Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
51l. országos ülés i91k február Í8-án, szerdán. 179 kevesebb magyar kerület lesz, mint amennyinek lenni kellene, hárommal, ellenben több nemzetiségi kerület lesz, mint amennyi megilletné az erdélyi kerületeket, tizenhattal. Tehát a 3 magyar veszteséget és a 16 nemzetiségi kerület mint szaporulatot egybevetve, ime igy van megvédelmezve a magyarság szupremácziája Erdélyben : 19 kerület rosszabbodás.« Azt mondja továbbá (olvassa) : »Tehát az aránytalasnágoknak az a megszüntetése, amelyet a javaslat egyik legerősebb indokának mond a t. előadó ur, ime igy sikerült, hogy az átlag alatt maradt kerületek száma 435 közül 114, melyekben a választók száma az átlagot nemcsak, hogy el nem éri, hanem messze alatta marad. Tehát az összes kerületeknek egynegyed része sem éri el az országos átlagot. Ebből a 114 kerületből pedig 71 nemzetiségi. Nyilvánvaló tehát — senki kétségbe sem vonhatja, mert a számok ellen nem lehet hadakozni, mint nagyon helyesen jegyzi meg Bakonyi t. képviselőtársam, — hogy az átlagon alul eső választókkal biró kerületek túlnyomó nagy részben, számszerint 71-gyel, a nemzetiségi érdekeknek kedveznek«. Majd összegezve az átlagokat, igy folytatja t. képviselőtársam (olvassa) : »Vagyis összevetve az átlagon alul maradt és az átlag fölé emelkedő kerületeknek számát, az aránytalanság a következőkben jut kifejezésre : 114 kerület marad az átlag alatt, 141 kerület emelkedett az átlag fölé, összesen 255 kerület van olyan, amely teljesen aránytalan az országos átlaghoz képest, nagyobb dicsőségére az előadó ur által hangoztatott t. arányosításnak ! Az aránytalanságok megszüntetése igy sikerült! Ebből a 250 aránytalan kerületből esik a nemzetiségek javára az átlag alatt 71 kerület és a magyarság kárára az átlag fölött — mert azt hiszem, mindenki meg fogja érteni, hogyha a magyar kerületek emelkednek az átlag fölé, természetesen ez a magyarság rovására esik, mihelyt több magyar választó van összezsúfolva egy kerületben, mint amennyi az összes értékmérő és az országos kulcs szerint jutna arra a kerületre — tehát a magyarság kárára az átlag fölött 101 kerület esik, ugy hogy a nemzetiségek javára eső 71 kerületet összevetve a magyarság kárára eső átlag fölötti 101 kerülettel, a magyarság effektive 712 kerülettel jut kedvezőtlenebb helyzetbe, mint amilyen őt megilletné ebben az országban*. T. képviselőház ! Mielőtt Bakonyi t. képviselőtársam ezeket az adatokat összegezte volna, egyenként és külön-külön felsorolta azokat a kerületeket és városokat, amelyekben ez az átlagszám igy van megállapítva és amelyekből ez a summázás kikerült. A t. belügyminister ur erre válaszában — ha jól emlékszem — azt mondta, hogy itt az átlagos számaránynál való különbségeknél nem tudja, hogy melyikőjük számadása helyesebb, a belügyminister uré-e, vagy Bakonyi t. képviselőtársamé, mert a végösszeget a belügyminister ur négygye] nagyobbnak találta, mint Bakonyi képviselőtársam. Igy emlékszem a belügyminister urnak előadásából. Azzal, hogy a belügyminister ur négygyei többnek találta a kerületek számát ott, ahol az arányszámok helyesebben vannak megállapítva és csak négygye] találta kevesebbnek Bakonyi t. képviselőtársam, még nincs igazolva az, hogy ez a számítás nem helyes, mert négy szám a százasoknál nem numerái. A belügyminister ur nem terjeszkedett ki válaszában a kerületek részletezésének megczáfolásánál arra, hogy igenis fennáll az a tény, hogy a magyarság lakta kerületek sokkal nagyobb szavazó-átlaggal bírnak, mint a nemzetiségi kerületek. (Ugy van! a baloldalon. Elnök csenget.) A belügyminister ur felsorolta az erdélyi kerületeket s ugy értettem, azzal indokolta, hogy ott kisebb számú választókból alakítottak kerületeket, mert, ha nagyobb kerületeket csináltak volna, a székelységnek nem maradt volna annyi kerülete, mint amennyi igy marad, aránytalanságot pedig nem akart a magyarság és a nemzetiségek között létesíteni. Hát, ha valaki merte nyíltan hirdetni, hogy a választójogot ugy kell megcsinálni, hogy a nemzet szupremácziája megóvassék, ugy kell, hogy legyen bátorsága ezt meg is csinálni nyíltan, ugy, hogy azt mindenki láthassa. Egy hang (a jobboldalon) : Meg is lesz ! Szabó István (nagyatádi) : Már most, t. képviselőház, ha ezt meg akarták csinálni — legalább hirdették, hogy meg akarják csinálni — akkor ha már nem akartak a magyarországi kerületeknél olyan aránytalanságot, ott, az őrvidéken, az ország határszélén fekvő székelység számára egyes ilyen kivételeket nagyon szépen megcsinálhatott volna a t. kormány és kötelessége is lett volna megcsinálni és igy védelmezni meg a magyarság szupremácziáját. A belügyminister ur egészen külön választotta Erdélyt. Magyarországtól és hivatkozott arra, hogy az érdélyi magyarságnak nem lenne annyi képviselete, ha nagyobb kerületeket csinálnának. Ezzel szemben én arra hivatkozhatom, hogy igenis megcsinálhatta volna a t. kormány az erdélyi magyarság képviseletét még kivételes eszközökkel is ; hisz nem az erdélyi magyarság fogja megvédelmezni Erdélyt és Magyarországot, hanem a nagy Magyarországnak képviselői és az egész nemzet. Es én éppen itt látom a bajt. Nem vitatom azt, hogy ha egy kerületben a magyarságjavára történik valami, ugyanott az a nemzetiségek kárára történik. Csak egy tényt állapitok meg. Való az, hogy Magyarországon sok nemzetiségi kerületben a választók száma 1800-tól megy fel 2000-ig, 2500-ig és való az, hogy Magyarországon 50—60, majdnem tiszta magyar lakosságú kerületben 4. 5, 6000-ig emelkedik a választók száma. (Mozgás a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Ez is a magyarság erősítésére szolgál? Szabó István (nagyatádi) : Magyarázhatja ezt ki ahogyan akarja. Lehet állítani ezt is, lehet 23*
