Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

a 10. országos ülés 191b február 17-én, kedden. 145 az osztrák népparlament és a magyar parlament között, akkor mély szomorúsággal, de meg kell állapitanom, hogy ez a párhuzam kétségtelenül a mi magyar parlamentünk hátrányára üt ki, (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelől: De ki ennek oka 1) mert ott van népakarat, ott vannak népképviselők. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) És ha ott az állami szükségletek kielégítéséről van szó, azok a népképviselők az állami szükségletek fedezése és azoknak ellenértéke fejében mindig megtalálják a kellő módokat és eszközöket arra, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ugyanakkor könnyítéseket is szerezzenek a népnek, amelynek érdekeit képviselik. (Ugy van ! balfelől.) Minálunk pedig van egy többség, amelynek nincs akarata. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Egy hang (a baloldalon) : Sót nyalnak ! (Zaj jobbfelöl, ügy van ! a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. (Zaj.) Mezőssy Béla: Van egy többség, amelynek akarata legfeljebb annyiban merül ki, hogy pártértekezleten ma ez, holnap az az érdemdús férfiú, bizalmat szavaz a ministerelnök urnak. (ügy van ! balfelől.) És minálunk van Gerő ur és ennek vannak társai, akik minden kellemetlen ellenzéki fellobbanást, az elnökség hűséges segédlete mellett, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) kellő értékére tudnak leszállitani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ilyen viszonyok között . . . Egy hang (a baloldalon) : És van még panama ! (Ugy van! balfelől. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak ! (Halljuk ! Halljuk !) Mezőssy Béla: Ilyen viszonyok között az, hogy ez a javaslat azt tartalmazza, amit tényleg tartalmaz, engem abszolúte nem érdekel. Hiszen, t. uraim, maholnap már odajutottunk, hogy az egyesületi jogot Magyarországon már ugy értelmezik, hogy már az egyszerű polgárok politikai egyesületét sem látja el jóváhagyással a belügy minister ur ; a gyülekezési jog pedig már odafej iődik, hogy Magyarországon csak azoknak lesz szabad talán gyülekezniük, akik felzarándokolnak ide, a fővárosba, hogy a ministerelnök urat diszrwlgári oklevéllel tüntessék ki. (Igaz ! ügy van ! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Rakovszky István : Szabad a verebeknek is az Erzsébet-téren ! (Felkiáltások a, baloldalon : Szabad a román komiténak!) Mezőssy Béla : Ez a parlament teljesen érzéketlen a nép azon jogos elkeseredése és visszafojtott szenvedélyeinek érzéseivel szemben, amelynek csak a közelmúltban, a tegnapi nap folyamán is, egyik tanújelét láttuk, amikor a munkatalanok ezrei és ezrei az éhségtől üldöztetve követelték, hogy a kormánytól végre valahára munkát és kenyeret kapjanak. (Zaj a baloldalon.) Az ilyen irányzatoknak, az ilyen politikai törekvéseknek, ebben az intelligens, a magyar nemzeti szupremáczia iránt olyan meleg és érző kebellel biró parlamentben, nincs semmi talaja és semmi gyöKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. kero, (Ellenmondások jobbfelől.) mert van egy párt és ennek a pártnak van egy vezére, gróf Tisza István . . . (Hosszas élénk éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : 'Hock !) . . . Kérem méltóztassanak ezt az éljenzést talán házi használatra a pártkörben megtartani. (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: Ezentúl tehát tartózkodni kivánok a ministerelnök ur nevének felemlitésétől, (Felkiáltások a jobboldalon : Helyes! Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) nehogy alkalmat adjak a lelkes éljenzőknek a tüntetésre . . . Farkas Zoltán : Nem is az ön szájába való a neve ! Mezőssy Béla: ... és hogy ezzel is érdemeket szerezzenek maguknak a t. ministerelnök urnái. (Elénk derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Akkor, amikor a közélet egész folyamatának elbírálásánál és megítélésénél a t, túloldal és a mi felfogásunk között egy egész világ van . . . (Igaz ! ügy van ! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Hála Istennek !) Indokolom is, hogy miért ? (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök csenget.) Előttem megfoghatatlan és érthetetlen az, hogy egy olyan ember, mint gróf Tisza István . . . (Éljenzés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj.) Szmrecsányi György : Ez a mai parlament ! Mezőssy Béla : Kérem, éljenezhettek volna a mondat végén is, mert egész beszédemnek ez lesz az egyetlenegy passzusa, amelyben Tisza Istvánnak azt az érdemét, ami tulaj donképen nem is érdem, csak a magyar közéletben az, elismerem, hogy őt abszolút korrekt embernek tartom egyénileg. (Mozgás balfelől.) Hogy politikailag azonban minek tartom, az már önöknek kellemetlen. (Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek képviselő urak ! (Halljuk ! Halljuk I) Mezőssy Béla : Bocsánatot kérek, de én megfoghatatlan dolognak tartom, hogy ha a ministerelnök ur egyénileg korrektségére olyan sokat ad . . . Rakovszky István : Ez igaz ! (Felkiáltások a jobboldalon: Adhat isi) Mezőssy Béla : . . . hogyan foglalhat el olyan álláspontot, amely, felfogásom szerint, a jó erkölcsnek egyenes arczulütése. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Zaj és mozgás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a ministerelnök ur azt mondotta a margitszigeti afférral kapcsolatban . . . (Zdj a jobboldalon. Elnök csenget.) Rakovszky István : Ne legyenek idegesek, hiszen megtörtént ! (Mozgás jobbfelöl.) Egy hang a baloldalon : Nem tetszik a panama ! (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak a szónokot meghallgatni, talán összefüggésbe fogja hozhatni előadását a tárgygyal. (Derültség jobbfelől. Mozgás balfelöl.) 19