Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-511
170 511, országos ülés 1914 február 18-án, szerdán. hassuk ezt az összeírást, hogy már a szerzett tapasztalatok szerint járhassunk el. De a három év előtt készült statisztika, a három év előtt készült összeírások alapján előre meghatározni ma azt, hogy melyik kerület hogy fog szavazni, nem lehet. Sőt még a megválasztott képviselő személye sem dönti el végleg a kerület pártállását, mert mint az idéztem marosvásárhelyi példa mutatja, nem lehet tudni, meddig ül a képviselő itten és mikor fog odaát ülni. (Igaz ! ügy van ! jobbról és a közéfen.) Még csak egy pár szót. Rakovszky igen t. képviselő ur emiitette, hogy neki vannak a belügyministeriumi dossierban a külföldről hozott adatai, amelyeken rajta lehetnek a czeruzával tett megjegyzések is. Mindenesetre érdekes volna látni s ha láttam volna, érdeklődéssel olvastam volna el. Azonban méltóztassanak megengedni, ne vegyék rossz néven, én ennél a nagy nemzeti ügynél nem sokat kalandoztam a külföldön. Nem onnan akartam a példát, az erőt szerezni, hanem a hazai viszonyokban, a magunk népének, nemzetének sajátságaiban, történeti multunkban, mert csak ennek alapján véltem lehetőnek e mű helyes felépítését. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De került ottan élőmbe tanulmányozás közben más tervezet, amely nem jutott a nyilvánosság elé, tehát nem mondhatom azt, hogy azért valaki felelősséggel tartoznék. Kern is akarom vitatni. Egyszerűen esak azt akarom mondani, hogy találtam ott egy kész tervezetet, amely igen előrehaladott tanulmányokról tesz tanúbizonyságot. Erre a javaslatra vonatkozólag engem nem is köthet olyan nagy diszkréczió, mert hiszen először nekem, mint utódnak, feltétlenül rendelkezésre állanak ezek, azonkívül pedig egyik lap közölte is. Hogyan jutottam hozzá, nem tudom ; a lap azt irta rólam, hogy annak idején a képviselőkkel közölték. Helyes, én elfogadom. Nem is akarok ennek részleteivel itt előhozakodni, csupán egy megnyugvást akarok belőle meríteni. Es ez az : én javaslok Erdélyben 65 kerületet, az a tervezet egyik beosztás szerint csinált 64-et, a másik szerint 67-et. Én juttattam Brassó vármegyének öt kerületet, az a javaslat ugyancsak ötöt. Én csináltam Besztercze-N aszódban három kerületet, az a javaslat is csinált Besztercze-Naszódban három kerületet. Tehát hogyha hazaárulás van az én javaslatomban, akkor az a másik sem volt olyan nagyon hazafias ; vagy pedig ha az olyan hazafias volt, akkor az enyém sem olyan veszedelmes. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Most tartozom még azzal az igen t. felszólaló képviselő uraknak, hogy egypár szóval reflektáljak a javaslattal szemben hangoztatott kritikáikra. Bakonyi képviselő ur tiltakozott a függetlenségi párt nevében az ellen, hogy ők a kerületi beosztást mesterséges alapokon akarták volna csinálni és ezzel akarták volna az általános választójog veszedelmét ellensúlyozni. Amint bátor voltam már rámutatni erre, hangsúlyozták, hogy igenis igazságosan akarták ezt csinálni, azonban a vége. mégis csak az volt, hogy 150 kerületet akartak városi kerületté tenni és ezzel bizony meglehetős aránytalanná tették volna a többi beosztást és éppen ezeknél a vitás erdélyi kerületeknél bizonyára sokkal kisebb átlagok jöttek volna ki a mai átlagoknál. Azt méltóztattak kívánni tőlem, hogy a részletes rendelet-tervezetet egyidejűleg terjesszem elő. Ez annyi lenne, hogy bizzam a törvényhozásra ennek a kérdésnek az eldöntését és engedjem belevonatni a mostani vitába a kerületek beosztásának a részleteit is. Ezzel szemben bátor voltam indokaimat kifejteni. Még hozzáteszem azt is, hogy ha ez olyan veszedelmesnek s annyira nem jónak bizonyulna, a törvényhozásnak módjában áll két dolgot cselekedni: Először mikor idehozom azt a rendeletet, azt tudomásul venni vagy nem venni tudomásul. Méltóztassék elhinni : ha nem vennék tudomásul, én megérteném azt és levonnám a konzekvencziákat. Nemcsak én, de megértené.a kormány is és ezáltal önökre nézve egy igen óhajtott eredmény éretnék el. (Derültség.) Hegyi Árpád : Bárcsak látnók már ! Sándor János belügyminister: Azt hiszem, a választókerületek beosztásától nagyobb eredményt az urak nem várhatnak, mint ha ezt sikerülne elérniök. (Derültség.) Ha pedig később mutatkoznép ez a beosztás veszedelmesnek, helytelennek : méltóztassék meggyőződve lenni, az én lelkemnek is igen nagy megnyugvás az, hogy a törvényhozásnak, tehát nem más külső tényezőknek, mindig módjában fog állani, hogy azt a szerzett tapasztalatokhoz képest egészben vagy részleteiben megváltoztassa, (ügy van! jobbfelöl.) Két kérdést méltóztatik még itt felvetni. Hosszabb számitások után a képviselő ur arra az eredményre jut, hogy 172 kerülettel lesz kedvezőtlenebb a magyarság helyzete az én javaslatom szerint, mint ahogy kellett volna. Bocsánatot kérek, most én nagy bajban vagyok. Az én számitásem szerint 267 kerületben a magyarság van többségben ; most, ha ehhez hozzáadom a képviselő ur 172 kerületét, hát kijön 439 ; több, mint amennyi összesen van. (Derültség jobbjelól.) Hát bocsánatot kérek, miből fogom azután kielégíteni a többi igényj ogosultakat ? A képviselő ur azután azt a kérdést intézi hozzám, hogy melyik választási törvény alapján kivan a kormány választani ? A képviselő úrral, mint jogászemberrel szemben egyre hivatkozhatom. Ez a kérdés nem függ a képviselő úrtól, nem függ tőlem, ezt eldönti az uj választói törvény, amely 155. §-ában ezt mondja (olvassa) : »E törvény életbeléptetésének kezdő napjától számított egy év elteltéig az összes képviselőválasztások a jelenlegi választókerületekben és az eddigi törvények szerint történnek. A törvény életbeléptetésének kezdőnapján együttlevő országgyűlés tartama alatt az összes időközi választások ugyancsak a jelenlegi választókerületekben az eddigi törvények szerint történnek*.
