Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 1914február 17-én, kedden. 139 viselőtársaink, akiknek hazafisága minden tekintetben megállja a helyét. . . (Felkiáltások a baloldalon : De azokkal nem tárgyaltak!) ... mondom, az ilyen nem-magyar anyanyelvű polgártársainkkal szemben elijesztő hatással lehet az, hogy ime, őket nem akarják a magyar államiság sánozainak védelmezői közé azzal a tudattal, azzal a föltétellel bevenni. . . Bikádi Antal: Csak egyenlő feltételekkel! (Halljuk! Halljuk !) Issekutz GyŐzŐ : . . . mint aminőket a magyar nyelvűek részére megszabnak. (Zaj. Elnök csenget.) Én ugy gondolom, hogy államiságunknak, épen a magyar szupremácziának, épen a magyar imperialista politikának akkor teszünk hasznos szolgálatot, ha nem-magyar anyanyelvű . . . Bikádi Antal : Panamákkal! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Bikádi Antal képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Issekutz Győző: ... ha nem-magjrar anyanyelvű azon polgártársainknak, akik a magyar állam politikai és közjogi rendjébe beilleszkednek, ha ezeknek az érvényesülését a legnagyobb odaadással, a legnagyobb barátsággal óhajtjuk és támogatjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez ország törvényhozásának nem lesz ártalmára az, ha ide beküld nem-magyar anyanyelvű területi többség, vagy nem-magyar anyanyelvű többséggel biró terület olyan nem-magyar anyanyelvű képviselőt, aki a magyar imperialista politikának feltétlenül hive. (ügy van ! ügy van ! jobb felől.) És talán több haszna van a magyar államiságnak abból, mintha kiszorítva őket, mintegy az állam másodrangú polgárainak tekintjük. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház ! Én a kerületi beosztásra vonatkozó törvényjavaslattól nem féltem ezen ország törvényhozásának egységes jellegét és nem látom abból azt, hogy a magyar nyelvű többséggel biró területek hátrányban részesülnének ezen javaslat folytán. Most tehát állítás állítással szemben áll és bizonyítással szemben bizonyítással szolgálok. Ráth Endre : Beszél valaki most ? (Derültség balfelőh) Elnök : Ráth képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Issekutz Győző : Csak halljam, mert szívesen válaszolok ! Ráth Endre (közbeszól): Az erdélyi részre nézve . :. Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. Issekutz Győző: ... amelyről azt méltóztatnak állítani, hogy tulkedvezményezve van és hogy ép a románság van kedvezményezve, legyen szabad mindenekelőtt egyéni érzésemen alapuló indokomnak is kifejezést adnom. Előttem ki van zárva még annak a feltevésnek a lehetősége is, hogy az a minister, aki e törvényjavaslatért felelős, az ő faj szeretetével és kötelességtudásával olyan javaslatot terjesztett volna be, amely ép azon erdélyi részeken, ahol és amelyért ő életének javarészét a magyarság javára hasznosította, (Felkiáltások balfelől: Nem látjuk!) — hát nézzék meg — mondom, olyan javaslattal állana elő, amely az erdélyi részeken a magyarság letörésére alkalmas. Az 1880-ik évet veszem kombináczióm alapjául, mert hiszen az 1877. évi X. t.-ez.-kel módosultak a választókerületek, tehát a ma érvényben levő választókerületi törvény tulaj donképen az 1848. évi V. t.-cz., kiegészítve az 1877. évi X. t.-ez.-kel. Azért veszem az 1880-ik évet és azért hivatkozom erre az évre a kerületek számarányánál is, mert a statisztikai adatokat az 1880-ik évtől vezetem le 1910-ig. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) 30 évet. Egy emberöltőt vettem. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Issekutz Győző: Az 1880-as és 1910-es statisztikai adatokat hasonlítom össze és ezekből igyekszem a népesedési növekedésnek Magyarországon és az egész magyar birodalomban megnyilatkozó törvényeit kimutatni, mert csakis így lehet ennek az országnak a múltból kimutatott fejlődésével biztosítékokat keresni és találni a jövőre nézve is. (ügy van! jobbfelől.) Abban az évben, 1880-ban volt Erdélyben négy abszolút magyar kerület, illetőleg törvényhatóság, nyolez nem magyar anyanyelvű, illetőleg román többségű vármegye és volt egy relatív német többségű vármegye, értve ezen azt, hogy a népfajok között abban a megyében a német volt a legtöbb. Erdély összes népessége ekkor 2,100.000 között volt. Kerek számokkal dolgozom. Ebből a magyarra esett 29'17%, a németre 9 '79%, a románra 55'79% és a szórványosan lévő többi anyanyelvüekre és meg nem határozható nyelvüekre 5'25%. Ezzel szemben 1910-ben volt 2,658.000 lakosa az erdélyi részeknek. Ebből esett a magyarságra, a magyar anyanyelvüekre 34'6%, a német anyanyelvüekre 8'6%, a románokra 54-8% és egyebekre 2%. Tehát ezen 30 év alatt az erdélyi részekben az 1880-iki állapothoz képest a magyar anyanyelvűek szaporodtak saját 1880-iki létszámukhoz képest 34*6%-kal, a német anyanyelvűek 8"6%-kal és a román anyanyelvűek 54'8%-kal. Ebből a népességi szaporodásból esett az összszaporodáshoz viszonyítva 48"2% a magyarságra, 3" 9% a német anyanyelvüekre és 479% a román anyanyelvüekre. Világos ebből, hogy az erdélyi részekben is a magyarság szaporodása feltétlenül szemmel látható, a statisztikából kimutatható igazság. Azután, amint bátor leszek később kimutatni, azokban a kerületekben, amelyekre t. képviselőtársam mint abszolút nemzetiségi, mondjuk, román anyanyelvű kerületekre hivatkozott és amelyeknél veszteségnek nevezte Erdélyre nézve, hogy a régebben választó kerületet képező kis városok elvesztették választójogukat, — s ebből mutatja ki a javaslattal szemben, hogy tehát a magyarság veszített kerületeket — engedelmet kérek, ezekben a városokban, azokon a nem-magyar anyanyelvű 18*