjuk el a javaslatot. (Elén7c éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután az idő előrehaladt és a ház határozata értelmében félhatkor az interpelláczió meghallgatására fogunk áttérni, a napirend tárgyalását félbeszakítjuk. Miután az inditványkönyvbe bejegyzés történt, a házszabályok 192. §-a értelmében fel fog olvastatni az inditványkönyv. (Halljuk/ Halljuk!) Vermes Zoltán jegyző: Tegnapi napi dátummal Mezőssy Béla képviselő ur következő indítványt jegyezte be az inditványkönyvbe (olvassa) : Indítványozom, hogy mondja ki a ház, hogy a ház elnökével szemben bizalommal nem viseltetik. Sághy Gyula: Halljuk az indítvány felolvasását ! (Zaj.) Elnök : T. képviselőház ! Habár a házszabályok 251. §-a, melynek első és második bekez-