Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

180 511. országos ülés 1914 február ltS-án, szerdán. álütani amazt is ; vannak olyan ügyes vitatkozók, olyan ügyes állítók, akik még azt is be tudják bizonyítani, hogy kétszer kettő három, vagy öt és nem négy. De ezt az egy tényt, ezt szeretném megczáfolva hallani a kormánytól. Azt bizonyítsa be a kormány, hogy nem áll az a tény, miszerint a magyar lakosságú választókerületekben másfél annyi magyar embernek adtak egy képviselő­küldési jogot, mint a nemzetiségi kerületekben a nemzetiségű lakosságnak. (Ugy van ! balfelől. Fel­kiáltások a baloldalon : Románoknak!) Ezt czá­folja meg a t. kormány. Én csak ilyen egyszerűen, csak ennek a meg-' állapítására hivatkozom beszédemben; de ezt igenis állitom, mert maga a javaslat is elismeri. És én innen indulok ki. Én annak a sokféle jobbra­balra magyarázásnak nem adok helyet és azzal nem is foglalkozom, de annak az ellenvetésnek helyt adok, hogy a tiszta magyarok lakta vidéke­ken 5000—5500 választó küldhet egy-egy képvi­selőt, a nemzetiségek lakta vidékeken ellenben 1500 választónak van képviselőküldési joga. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez nem igazságos, nem méltányos, ez bűnös eljárás a kormány részéről. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a t. ministerelnök urnak az ő fennen hir­detett nagy bátorsága daczára nem volt bátor­sága arra, hogy a magyarságot nyilvánosan, a választókerületek beosztásánál is előnyhöz juttassa, azt az egyet már csak megvárhatta volna tőle minden magyar ember, maga a kormánypárt is, hogy legalább igazságosan oszsza be a kerületeket, (Ugy van ! balfelől.) hogy a kerületek választóinak száma lehetőleg egyforma legyen és a kerületek ily nagy aránytalanságokat ne tüntessenek fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert mégis csak sajátságos, hogy vannak kisebb kerületek és ezek feltétlenül nemzetiségi kerületek egy-két kivétellel és hogy viszont vannak nagy kerületek, amelyek feltétlenül csak magyar lakosságú vidékeken van­nak elhelyezve. Ez az a pont, t. ház, amelynél leginkább illeti vád a kormányt és a többséget, mert nemcsak hogy nem váltotta be szavát, hogy a nemzet szupre­mácziáját ugy a választójogi törvénynél, mint a kerületek beosztása tekintetében megoltalmazza, biztosítja, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) hanem még csak igazságosan sem osztotta be a kerületeket a magyarság javára, sőt ellenkezőleg helytelen, egyenlőtlen és igazságtalan beosztást csinált a nemzetiségek előnyére s a magyarság kárára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Végtelenül csodálkozom ezen és önkéntelenül is eszembe jut az embernek az ellenzéki oldalról s az ellenzéki lapok részéről annyiszor felvetett kérdés, amelyre nem talál feleletet az ember, hogy miért ez a nagy jóság a nemzetiségekkel szemben. . Hiszen azok a nemzetiségek nem kifogásol­hatták volna és nem is merték volna kifogásolni, ha akkora kerületeket kaptak volna, mint a mag) r arság ; hiszen nem is várhatták, hogy kisebb kerületeket kapjanak. És érthetetlen, hogy milyen czélzat vezethette a kormányt abban, hogy szá­mukra ilyen előnyöket biztosított. Nem lehet megnyugtatónak mondani azt, amit a t. belügy­minister ur itt kijelentett, hogy igaz ugyan, hogy Erdélyben 28 kerületben a románok lesznek többségben, de hát reméljük, hogy majd jól vise­lik magukat. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mert, bocsánatot kérek, én tisztelni tudom a jóindulatú embert, aki másról is mindig csak jót tesz fel, azonban a magyar nemzet politikájának megala­pozásánál ez a jóság nem elégséges és nem lehet a nemzet jövőjét tisztán a jóságra építeni, mert e tekintetben nagyon szomorú tapasztalataink van­nak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Engem rendkívül meglepett ez a beosztás, de nem azért, mintha az aj)ró választókerületek­nek barátja volnék Magyarországon, őszintén megvallom, hogy részemről inkább helyeslem a kormánynak azt az álláspontját, hogy nem nagyon igyekezett szaporítani a kerületek számát, mert szerintem azt inkább apasztani kellene. Nézetem szerint még több képviselőre itt szükség nincs, különösen nincs szükség olyan haszontalan kép­viselőkre, akik nem tartják kötelességüknek, hogy képviselői hivatásuknak megfeleljenek. (Élénk de­rültség és helyeslés a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Csak az a kérdés, hogy mikor mi a képviselőnek kötelessége ! (Mozgás jobbfelől. Elnök csenget.) Már nem igen tanulunk kötelesség­érzetet az uraktól! Szabó István (nagyatádi) : A t. kormánypárt felfogása azért nem helyes, mert ennél a tételnél le kell számítani a rendkívüli helyzetet, le keU számítani azt az állapotot, amilyen még Magyar­országon soha sem volt, be kell tudni azt a bánás­módot, amilyenben ellenzék még Magyarországon sohasem részesült. Bizony Ákos : Sehol a föld kerekségén. Szabó István (nagyatádi) : Hogy melyik párt­ból hogyan járnak az országgyűlésre, ebben a t. munkapárt sem vezet, minthogy 250 tagjának a fele sincs itt. (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Csuha István : Állapítsuk meg, hányan va­gyunk itt és hányan ott. Szabó István (nagyatádi): Én egészen más alapra fektetném a képviselői kötelezettséget és díjazást is. De hát miután azt látom, hogy még több emberre nincs szükség, már csak azért sem, hogy ne csináljunk még több költséget az állam­nak, nem azt kívánom a kormánytól, hogy a magyarság lakta vidékeken minden ezer válasz­tóra juttasson egy kerületet, hanem azt joggal megkívánhatnám, hogy ha apasztjuk a kerülete­ket, vagy nem szaporítjuk, hogy akkor a nemzeti­ségi vidékeken se legyenek kisebb kerületek, mint a magyarság által lakott vidékeken. (Helyeslés a baloldalon.) En nem a nemzetiségek ellen beszélek, mert egyáltalában sohasem volt czélom, hogy mi a nemzetiségeket hatalmi eszközökkel szo­rítsuk le, sőt én emeltem többször már szót a

Next

/
Oldalképek
Tartalom