Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
5ÍÍ. országos ülés 191b február 18-án, szerdán. 173 hajlandó vagyok önöknek elhinni, hogy ebben a javaslatban pártpolitikai szempontok is érvényesültek, aminek én ugyan kivétel nélkül az ellenkezőjét tapasztaltam azon a vidéken, ahol a helyi viszonyokkal ismerős vagyok. S hogy ezt néhány rövid példával illusztráljam, ugy tudom, hogy az országban a két legkisebb kerület Marosvásárhelyen van ; mind a két kerületnek lakossága színmagyar, mindkettőt ellenzéki képviselő képviseli és mind a két kerület érintetlen marad, ellenben ugyancsak Marostorda vármegyében az egyetlen munkapárti kerületet feloszlatták ; Szolnok-Dobokában két munkapárti kerület szűnt meg, Szilágy megyében ugyancsak feloszlatták az egyetlen munkapárti kerületet, Torda-Aranyos megyében az egyetlen ellenzéki kerület megmarad s ezzel szemben az egyik munkapárti kerület megszűnik. Még tovább is folytathatnám ezek felsorolását, de, mondom, mindennek daczára hajlandó vagyok önöknek elhinni még azt is, hogy ebben a javaslatban pártpolitikai szempontok is érvényesültek, de azt, hogy ennek a javaslatnak minden sora és ennek a javaslatnak alapeszméje tisztán a magyar állam nemzeti egységének megóvásara irányul, (ügy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) azt letagadni a legnagyobb rosszhiszeműséggel sem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) T. ház ! A helyi és személyes természetű kerületi sérelmeket figyelembe nem véve, az első komolyabb kifogás a javaslat ellen az, hogy a részleges beosztással a belügyministert bizza meg és hogy súlyos politikai hiba a végrehajtó hatalmat törvényhozó hatalommal felruházni. Én itt nem tartom mellékesnek azt az opportunitási szempontot, hogy ennek a részleges, t. i. a territoriális beosztásnak a javaslatba beállításával nemcsak ennek a javaslatnak, hanem magának az egész választójogi reformnak életbeléptetését teszszük koczkára. Gr. Tisza István ministerelnök: Ugy van! Desbordes Ernő: Mondom, ezt én nem tartom mellékes körülménynek, de én ettől eltekintenék, ha a javaslat más tekintetben meg nem nyugtatna. Minthogy azonban a belügyministert ennek a rendeletnek a kibocsátására ez a törvény hatalmazza fel, tehát a háznak módjában van már most állást foglalni és azt visszautasítani és különben is a minister ur azt a rendeletet a háznak bemutatni köteles és a ház azt, ha az nem tetsző, azután is törvénynyel megváltoztathatja : ezeknél fogva én ezt a megoldási módot a magam részéről kifogásolhatónak nem tekintem. Fontosabbnak és a javaslat lényegét mindenesetre mélyebben érintőnek tartom azokat a kifogásokat, amelyek a kerületek közti aránytalanságokra és különösen a magyarságnak és a kulturális szempontoknak háttérbe szorítására vonatkoznak. Ezekre nézve általánosságban azt jegyzem meg, hogy mi, t. i. azok, akik a magyar állam nemzeti egységét ily radikális reformtól féltjük, sohasem ígértük azt, hogy a múlttal teljesen szakítani fogunk. Mi sohasem ígértük azt, hogy egy fantomnak, egy elérhetetlennek megközelítésére halálugrást fogunk megkoczkáztatni. De igenis ígértük és ezt az igéretünket becsületesen meg is tartottuk, hogy a nemzeti szempontok gondos megóvása mellett egy erőteljes lépést teszünk előre a demokratikus haladás terén. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy aránytalanságok maradnak fenn, hiszen ez természetes, mert hiszen 4—5 esztendő múlva a népszámlálás után egyenlő számú választókból álló kerületeket alkotni, azt hiszem, meddő kísérlet volna. És különben is, ismétlem, minden aránytalanságnak, minden egyenlőtlenségnek teljes kiküszöbölésére mi nem vállalkoztunk. Ideális állapot soha és sehol sem volt a világon és nem is lesz soha ; erre igazán kár szót vesztegetni. De nyugodt lelkiismerettel állithatjuk szembe a meglevő állapotot a múlttal és tárgyilagosan megállapíthatjuk azt, hogy a választók száma 80%-kal emelkedik, másrészt pedig a kerületek közt fennállott rendkívüli aránytalanság, amely 170-szeres, 180-szoros is volt, a minimumra szállott alá, olyan minimumra, aminőhöz hasonló Európának egyik számottevő államában sincs. Ismétlem, hogy voltak 170—180-szoros eltérések és most egynéhány kerületben lesz kétszeres vagy háromszoros és az egész országban talán mindössze három helyen lesz négyszeres eltérés és ez igazán nem számottevő differenczia. Nem számottevő diffeTenczia, ha számbavesszük, hogy az általános, titkos választói jog hazájában, Francziaországban, vagy Németországban, vagy Ausztriában tízszeres, húszszoros, sőt talán ötvenszeres eltérések is vannak. És különösen nem számottevő ez az eltérés akkor, ha Magyarországnak sajátságos viszonyait vesszük tekintetbe. Hiszen ezek az eltérések túlnyomó részben az erdélyi kerületekre vonatkoznak. Veszprémy István : Mindenütt a románság javára ! (Mozgás a jobboldalon.) Farkas Pál : Épen megfordítva ! (Zaj. Elnök csenget.) Desbordes Ernő: Elismerem, hogy ez a beosztás bizonyos vonatkozásban van a nemzetiségi kérdéssel. De én most, ebből az alkalomból nem szándékozom erre a nagy területre, a nemzetiségi kérdésre, erre a különösen ujabban igen sokat és hívatlanul látogatott területre (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon.) kirándulást tenni s csupán azért említem ezt meg, mert egészen röviden foglalkozni kívánok egy megoldási móddal, amelyiket Bakonyi Samu t. képviselőtársam beszédéből ug} r állapítottam meg, hogy látszatra tagadjuk, — azaz hogy tagadják ők, mert hiszen mi sohasem állítottuk — mondom, tagadják, de a gyakorlatban mégis mindig arra térnek vissza ; foglalkozni kívánok azzal a megoldási móddal, amelyiket különösen az általános választói jognak nálunk szereplő hivei szoktak nagy előszeretettel melengetni : hogy nemzetiségi vidékeken nagy, magyar vidékeken pedig kis kerületeket kell alkotni, mert az ország az általános, titkos választői jog áldásait
