Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

146 510. országos ülés ÍMk február 17-én, kedden. Ráth Endre: önálló kerületet kap ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Fernbach Károly: Ott fog fellépni Cromwell! (Zaj.) Mezőssy Béla: Csodálom, hogy a többség mindjárt felszisszen, mihelyt ezt az egy szót hallja: Margitsziget! (Derültség és zaj a jobboldalon.) Hogy van-e okuk reá : igen, vagy nem ? — akarom épen azt indokolni, de bocsánatot kérek, amikor a parlament túlsó oldaláról, a t. többségnek nemcsak az aranyifjusága . . . Rakovszky István : Aranyozott ifjúsága ! (Felkiáltások a baloldalon : Besózott I) Mezőssy Béla : . . . hanem olyan tekintélyes férfiak is, minő Berzeviczy Albert, akinek távollétét sajnáljuk. . . . Rakovszky István : De azért mindent helyesel! Mezőssy Béla : . . — de nem ez a lényeges — folytonosan békeszólamokat intéznek hozzánk, akkor azt hiszem, hogy a politikai helyzetnek teszek szolgálatot, ha kifejtem igénytelen nézetemet, amelynek alapján konstatálni akarom azt, hogy az adott viszonyok között az ellenzékre- nézve minden békéltetési kisérlet erkölcsi lehetetlenség. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis erkölcsi lehetetlenség, akár helyes, akár nem helyes. Ez a mi álláspontunk. (Helyeslés balfelől.) Erkölcsi lehetetlenség, mert olyan áthághatatlan akadályok vannak a legközönségesebb és legelemibb dolgok megítélése terén a többség és mi közöttünk, amelyek létezése, fennállása egyenesen kizárja azt, hogy mi a normális parlamenti tárgyalások fonalát felvegyük. (Helyeslés balfelől.) A tárgyhoz akarok szólni és csak egy rövid megjegyzést teszek. (Halljuk!) Ha a ministerelnök ur kíváncsi volt és érdeklődött aziránt, hogy azok a szegény kis zsurnaliszták a maguk keservesen megszolgált 30 vagy 100 koronás diját milyen forrásból és milyen formában kapták, akkor, bocsánatot kérek, hol maradt a ministerelnök ur erkölcsi és igazságérzete saját államtitkárával szemben . . . (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István : Vesztegetési pénzeket osztogatott ! Mezőssy Béla: . . . akinek kezéhez befolytak a vesztegetési pénzek és aki ma is hivatalos aktákat intéz el a ministerelnök ur oldala mellett ? (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : ügy van ! Most hallgatnak!) Bocsánatot kérek, arra az erkölcsi felháborodásra, arra az igazságérzetre én vajmi keveset adok, amely meglátja a szegény mag)'ar zsurnaliszta szemében a 30 vagy 100 koronás szálkát, de nem látja meg t. barátja és párthívei és államtitkárja szemében a másfélmilliós gerendát. (Zaj. ügy van ! a, bal- és a szélsőbáloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Sokat szabad lopni, csak keveset nem ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőssy Béla : Mindaddig, mig ilyen égetően izgató anyagok vannak a magyar politikai élet terén, ne méltóztassék önmagukat és bennünket hiábavaló békeszólamokkal fárasztani. (Mozgás a jobboldalon.) B. Podmaniczky Endre (közbeszól. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon). Mezőssy Béla: A képviselő ur semmi esetre sem fáraszt bennünket békeszólamokkal, mert soha még egy árva szavát sem hallottam. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy e javaslattal szemben lehetőleg összefoglalva előadjam a magam igénytelen észrevételeit. (Halljuk ! Halljuk !) Mondottam, hogy ez a törvényjavaslat Tisza István egyéniségének leghűségesebb visszatükrözője. (Mozgás balfelől.) Mit tartalmaz ez a javaslat ? Semmi egyebet, mint a legteljesebb ministeri omnipotencziát, (ügy van l a baloldalon.) a legtökéletesebb, a legkorlátlanabb hatalmat a mindenkori belügyminister vagy ministerelnök kezében. A ministerelnök ur, az igaz, régebben, amikor még nem olyan Ízléses erzsébet-téri metaforákat használt, (Derültség balfelől. Mozgás a jobboldalon.) hanem amikor több higgadtsággal és nyugodtsággal visszatért a magyar tradicziók egyik legfényesebb alakjához, Deák Ferenczhez, akkor ő magát az igazi Deákpolitika letéteményesének ós hirdetőjének vallotta. (Mozgás a baloldalon.) Nos, amikor tárgyalunk egy törvényjavaslatot, amely felfogásom szerint semmi egyéb, mint a ministeri omnipotencziának pár rövid paragrafusba való összefoglalása, legyen szabad figyelmeztetnem a ministerelnök urat arra, hogy akkor, a magyar parlamentarizmus aranykorszakában, a negyvennyolczas időkben, akkor Deák Ferencz önmaga igazságügyminister volt s amikor nem is egy épen jelentékeny alkotmányjogi kérdésben valamelyes pouvoirt a ház önmagától el akart hárítani és reáruházni az igazságügy ministerre, akkor Deák Ferencz egész röviden ez mondta : >>én kérem a t. házat, ne adja át ezt a hatalmat nekem, a ministernek, mert fordulhatnak az idők s a ministerek kezébe adott hatalom valaha nagyon is a nemzet nyakára fog nőhetni.« (Felkiáltások balfelől: Bekövetkezett! Mozgás a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur azon állásánál fogva, amelyben ez idő szerint van, kell, hogy bizonyára jobban legyen informálva bizonyos irányzatokról, amelyek a mi állami önállóságunknak teljességét nagyon is veszélyesen érinthetik. Akkor, amikor ezen irányzatok különösen a másik államban a legtekintélyesebb körökben és politikai pártokban is el vannak terjedve, én nem tudom, hogy a ministerelnök ur, akkor, amikor a közhatalmat, amely ez idő szerint tisztán és korlátlanul az ő kezelésében áll, saját tetszése szerint kezeli, nem gondol-e arra, hogy az az erő és az a hatalom, amelyet most a kormánynak ad, mivel pótolhatlan és nélkülözhetlen kormányok nincsenek, nagyon könnyen olyan kezekbe is kerülhet, amelyek,