Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 1914 február 17-Sn, kedden. Ul hogyha ezt a hatalmat és erőt alkalmazni fogják, olyan irányok szolgálatába állítják, amelyek nem tisztán és kizárólag a magyar nemzeti állam érde­keit szolgálják s hogy akkor olyan végzetes sebek lesznek üthetők a mi parlamentáris életünkön, amelyeket soha többé senki a magyarság összes vállvetett erejével ki nem reparálhat. '(Igaz ! ügy van ! balfelől.) S ha a ministerelnök ur végignéz azon a romboláson, amelyet itt egy év óta, mint magyar ministerelnök kifejtett, ha látja azt, hogy mennyi értékes és beesés kincse ment veszendőbe a magyar nemzetnek, (Elénk felkiáltások a jobb­oldalon : Hol ? Zaj balfelől. Elnök csenget.) nem akarom az összehasonlítást, de aki abból a szem­pontból mérlegeli a kérdést, amint én, hogy meg­van-e még a magyar nemzetre nézve az ellen­állásnak lehetősége ugy, amint volt a múltban, (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) lehe­tetlen, hogy ha tárgyilagosan ítélünk, hogy akkor a kasztrált esküdtszékben, az elnémított sajtóban, (Igaz ! Ugy van! balfelöl. Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) a katonai hatalom alatt álló magyar parlamentben, be ne lássák, hogy az erőviszonyok megváltoztak, de nagyon a magyar nemzet hát­rányára. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) És ne .méltóztassanak abban a hiu hitben ringatózni, hogy csak egy gróf Tisza István és csak egy Beöthy Pál van. (Mozgás jobbfelől.) Rakovszky István : Sajnos, mindig sokan voltak. Mezőssy Béla: Lehetnek még mások is és ha a hatalmat, amelyet az urak könnyű szívvel' a ministerium rendelkezésére adnak, igénybe fog­ják venni, akkor' végzetes, katasztrofális jelentő­ségei lehetnek a magyar nemzet életében. (Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobb­oldalon.) Egry Béla .' Felülről csinálják a forradalmat. (Mozgás a jobboldalon.) Mezőssy Béla: Nem sajátságos-e és az a közbeszólás, amelyet itt egy t. barátom mondott, alkalmat ad, hogy egy bizonyos tünetre hívjam fel a t. ház figyelmét. Nem sajátságos jelenség-e, hogy az ellenzék kifogásolja e javaslat azon lehetetlen rendelkezését, amely a választókerüle­tek beosztását pure ct simple egyszerűen a belügy­ministerre bizza? Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ebben megnyugodhatik a t. többség, amely­nek minden egyes tagja, ugy látszik, jól van informálva a felől, hogy ez a kerületi beosztás mennyiben fogja tángálni az ő kicsinyes, vagy nem kicsinyes kerületét. Én azt hiszem, hogy a nyugalom, amelylyel a t. többség ezt a javaslatot megszavazza, legalább is arra vall, hogy nem bekötött szemmel ugranak a sötétbe, hanem egészen a legapróbb részletekig tisztában vannak azzal, hogy miképpen fognak kinézni az ő kerü­leteik. (Mozgás jobbfelől.) A t. belügyminister ur int, hogy nincs igy. Elhiszem. (EllenmondÁs a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kötelesek vagyunk elhinni, de akkor annál sajátságosabb, hogy mi nem vagyunk tájékoztatva. Ezt rólunk elhiszi a belügyminister ur. (Felkiáltások balfelől : A több­ség sem tudja!) Most közbeszólások alakjában szereztem tudomást afelől, hogy a többség sincs tájékozva. (Mozgás. Halljuk! Halljuk !) Már most van egy politikai párt, amelyet nem tar­tok politikai pártnak, mert hiszen nemzetiségi párt az én felfogásom szerint nincs, ha hatvan­hatszor tárgyal is a komitéval gróf Tisza István. Nem sajátságos-e, hogy a nemzetiségi párt, amely oly élénken szokott volt érdeklődni a vá­lasztójogi reform, az általános, titkos és egyenlő választói jelszavak iránt, most oly csendes, oly nyugalmasan nézi az eseményeket, (Mozgás.) és ez idő szerint a szónokok tábláján nem látok felírva egyetlen egy nevet sem, aki közülük érdek­lődnék az iránt, hogy hogyan fog kinézni Erdély uj választójogi képe. Mit jelent ez ? Ez azt jelenti, hogy ha sem a többség, sem a kisebbség nem tudja, hogyan fog kinézni az uj választói képe Erdélynek, a román komité, az már nagyon is jól tudja. (Igazi ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) És ezzel, t. ház. halomra döntöm Issekutz t. képviselőtársam azon érvelését, amelyet, ne méltóztassék tőlem rossz néven yenni, de azt hiszem, sem ő, sem én nem veszünk komolyan, hogy ő kisüti, hogy a választói reformnak, illetőleg e kerületi beosztás­nak a nagy eredménye lesz, hogy az egész Erdély­ben az összes nemzetiségi képviselők száma, — ezt mondotta, ne méltóztassék ezt az állítást nekem imputálni, — a szász és román kéjaviselők együtt legfeljebb húszan lesznek. Rakovszky István : A szászok egyedül többet akarnak. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy akar­nak !) Mezőssy Béla: Megköszönné ezt a Kreis­Ausschuss, (Mozgás.) hisz a szászoknak maguk­nak az ambicziója nagyon közel jár a húszhoz. (Ellenmondás a jobboldalon.) Neugeboren Emil: Dehogy ! Mezőssy Béla: Nem mondtam, hogy húsz lesz, de ha igaz lenne az az állítás, semmi esetre sem várnák olyan békés bizalommal a román nemzetiségi képviselő urak azt, hogy egy olyan kerületi beosztás fogadtassék el, mely nekik Er­délyben legfeljebb négy kerületet juttat. (Zaj.) T. képviselőház ! Egészen kétségtelen tény és vita tárgyát sem képezheti, hogy ez az egész választókerületi beosztás abban a keretben is, abban a tökéletlen képben is, melyet elénk tár a belügyminister ur javaslata, — mert hiszen mi nem látunk egyebet, mint csak egy keretet s hogy ez a keret hogyan fog kitöltetni, azt majd a bel­ügyminister ur rendeletéből tudjuk meg — ebből a tökéletlen képből is egyet konstatálni kell, és ez az, hogy ez a választókerületi beosztás hatá­rozott privilégiumot ád az erdélyi nemzetiségek­nek, szemben a magyarsággal és a magyar nemzet érdekeivel. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Elénk ellenmondás jobbfelől.) Ez letagadhatlan tény, 19* •

Next

/
Oldalképek
Tartalom