Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 19U- február 17-én, kedden. 119 nek az összes kerületekhez való arányát a városi lakosságnak az ország összes lakosságához való arányával összehasonlítva, azt fogjuk látni, hogy Magyarországon a városi lakosság az összes lakosságnak egy ötödrésze ; ezzel szemben a leendő kerületeknek egy negyedrésze városi kerület lesz, tehát az egy ötödrésznyi városi lakosság egy negyedrésznyi városi kerületben fog szóhoz jutni. Azt hiszem, ez az arány tökéletesen megfelel annak a nagyobb kulturális és gazdasági súlynak, amelylyel a városi lakosság bir. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon,: Ezt még nem tudjuk!) Ha a törvényhatósági. . . (Felkiáltások balfelől: Hol vannak a részletek ? Zaj jobbfelol.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Bikádi Antal : Hiába beszéli ezt ! Nincs beosztás ! (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky iván előadó : Bocsánatot kérek, azt már csak beosztás nélkül is meg lehet állapítani, hogy melyik a városi és melyik a vármegyei, törvényhatósági kerület. Ehhez nem kell részletes beosztás, (ügy van! jobbfelol. Zaj a baloldalon.) T. ház ! Ha kiszámítjuk azt az átlagot, ami a lakosság száma és a leendő választók száma szerint a törvényhatósági joggal felruházott városok területére esik, akkor azt fogjuk látni, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városokban egy-egy kerületre 4258 választó és 32.432 lélek fog jutni, tehát a választók száma majdnem pontosan megfelel az országos átlagnak, a lakosok száma pedig alatta marad az országos átlagnak. A törvényhatósági joggal felruházott városok tehát kedvező elbánásban részesülnek. Mivel pedig az anyagi választójogi törvény szerint a titkos szavazás csakis a törvényhatósági jogú városokban fog helyet találni, ebből következik az is, hogy méltányosan és igazságosan lesz megállapítva azoknak a kerületeknek száma, amelyekben a szavazás titkos lesz. A törvényhatósági joggal felruházott városok sorában első pillanatra ugy tűnik fel, mintha némileg kedvezőtlen elbánásban részesülne a székesfőváros. (Zaj bal felől. Halljuk ! a jobboldalon.) Bátor vagyok itt előrebocsátani mindenekelőtt azt, hogy a többi európai törvényhozások által elfogadott rendszer szerint, amely az én nézetem szerint a teljes következetességgel szem előtt tartott demokrata elvekből következik, (Felkiáltások halfelől: Ah ! Ah !) a székesfőváros nincsen kedvezőtlen elbánásban részesítve, mert hiszen a nyers lakosságszám szerint a székesfővárosra 20 kerület jutna, a törvényjavaslat pedig 22 kerületet kontemplál. Csakhogy, t. ház, változik ez az arány, főképen, ha a székesfővárosban fizetett állami adókat veszszük tekintetbe, mert eszerint a székesfővárosra 73 kerület jutna. A kulturális nivó szerint, az irni-olvasni tudók és ami ezzel összefügg, a leendő választók száma szerint pedig 30 kerület illetné meg a fővárost. Ami először is a székesfővárosban fizetett adókat illeti, erre vonatkozólag bátor vagyok azt megjegyezni, hogy az én nézetem szerint ezeket az adókat nem lehet tisztán a székesfőváros javára irni. Elsősorban azért nem, mert hiszen tényleg nagyon sok olyan vállalat fizet itt adót, amely nem a főváros gazdasági életéből meriti a maga jövedelmét, melynek intézményei, telepei a vidéken vannak és csupán a székhelye fekszik a fővárosban, teljesen indokolatlan volna tehát ezeket az adókat is mind a székesfőváros javára számítani. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Amellett, t. ház, nagyon sok olyan vállalat van, amely tényleg ugyan itt bonyolítja le a maga üzleti életét, de tevékenységének gyökereit nem a székesfővárosban, hanem az ország vidéki életében bírja, aminthogy a székesfőváros egész lüktető élete a maga életerejét az ország területéből szívja magába ; ha tehát a székesfővárosban fizetett adókat egyszerűen és nyersen, minden további nélkül, a maguk teljes összegében a székesfőváros javára akarnánk irni akkor nagy igazságtalanságot követnénk el. (Igaz ! Ugy van I) jobbfelol.) De ugyanigy járnánk el akkor is, t. ház, ha a székesfőváros magasabb kultúráját is teljes mértékben akarnánk jutalmazni, mert hiszen a székesfőváros nemcsak a gazdasági élet, de a kultúra terén is — lévén a kultúra szempontjából is úgyszólván egyetlen nagy központja az országnak — magába sziv nagyon sok olyan erőt, amit a vidék kulturális élete vetett felszínre, magához von, a fővárosba csábit nagyon sok kulturális olyan eredményt, amely a maga indokait, a maga létének alapjait nem a fővárosban, hanem az ország egyéb területein szerezte. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) De, t. ház, bátor vagyok egy hasonlattal élni és azt mondani, hogyha ezeket a gazdasági, ezeket a kulturális számokat mind egyszerűen, nyersen a főváros javára akarnánk írni. akkor fordítva érvényesülne az a bizonyos régi mese, amelyet Menncnius Agrippa mondott annak idején a plebejusoknak. Fordított köntösben jelentkeznek, mert hiszen a fővárosnak, a főnek, a szívnek javára akarnánk irni mindazt az eredményt, amit ez a sziv, ez a fő csak a végtagok és többi szervek segítségével volt képes elérni. Remélhetőleg nagyon rövid időn belül emelkedni fog az egész ország ugy gazdasági, mint kulturszempontból és akkor azok az arányszámok, amelyek a fővárosban ma azért olyan magasak, mert a vidéken az abszolút számok sokkal alacsonyabbak, ezek az arányszámok is változni fognak a főváros rovására és talán akkor a matematikai eredmények szempontjából a főváros tényleges és kiszámított kerületei között is nagyobb lesz az összhang, mint a javaslat szerinti különbség. A fővárossal szemben nagyon előnyös elbánásban részesülnek a vidéki városok, amelyek jóformán kivétel nélkül több kerületet kapnak, mintahogy azt a nyers matematikai eredmények mutatják. De ez egészen helyes is. Indokolja ezt azoknak a vidéki városoknak fontos gazdasági és kulturális szerepe és talán azt mondhatnám, hogy épen ezek a vidéki városok azok, amelyek-