Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
142 5Í0. országos ütés 19H február 17-én, kedden. országon 4'8%-ot, Horvátországban 1'5% az egész létszámához viszonyítva 4.6%-ot, vesztesége tehát évi átlagban 046%. A magyarnak évi átlagos növekedése 1'5%, mikor az országos átlag csak 0*85%, a ruthéné 1%, a horváté 0'9, a románé 0'6, a szerbé 055%, ellenben tót és a német elem apadást mutat. Érdekes összehasonlítást csináltam még Ausztriának népmozgalmi eredményeivel is. (Halljuk I Halljuk l) Ausztriának népessége 1910-ben 28'5 millió. A legnagyobb néptörzse a német, amely 34'8%-ot tesz ki és amely még 1890-ben 36'5%-ot tett ki, tehát veszített 1'25%-ot. A cseh-morva-tót veszített 1890-től 1910-ig 0'71%-ot, mert volt 1910-ben 22-6%, 1890-ben pedig 23-31%. A ruthén 1910-ben volt 12-3%, 1890-ben volt 1321%, tehát veszített 0-91%-ot, a szlovén volt 1910-ben 4'40%, 1890-ben pedig 5T%, tehát veszített 0'61%-ot. A lengyel nyert 1'53%-ot, mert volt 15'87%'és lett 1910-ben 17'4%; az olasz vesztett 1'17%-ot, a horvátszerb vesztett 0'05%-ot, a románok, magyarok és a külföldiek nyertek együtt 2'17%-ot. Ebből látszik, hogy a két monarchiában nincsen olyan néptörzs, amely államalkotó jelleggel birna, kivéve a magyart. De kitűnik az is, hogy egyetlenegy népnek sincs az a népnövekedési előfeltétele, amely megvan a magyarnak. De következik ebből az is, hogy a magyar, amely kulturális és vagyoni helyzeténél fogva is, történelemethikai jogánál fogva is ebben az országban vezctőszercppel bir, ebben a vezető szerepében minden körülmények között fenn fog maradni. Én nem féltem a magyar állam imperialista politikáját, nem féltem sem a külföld támadásaitól, sem a nemmagyar anyanyelvűek törekvéseitől, kik a magyar politikai és közj gi rendbe beleilleszkedni nem akarnak : én féltem a magyar imperializmust önmagunktól, ha ugyan fel nem hagyunk a legvitálisabb, a nemzetre legkihatóbb következményekkel járó ügyeink tárgyalásánál is azon eljárással, hogy az objektív bírálat teréről folyton letérve a kormányzatban és a többségben, amely czidőszerint az ügyek vezetéseért felelős, mindig és mindenütt csak azt kereste, amit gáncsolni lehet, amivel ártani lehet. Ettől féltem én a magyar imperialista politikát, mert ezt az országot csak a magyarok tehetik tönkre az egymással szemben való ellenséges magatartásukkal. A választói törvényjavaslat hatásánál mindig a népesedési mozgalmakat veszem kiindulási alapul és azokból vonom le konklúzióimat a választókerületekre vonatkozó jövő rajzolásánál, mert a választói jogosultságra vonatkozó statisztika az már ma is egészen más, mint a mi volt abban az időben, mikor az összeírás történt és egészen más lesz a számolás eredménye abban az időben, midőn a választás megejtetik. Ez tehát nem fix alap, mert a jogosultságot a jövőben talán egy pár választás után megszerezhetik azok a más anyanyelvű népek is, amelyek ma kultúrájuk fejletlensége folytán nem bírnak választói jogosultsággal. Tehát nem tőlünk és nem a törvénytől függő eredményeket nem lehet következtetésünk alapjául elfogadni, ellenben a népességre alapított számítás, az pozitív útmutatást tartalmaz, mert amit 30 éven kesztül vagy amit 10 éven keresztül egy ország elért a maga kultúrájával, történelmi jogának etikájával és vagyoni helyzetével, az a jövőben és a magyar állam egységes nemzeti jellegének védelme szempontjából biztos alapnak tekinthető. (Helyeslés a jobboldalon.) Most áttérek a választókerületeknek tüzetes megvizsgálására és amiak a kérdésnek elbírálására, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén hogy r an fog kialakulni az uj kerületek alapján összeállitott uj képviselőház. E tekintetben csoportosítással élek és az erdélyi részeket veszem kiindulási pontul. Az erdélyi részekben volt eddig 74 választókerület, most pedig 65 és pedig 61 vidéki kerület és 4 törvényhatósági városi. Mert a törvényjavaslatban a vidéki kerületek közé van sorolva és csak az indokolásban van feltüntetve, hogy Szcben és Brassó városok két képviselőt fognak választani. A négy magyar többségű vármegyében volt 21 képviselő, most lesz 18, tehát apad hárommal, de ez tulaj donképen nem apadás, miután kis városi kerületek vesztették el a választói jogot, még pedig Háromszék vármegyében Bereczk, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy, Udvarhely vármegyében kettő : Udvarhely és Oláhfalu és öt városi kerület szűnt meg, kis kerület, amelyeket az általános, egyenlő és titkos választói jog hívei feltétlenül nem kívánhattak volna fentartani, ugy a lakosság, mint a választók csekély számára való tekintettel. Tehát a magyar vármegyékben a választók száma, ha levonjuk ezt az öt kis kerületet, amely elvesztette önálló kerületi jogosultságát, még kettővel szaporodik, mert Háromszék nyert egy megyei kerületet, Udvarhely vármegye nyert két megyei kerületet és csak Maros-Torda vesztett egyet. A nyolez abszolút románnyelvü többségű vármegyében volt harmineznyolez kerület, lesz a javaslat szerint harminczegy, tehát a veszteség hét, mert Alsó-Fehér megye vesztett hármat, Hunyad megye egyet, Szeben megye egyket, SzolnokDoboka megye kettőt, Torda-Aranyos egy r et és nvert Besztercze-Naszód egvet. Fogaras és Kolozs megye változatlan. Ebben azonban nem látok a románság elleni tendencziát, mert Alsó-Fehér megyében Gyulafehérvár, Vízakna, Abrudbánya, Szolnok-Doboka megyében Szamosujvár és Szék, tehát öt kis városi kerület szűnt meg, ugy hogy a többségében román anyanyelvű vármegyékben a vármegyei kerületek vesztesége tulajdonképen csak kettő. De újólag visszatérek annak az álláspontomnak és felfogásomnak hangsúlyozására, hogy ezt a nyolez vármegyét tévedés nemzetiségű jellegű vármegyének tekinteni, mert hisz Alsó-Fehér megyében Abrudbánya, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Vízakna városok polgársága, Hunyad megyében Déva, Hátszeg, Szászváros, Vajda-
