Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

5i0. országos iílés idVi nem kivánó nem magyar anyanyelviiekkel szemben és a külföld esetleges ellentétes törekvéseivel szemben vitatom . . . (Zaj a baloldalon.) Csontos Andor (közbeszól.). Elnök : Kérem Csontos Andor képviselő urat, ne méltóztassék mindig közbeszólni. Issekutz Győző: . . . kombinálom az ország politikai és népesedési helyzetét a szorosabb értelemben vett egész Magyarország területén. És itt azt látjuk, hogy a 63 vármegyéből van 34 magyar anyanyelvű, van 1 abszolút és 1 relatív, tehát 2 német többségű, van 9 abszolút tót, 1 relativ tót, tehát 10 tót többségű vármegye, van abszolút román többségű 11, relativ 3, összesen 14, és relativ rutén 2, relativ szerb 1. Vagyis többségre nézve a vármegyék 54%-a magyar anyanyelvű, 3'2%-a német anyanyelvű, 15'8%-a tót anyanyelvű, 22.2%-a román anyanyelvű, 3'2%-a rutén anyanyelvű és 1'6%-a horvát és szerb anyanyelvű. Es ha emellett méltóztatnak — amint később ki fogom mutatni — figyelembe venni azt, hogy maguknak az abszolút magyar kerületeknek száma a javaslat szerint a magyar jellegű vármegyékben 265, az erdélyi részekben pedig 22, tehát összesen 287 a 434 kerületből és csak 142 kerület jut összesen azokra a törvényhatóságokra, beleértve a két várost, Brassót és Nagyszebeni is, amelyekben a többség nem magyar anyanyelvű, vagyis a kerületeknek 57'6%-a esik magyar vármegyékre és magyar városi kerületekre és 42'4% esik nem magyar anyanyelvű kerületekre : akkor azon állítás, hogy a magyar érdekeket ezen javaslat nem képviseli és hogy a magyar érdekek rovására a nemzetiségeket favorizálja, legalább is nem számbeli és nem ténybeli adatokon alapszik, (ügy van ! a jobboldalon.) Most már, t. ház, a Szent István birodalmának Horvátország kivételével való egy részét, Magyarországot véve az erdélyi részekkel, megállapíthatjuk, hogy a magyarság 54'6% lesz az összlakossághoz viszonyitva; tehát meg van a magyarságnak az abszolút többsége, meg van 9'2% többlet a többi népek 45'4%-ával szemben. Mert nagy tévedés az, hogy amidőn a mi tisztán belviszonyainkat érdeklő kérdéseket vitatjuk, hogy akkor mi a Horvátországgal együtt való létszámot vegyük kiindulási, számitási alapul. Hiszen arra a kérdésre, hogy a magyar törvényhozásnak a jövője miként fog alakulni a választójavaslat szerint, Horvát-Szlavonországok népességének semmi egyéb befolyása nincs, mint az, hogy az 1868. évi s a későbbi 1885. évi törvény szerint most már népesedésük arányában a 40 horvát képviselői létszám egygyel vagy kettővel fog emelkedni. Máskülönben a magyar törvényhozásnak a Magyarországba küldött képviselők jellegére vonatkozólag mikénti alakulására nem a 48%-os egész birodalmi magyar százalék, hanem a szoros értelemben vett Magyarországban meglevő 54'6%kal megillető perczent a döntő. És ez nekünk biztosítékunk arra nézve, hogy nem kell féltenünk magyar február 17-én, kedden. 14Í ! politikai és közjogi rendünket. Biztositékunk ez nekünk abban a tekintetben is, hogy nem is jöhet ezzel ellentétes alakulás ; mert nincs egyetlen egy nem-magyar anyanyelvű nép ebben az országban, amely mint bátor leszek kimutatni : bár csak egyheted részen felül is lenne, hiszen a német 10'4%, a tót 10-7%, a román 16'2%, a rutén 2-5%, a horvát-szerb 3'6% és egyebek 2%. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kovácsi Kálmán: Ne zavarják a szónokot ! Elnök : Kérem Kovácsi Kálmán és Ráth Endre képviselő urakat, akik közbeszólásokkal mindig zavarják a szónokot, méltóztassanak csendben lenni. Ráth Endre: Szót se szólok. Abszolút csend volt! Issekutz Győző: A statisztika igazságaiból megállapíthatom azt, hogy a magyar a legéleterősebb, fejlődésre legképesebb faj. (Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Novák János: Csendesek vagyunk, de a szónok hallgat. (Zaj balfelől.) Elnök .' Ráth Endre képviselő urat ismételten kérem, ne zavarja a szónokot. Ráth Endre: Egy hangot sem szóltam. (Zaj balfelől.) Issekutz Győző : De nehogy a harminczéves átlag kimutatásával olybá tűnjék fel vitatkozásom, mintha kedvező alakulásokat vettem volna fel, mert a nyolczvanas év még közel volt az alkotmányosság helyreállításának idejéhez és igy az alkotmánnosság helyreálllitása előtt színtelen embereknek felszívódása a nyolczvanas évekig még mindig talán tömegesebben történhetett, ezért egy kis statisztikai összehasonlítást teszek az 1900-ik évi eredményekkel is. Itt is szemmel láthatólag beigazolható ezen utóbbi tíz év alatt is a magyarságnak szaporodása az azon idő előtti általános népnövekedési törvényeknek teljesen megfelelően. Ráth Endre: Literben vagy deciben ? (Derültség balfelől.) Issekutz Győző : Ez alatt a tiz év alatt a szaporodás volt kerek számban 1,632.000. Ebből a magyar tiz év alatt nyert Magyarországon 14'9%-ot, Horvátországban 16"7%-ot, az összbirodalomban 15%-ot. A román szaporodott Szent István egész birodalmában 5'8%-kal, a tót veszített Magyarországon 2"8%-ot, nyert Horvátországban az ottani létszámhoz képest 237%-ot és igy veszített az összbirodalomban volt létszámához képest 26%-ot. A ruthén nyert összlétszámához képest 9'8%-ot, a horvát Magyarországon nyert 1'8%-ot, Horvátországban 92%-ot, az egész birodalmi létszámhoz viszonyitva nyert 9%-ot. Egy hang balfelől : Statisztikai hivatal! Issekutz Győző: Kérem, jó a statisztikát tudni, csak kell olvasni tudni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Issekutz Győző: A szerb Magyarországon nyert 5'4, Horvátországban 56, Összlétszámához viszonyitva tehát 5'5%-ot. Egyéb minden szaporodott 18%-kal. A német elem veszített Magyar-