Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-511

511. országos ülés 191í február 18-án, szerdán. 17] Ebben körülbelől megvan a válasz. (Felkiáltások a baloldalon : Körülbelől !) Egyenesen megvan. Rakovszky István : Ez jobb szó ! Sándor János beliigyminister: Ebben hamar megegyezhetünk. Fernbach Károly: Olyan válasz, amilyent a székely szokott adni. Sándor Jánor beliigyminister: Mezőssy Béla képviselő ur azt mondja, hogy felfogásunk között egész világ van. (Halljuk ! a baloldalon.) Hát én nagyon sajnálom, hogy ez a világ keletkezett. Mert nem is olyan régen volt, amikor a választói jog tekintetében még egy felfogáson voltunk és amikor a képviselő ur ép ugy látta azt a veszedelmet, amelyet az általános, egyenlő és titkos választói jog hoz erre az országra, mint ahogy én látom . . . Mezőssy Béla : A panamákra mondtam csak ! (Zaj a jobboldalon.) Sándor János beliigyminister: ...és amikor a képviselő ur velem együtt kereste, hogy mikép lehet ezeket a veszedelmeket elkerülni. Es ha t. képviselőtársam ma más véleményen van . . . Mezőssy Béla : A panamákra nézve ! Sándor János beliigyminister: Bocsánatot kérek, a választójogról beszélünk. Legyen szives engem ebben a kérdésben meghallgatni. Ha ebben a kérdésben egy világ, egy tenger választ el bennünket, hát én nem tudom, hogyan keletkezett ez a világ, ez a tenger. Én csak azt tudom, hogy én ennek a világnak azon a pontján, ennek a tengernek azon a partján állok ma is, ahol állottam akkor és végtelenül sajnálom, hogy a képviselő ur onnan olyan messze eltávolodott. (Élénk tetszés jobbfdől.) És ha azt akarja tudni: miért sajnálom, akkor legyen szives mostani pártjának vezető emberei közül az erdélyieket megkérdezni; azok igazat fognak nekem adni abban a tekintetben, hogy a képviselő ur akkori álláspontja volt helyesebb és nagyon jó volna, ha ebben a kérdésben sem tőle, sem másoktól, akik igy gondolkoztak akkor, nem választana el ma a politikának egy tengere, amely veszedelemmel fenyegeti és eláraszthatja ezt az egész országot. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt kérdezte tőlem a képviselő ur, hogy Erdély hogy fog kinézni. Ebben a tekintetben az igen t. képviselő urnak bátor voltam azzal megfelelni, hogy az én hitem, az én felfogásom, szerint j ól fog kinézni és pedig ugy, hogy ott is érvényesülni fognak azok a szempontok, amelyeket általánosan szem előtt kivánunk tartani. Es még csak egyet szintén a képviselő ur megnyugtatására akarok elmondani, nevezetesen azt, hogy abban az egyik tervezetben, amelyet röviden bátor voltam érinteni, Erdélynek több román kerületje volt, mint amennyit én juttattam. Abban a munkálatban, t. ház, amelyre előbb czélozni bátor voltam, érdekes statisztikai adatokat kaptam az általános választói jogra vonatkozólag is, de az azokra vonatkozó számításokkal, miután most ezek nem képezik kérdés tárgyát, nem foglalkozom. Megdöbbentett azonban engem, mert azt láttam, hogy pl. Szilágy vármegyére nézve, ahol az akkori egyik tervezés szerint ugy alakult volna a helyzet, hogy a magyarságnak 63, 77, 66 és 76%-os többsége lett volna az egyes kerületekben, később oda fejlődött volna a dolog, hogy a 63-ból lesz 30, a 77-ből 48, a 66-ból 45 és a 76-ból 46%, tehát végeredményben egész Szilágy vármegyének román többségű kerületei lehettek volna és általános szavazati jog esetén a 63-ból lett volna 28, a 74-ből 44, 66-ból 41 és a 76-ból 40%. Ezenkívül még egy adatot láttam abban az összeállításban, amely szerint közel járhatott volna a százhoz a munkáskerületek száma. A jövő kifejlődése szempontjából ugy nézett ki ez, hogy most 26 lesz, a közel jövőben 48 és később százra terjedhet. Én, t. ház, szivből-lélekből óhajtom a munkásság megfelelő képviseletét; remélem is, hogy szerencsénk lesz ezen. választókerületi beosztás alapján magunk között üdvözölhetni őket, velünk együtt dolgozhatni a munkásság javára, — de talán mégis igen gyorsan ment volna a fejlődés e tekintetben. (Helyeslés jobbfelől.) Mezőssy képviselő urnak többi kérdéseire is voltam bátor a részleteiméi megfelelni. Befejezhetem tehát beszédemet azzal, hogy mi a választókerületek beosztásánál is, amint kimutattam, ugyanazokat az elveket óhajtottuk szem előtt tartani, amelyeket a törvényhozás legközelebb az anyagi jog meghozatalánál szem előtt tartott. Nem igyekeztünk az akkor felállított elveket visszacsinálni, elhomályosítani. Nem használtunk semmiféle mesterséges eszközöket arra, hogy visszavegyük az egyik kézzel azt, a mit a másik kézzel adtunk, hanem az a szemjoont vezérelt, hogy a törvény minél előbb átmenjen az életbe. Es most épen azon fordul meg az egész kérdés, hogy ebből a törvényjavaslatból milyen gyorsan válhatik törvény és hogy lesz-e módunkban ennek alapján a kellő intézkedéseket megtehetni. Mert rni ezt akarjuk, őszintén és becsületesen. Ezért hoztuk ide a javaslatot és ezért kérem, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. ház ! Rakovszky István kéjrviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Gondolom a t. ház a házszabályok 209. §-a alapján megadja a képviselő urnak erre nézve az engedélyt. (Helyeslés.) A ház az engedélyt megadja Rakovszky István: T. képviselőház ! Egész röviden csak azt az egyet kívánom megjegyezni, hogy a t. minister ur tévesen értelmezte szavaimat, mert a szöveg szószerint a következő (olvassa) : »Ismert áramlat az, hogy Magyarországon a magyar hegemóniát akarják paralizálni. Ez a Kristóffy-féle egyenlő általános titkos választói jog nem szolgált egyéb czélnak, mint ennek«. Én tehát ezért nem vállaltam azt az egyenlő általános titkos választói jogot, mert QO*