Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
172 öli. országos ülés 191b február 18-án, szerdán. ezen hazafiatlan intenczióknak akart szolgálatot tenni. Semmi egyéb ok erre fenn nem forgott. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : Az ülést 1 órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki székel gróf Lázár István foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. * Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Desbordes Ernő ! Desbordes Ernő: T. ház ! Ennek a tárgyalás alatt levő javaslatnak birálatánál engem ugyanazok a szempontok irányítanak, amelyek a választójogi javaslatok tárgyalásánál vezettek. Elsősorban az, hogy honorálja-e ez a javaslat azokat a kívánalmakat, amelyek Erdély magyarságának és ezen a réven az egész magyar nemzetnek életbevágó érdekeiből fakadnak ; másodsorban pedig az, hogy helyesen számolt-e azokkal a meglévő és várható erőviszonyokkal, amelyek ennek a jelentőségben és, sajnos, veszélyeztetettségben is egyaránt emelkedő országrésznek, de különben egész Magyarországnak is, jellemző sajátosságai — és ha ugy találom, hogy a javaslat ezt a kérdést magyar nemzeti szempontból helyesen oldja meg, akkor az intelligenczia befolyása és a demokratikus haladás tekintetében ez a megoldás más, mint megnyugtató nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelőlj T. ház ! Én minden pártszemponttól eltekintek és hangsúlyozom, hogy bár a legteljesebb bizalommal vagyok a javaslat készítője és benyújtója iránt, még sem titkolom, hogy leküzdhetetlen aggodalommal tekintettem a kerületek beosztása elé. Ismerem a nehézségeket — nem pártszempontokat gondolok, — amikkel ennek a javaslatnak meg kell küzdenie és azt hiszem, hogy sokan vagyunk itt e házban, de az egész országban is, akik ezeket a nehézségeket már abban az időben ismertük, mikor az általános, titkos választói jog programmja a magyar parlamentben komoly, sőt fenyegető alakjában először jelentkezett. Méltóztassanak csak visszagondolni a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, mikor ők voltak ennek a parlamentnek többsége — amiről Rakovszky István t. képviselőtársam ma délelőtt klasszikus tanúbizonyságot tett, — milyen csatakiáltással fogadták a Fejérváry-kormány programmját, amelyben az általános, egyenlő, titkos választójog bennfoglaltatott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azóta, t. ház, ennek a programmnak a magyar állam nemzeti egységét fenyegető veszélyei nemhogy csökkentek volna, de bizonyos tekintetben és én azt hiszem, hogy csak átmenetileg, (Ugy van ! jobbfelől.) még emelkedtek is. Emelkedtek azáltal, — és itt megint a t. túloldalra kell mutatnom — hogy önök, akikről azt hittük, hogy ebben a kérdésben a magyar nemzeti álláspontot velünk együtt védelmezik, a Fejérvárykormány programmjának közzététele óta — azóta tudvalévőleg sok minden történt, t. ház, amikkel nem szándékozom részletesen foglalkozni, (Felkiáltások balfelöl: Kifizették az adósságaikat!) hiszen t. uraim, én nem is tudom számon tartani, hogy azóta önök ebben a kérdésben hányszor méltóztattak nem elvet, csak taktikát változtatni (Derültség jobbfelől.) — mondom, t. uraim, a Fejérváry-kormány programmjának közzététele óta ezek a veszedelmek növekedtek azáltal, hogy önök az általános, titkos választójog alapjára helyezkedve, a tiszta magyar nemzeti álláspontot cserben hagyták . . . (Mozgás a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Azt ugyan nem ! Az ellen tiltakozunk ! Gr. Tisza István ministerelnök : Igen ! Igen ! Desbordes Ernő: Ez a két álláspont ma még össze nem egyeztethető. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Vertán Endre : Fiatal ez az ur ! Derbordes Ernő : Ha csak egyetlen egy pillantást vetünk Magyarország népesedési viszonyaira, nyomban tisztába jöhetünk, egy radikális megoldás nehézségeivel, s azonnal tisztába jöhetünk azokkal a nehézségekkel is, amelyek a kerületek beosztása előtt állanak. Hiszen az ország lakosságának 46%-a nem magyar. Hát kérdem én, ezt a számot akarják önök, az általános, titkos választói jognak uj és az obstrukeziónak régi hivei (Derültség a jobboldalon.) a képviseletben kifejezésre juttatni ? Mert mi nem ezt akarjuk. Vertán Endre: Ezt érteni kell kérem! (Derültség és felkiáltások a jobboldalon : Éljen a szakértő I) Debordes Ernő: Mi — és azt hiszem, hogy ebben a kérdésben az ország polgársága, még a nemzetiségeknek a magyasrággal őszintén érző nagy részét is hozzá véve, velünk van — mi olyan munkakéjDes parlamentet akarunk, amelynek elhatározó többsége magyar. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt a szempontot követtük az anyagi jog megalkotásakor és ezt tartjuk szem előtt most is. Az ország lakosságának egy igen jelentékeny részét, a nemzetiségeket, megfosztani a nemzet képviseletétől, józan észszel senki sem akarhatja. Ezt nem is akarjuk ; de a multak emléke és saját fajunknak kétségbeejtően pártoskodó természete (Ügy van I a jobboldalon.) a jogok kiterjesztésének mértékében óvatosságra intenek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A nemzetiségeknek, ugy az anyagi jogban, mint a kerületek beosztásában is, megvan adva a mód és az alkalom a magyar nemzeti egység sérelme nélkül való érvényesülésre és viszont a magyarság parlamenti fölényének feltétlen biztosítása van megalapozva a választói jogosultságról szóló törvényben és remélhetőleg rövid idő alatt sikeres befejezést nyer az, a kerületeknek e javaslatban kontemplált ezélszerü beosztása által. És ha — ismétlem — én ugy látom, hogy a javaslat ezt a kérdést magyar nemzeti szempontból oldja meg, akkor minden pártszemponttól eltekintve, még azt is meg tudom bocsátani és
