Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

138 510. országos ülés Wik február 17-én, kedden. önök által alkotott választójogi törvényből és ebből a kerületek beosztásáról szóló törvényjavaslatból kifolyólag ide fog kerülni ebbe a házba. Nem is lehet ez másképen. Ha azt látjuk, hogy valóságos destrukczió vonul keresztül a magyarság és a kulturális szempontok tekintetében ezen itt kontemplált területi beosztáson, — mert a nemzeti szupremáczia, a magyar hegemónia és a nemzeti kultúra szempontjából ez a destrukczió, nem pedig az az álláspont, amelyet igazságosan, a demokratikus haladásnak megfelelően nemzeti szempontokból kiindulva mi akartunk érvényesíteni — akkor nem lehet csodálkozni azon, ha ilyen destruktív törekvések után minden erő arra van összpontositva a t. kormány részéről, hogy elmondhassák az ezen alapokon megejtendő választások után is : itt vagyunk mi, megint kormányon vagyunk, mi, a nemzet igazi többsége ! Ha jövendő választás csakugyan igy, ezen képnek megfelelően sikerül, ha igaz az a kép, amelyet én rajzoltam és amelyet önök által előterjesztett számadatokból merhettem egytől-egyig, akkor el lehet-e mondani, hogy az ilyen törvények alapján foganatba veendő választás azzal az eredménynyel jár, hogy a jövendő képviselőház a magyar nemzet igazi többségének lesz a kifejezője ? ! (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy ez a t. kormány akarva, nem akarva, abba a helyzetbe jutott, amelybe Nero juttatta önmagát akkor, mikor a barbár provincziáknak kezdett kedvezni. Rómát pedig felgyújtotta. Mi, t. képviselőház, ezeken a padokon és a függetlenségi és 48-as párton azt akarjuk, hogy Róma álljon, hogy boldog, szabad és hatalmas legyen, hogy művelt legyen. Ezért fogunk mi tűrhetetlenül tovább harczolni a demokrácziáért, az általános, egyenlő, titkos választójogért, (Helyeslés balfelől. Mozgás jobbjelöl.) amely egyedül valósithatja meg a demokrácziát Magyarországon és egyedül állithatja helyre és hozhatja létre azt a nemzetiségi békét is, amelyre, mondja a t. ministerelnök ur, ő törekszik. A magyarság hegemóniája, a kultúráljak hegemóniája a magyarság szupremácziája az igazság uralma és a kettő együtt megadja itt, ezen a földön a demokrácziát. Ezért fogunk mi küzdeni, mint mondám, az általános titkos'ós egyenlő választójogért és ezért nem fogadjuk el a kormány javaslatát. (Helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző : Issekutz Győző ) Issekutz Győző : T. képviselőház ! A törvényjavaslat iráiwzatának és jövőbeli hatásának elbírálásánál (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) igén3^telen nézetem szerint elsősorban nem a mai választók száma, amely a törvényjavaslat indokolásában ki van tüntetve, hanem azok a népesedési mozgalmak, amelyek ebben az országban majdnem törvényszerűen a nép növekedését mutatják, a mérvadók. Én a magam részéről a törvényjavaslatban nem látok a magyar szupremáczia, vagy hogy rövidebben fejezzem ki magamat, a magyar imperializmus szempontjából hátrafelé lépést. És igazán mondom, sajnálom, hogy ezen törvényj avaslat elbírálásánál ugy a politikai, mint a hirlapirodalmi téren nem objektív, nem a magyar szupremáczia tekintélyét és méltóságát megvédő hanem olyan érveket hallunk, amely érvek jelesen az, hogy ezen javaslat alkalmával az a kormán}?', és az a többség, amely ezt a javaslatot törvénynyé akarja emelni, azzal a czélzattal jár el, hogy a magyarság befolyását, a magyarság szupremácziáját megtörje, alkalmasak arra, hogy egyfelől a külföld előtt a magyar államiság erejét elhomályosítsák, de másfelől itt benn alkalmasak arra, hogy a magyar állameszme iránt odaadással viseltető, nem magyarajku polgárainkban a magyar politikai és közjogi rendhez való alkalmazkodás értékét csökkentsék és alkalmasak is, hogy a nem magyar anyanyelvűek közül azokban, akik a magyar politikai és közjogi rendhez alkalmazkodni nem kivannak és ezen rendnek megszüntetésére vagy szétbomlasztására törekszenek, a jogosulatlan önérzetet indokolatlanul emeljék. Bikád! Antal : Emelik a paktum- tárgyalások ! Issekutz Győző : T. ház ! Azok a számadatok, amelyeket az előttem szólott t. képviselő ur felhozott, azok a számadatok, amelyeket nap-nap után olvastam és hallottam, nem szolgálhatnak indokul, amint bátor leszek kimutatni, a javaslat hatásának valóságos megvilágításához. Hogy ennek a javaslatnak a jövőben való hatását mérlegelhessük, igénytelen nézetem szerint (Felkiáltások a baloldalon : A z már igaz !) a népesedési mozgalmak irányadók. Mielőtt rátérnek részletesebben és kifejteném azokat az elveket, amelyeket e törvényjavaslat mellett, sőt az általános választói jog behozatala esetén is a magyarság védelmére elégségesnek tartok : legyen szabad jeleznem azt a felfogást, hogy én nem minden nem-magyar anyanyelvű többségű kerületet, nem minden nem-magyar anyanyelvű honpolgárt tekintek nemzetiségű jellegűnek. Mert találkozunk olyan kerületekkel, ahol a nem magyar anyanyelvűek közt, bár kisebbségbe i levő nem magyar anyanyelvűek, az ott elhelyezett városok, azoknak magyar érzelmű polgársága, birtokos osztályuknak etikai és vagyoni behatása. az azon a területen élő nem magyar anyanyelvünknek a történelmi nemzeti eszméhez való ragaszkodása és hűsége mind biztosítékokat nyújtanak arra nézve, hogy egy olyan számítást, amely ezt az országot magyar nemzeti állami jellegében csak mesterséges alapon véli fentarthatónak, elhíbázottnak tarthatunk. (Felkiáltások a baloldalon-: Azt hirdették a választójognál! Zaj. Elnök csenget.) De másfelől minden ilyen állítás egyúttal a jövőre nézve majdnem figyelmeztetés, majdnem elijesztés azokra a nem-magyar anyanyelvű honpolgárokra, akik hűséggel, odaadással, teljes meggyőződéssel (Felkiáltások balról: Maniu ! Vlád !) itt is vannak közöttünk román anyanyelvű kép-