Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

148 5'íO. országos ülés 191Í február 17-én, kedden. Igazolni fogom állításomat. De nem untatom a t. képviselőházat azzal, hogy a statisztikai adatok­nak egész halmazát soroljam fel ezen állításomnak igazolására. Ez felesleges. Aid magát a javaslatot és indokolását elol­vassa, teljesen tisztában van azzal, hogy az erdélyi kerületeknek javára, akár nemzetiségiek, akár magyarok legyenek azok, a Duna-Tisza köze, a Dunántúl és a városok megrövidíttettek. (Igaz! Vgy van ! a baloldalon.) Ez kétségtelen tény, ezt letagadni nem lehet. Ha már most ennek a kétség­telen ténynek indokolására a belügyministeri javaslat hivatkozik arra. hogy Erdélyben bizo­nyos történelmi multat kellett respektálni és ennek a történelmi múltnak és azon nagy érdekek­nek, melyek ehhez fűződtek, a méltatásának lett az a következménye, hogy az erdélyi kerületek átlag kisebb választói létszámmal több képviselő­küldési jogot nyertek, — bocsánatot kérek, ez csak zsákban macskát árulás. Történelmi szem­pontot — már t. i. magyar nemzeti szempontból és nem a komité szempontjából — Id játszott Erdélyben ? Játszottak a székelyek, kik a végeken saját vérük hullásával óvták a magyarságot, szem­ben azoknak a különböző nevű vajdáknak és törö­köknek betöréseivel sok-sok évszázadon át. Es épen a székely kerületeknél, épen a magyarságnál van a csökkenés ! Hogyan lehet tehát azt mon­dani, hogy ez a javaslat a történelmi multat res­pektálja, mikor éjien a székely kerületeknél, éjDen Marostordánál van csökkenés ? Hogy azután vélet­lenül egy-egy ellenzéki embernek a kerületét törli el és osztja fel a t. belügyministerium, ezt nem akarom czélzatosságnak tulaj donitani. Azt méltóztatnak mondani, hogyha meghagy­ták volna ezeknek a magyar vármegyéknek eddigi kerületeit, az esetre a választóknak létszáma szemben az országos átlaggal lényegesen csökkent volna. Ez egy érv. De ha ezt az érvet méltóztatnak alkalmazni, miért nem méltóztattak a szász vár­megyékben is alkalmazni ? Ott még kisebb lét­számú választókerületek is lesznek, tehát a quod uni justum alteri aequum elvénél fogva, ha kul­turális és fontos szempontokat méltányolni mél­tóztattak, amit én nem is kifogásolnék a szászok­nál, akkor azok a történelmi emlékek az egyenlő elbánás elvénél fogva azt hozták volna magukkal, hogy ugyanezen szempontokat méltóztassék a szín­magyar vármegyékben, Erdélyben is érvényesíteni. (Vgy van! Vgy van! a baloldalon.) De nem ez az igazi ok. Az igazi ok az, hogy ugy méltóztattak Erdélyben csoportosítani az egyes kerületeket, hogy azok a kormánynak lehe­tőleg készséges liferáns kerületei legyenek. (Vgy van ! a baloldalon. Mozgás jobbról.) Ez elvitázkatat­lan tény. Azonban ha ez igy áll és pedig minden kétségen felül áll, akkor ennek logikai következ­ménye az lett volna, hogy ha Erdélyt quasi bizto­sítani akarták mint olyan konzervatív anyagot, amely a kormánypolitikának készséges támasza lesz most és a jövőben is, akkor bocsánatot kérek. nem lett volna szabad a másik túlzásba esni az ellensúlynál, t. i. a városoknál. A t. előadó ur egy statisztikát adott elő, amely szerint ő a városi kerületeket 105-ben jelöli meg. A törvényjavaslat és az indokolás mint városi ke­rületeket pusztán az önálló törvényhatósági j oggal biró városokat emliti és csak 66-ot sorol elő az előadó ur, tehát hozzáveszi a rendezett tanácsú városi kerületeket is. Nagyon érdekes azonban, hogy a t. belügyministerium sem az indokolás­ban . . . Gr. Tisza István ministerelnök: De igenis, az indokolásban. Mezőssy Béla: Benne van? A rendezett ta­nácsú városi kerületek? Gr. Tisza István ministerelnök: A 12-ik ol­dalon. Egy hang jobbról: Nem olvasta ! Mezőssy Béla: Méltóztassék meggyőződve lenni, annyira elolvastam, mint a képviselő ur. Rakovszky István : Fogadok, hogy ő nem ol­vasta el. (Élénk derültség a baloldalon és jelkiál­tások : Sohasem olvas !) Farkas Pál : De nem vezérszónok ! (Zaj.) Mezőssy Béla : Én tegnap kaptam azt a meg­tisztelő megbízást annak a pártnak részéről, amely­nek nevében beszélek, hogy ehhez a kérdéshez felszólaljak . . . Egy hang (a jobboldalon) : Olvastam egy pár napj>al ezelőtt ! Mezőssy Béla : En nem fogadok el leczkét senkitől a kötelességek teljesítése terén, de ha a "statisztikának ez a része kikerülte a figyelmemet, ez nem olyan nagy bűn, amely X-szel vagy Y-nal meg ne eshetne. Justh Gyula: De hiszen neked van igazad! Gr. Tisza István ministerelnök: A 12-ik oldalon. Mezőssy Béla: En elfogadom, hogy benne van és utána fogok nézni, hogy csakugyan benne van-e. De ha benne van, legfeljebb az egyes ren­dezett tanácsú városokból alakítandó kerületek­nek a neve lesz meg. Gr. Tisza István ministerelnök: Az sincs! Mezőssy Béla : Az sincs ? (Derültség bal felől.) Gr. Tisza István ministerelnök : Csak a [száma ! (Zaj és derültség balfelöl.) Mezőssy Béla : Bocsánatot kérek, ugy látszik, mégis nekem van igazam. (Vgy van ! a baloldalon.) Justh Gyula : Miért szüntették meg a városok önálló képviselőküldési jogát ? Ez nincs indo­kolva ! Nem áll! Mezőssy Béla : En a rendezett tanácsú váro­sokból alakítandó külön kerületekre vagyok kí­váncsi. Justh Gyula : Arról szó sincs az indokolásban. Mezőssy Béla: Megmondom azt is, hogy miért. Amikor a 48-iki törvényhozás a választási törvényt hozta, hevenyészett munkát végzett, tiz nap alatt készitették el, — legalább én egy publiczistának a czikkéből veszem ezt; azt irja ebben a czikkében, hogy tiz nap alatt készitették

Next

/
Oldalképek
Tartalom