Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-497
334 tel. országos ülés I9ík január 20-án, kedden. amelyek hivatásuknak megfelelő módon tesznek eleget, Akkor pedig nagyon komikusnak tetszik ez előttem és mindig a kinai fal meg a czopf jut az eszembe. Ha nekem az utezán egy bódém van és ott virágot árulok, abban a bódéban benn szabad nekem az »Az Est«-et olvasnom, illetőleg árusítanom és terjesztenem. De ha attól 30 czentiméternyire, vagy nem is 30, hanem három czentiméternyire egy rikkancs akarja árulni, annak már nem szabad, akkor az már a rendőrség oltalma alá tartozik és akkor jönnek ki olyan anomáliák, mint amilyen nemrégiben történt, amikor az »Az Est«-től megvonták a kolportázsengedélyt. Miért? Ezt a t. kormányhatalom, Lukács László tudta, mert a mostani kormány jónak látta az engedélyt ismét megadni. Akkor történt az, hogy mi, akik szokva voltunk mégis ezt az újságot megvenni, formálisan rákényszeríttettünk volna arra, hogy a másik újságot, az »Esti Ujság«-ot olvassuk, amit pedig nem lehet követelni. En mindennap a Kossuth Lajos-utczán, amely Budapestnek körülbelül legforgalmasabb helyei közé tartozik, szoktam menni déltájban. Sokan voltunk már, — csodálatos, hogy a nagyvárosi életnek hogyan alakul ki a képe, ismerős kör alakult ki az idők folyamán — akik mind ugyanabban az időben az »Az Est«-et vártuk. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Á kaszinó!) Nem, hanem idegenek. Mind tudták, hogy mi az »Az Est«-et várjuk. Akkor zárt borítékkal néhány rikkancs szaladt, utánuk loholva egy rendőr. Az egyiknek sikerült beszaladnia Haas Fülöp és Fiai boltjába. Ott körül voltak véve rendőrökkel és én, a publikum, — mert én újságolvasó publikum voltam, — kénytelen voltam néhány lépéssel odébb az üzletbe bemenni és ott megvenni az újságot. Mikor ilyen jelenségeket látunk, amelyeknek tulajdonképeni értelme semmi egyéb, mint a közönségre gyakorolni akart kényszer — mert hiszen az egész kolportázs legalább az én szememben nem egyéb, mint a publikum kényelmi dolga — akkor ezt olyan élesen elhatárolni és mert az utezán egy-két rikkancs nekem könnyebben tudja odahozni, vagy, ha a villamoson utazom, könnyebben tudja a kezembe adni, ezt a sajtószabadság elvével meg nem egyező módon czenzura alá fogni, ezt én semmikép nem látom indokoltnak, semmikép nem látom jogosnak. (TJgy van! Úgy van! a hal- és a szélsőbalóldálon.) Egy hang (a sgélsöbaloldahn.) : A pályaudvarokon ! Polónyi Dezső: Az más kérdés. Azt a kártérítés kérdésénél fogom megemlíteni. Hangsúlyoztam, hogy csak elvi álláspontomat kívánom röviden jelezni.'* Emiitettem, hogy ezt a javaslatot is természetszerűleg kell, hogy a hipokritaság jellemezze. Azt mondja a javaslat, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti. Szabadon terjesztheti! Sajtóterméket azonban csak a törvény korlátai között szabad terjeszteni. Most már mik a törvény korlátai? Eltekintve a büntető tartalomtól és eltekintve az egyéb kérdésektől, felállítom először is a tételt. A törvény disztingvál a lapalapitás és a terjesztés között. Az alapitásnál, minthogy itt nincs semmi rizikója, azt mondja a javaslat, hogy az alapítást eddig és eddig engedélyezni kell. Ha a törvényhatóságnak az a bizonyos első tisztviselője 15 nap alatt nem nyilatkozik, rendben van, rögtön alapithatók, persze még nem terjeszthetők. És ha az visszautasítaná, megadom nagy kegyesen a jogorvoslatot a belügyministeriumhoz; persze ezt a határidőt a törvényjavaslat nem kötötte meg. De tovább megy: az alapitásnál megadja a három fokú jogorvoslatot, mert a belügyministertől a közigazgatási bírósághoz fordulhatok. íme, a liberális javaslat! Nem lesz semmi hiba, joga lesz mindenkinek lapot alapítani és, minthogy a bíróság elfogulatlansága iránt ma még aggályok nincsenek, ennek folytán mindenki nyugodt lesz ebben az országban, mert teljes szabadsággal alapithat lapot, mivel, ha a közigazgatási tisztviselő és a kormányhatalom tényezője ezt a jogot megvonják tőle, ott van a független bíróság, aki ezt neki megadja. Amikor az alapítás kérdésével ily liberálisan bánt el a javaslat, akkor jön a terjesztés kérdése. Hol van ott a jogorvoslat? Ott már nincs jogorvoslat a közigazgatási bírósághoz. De ha az igazságügyminister urnak igaza van és nem mindig csak ezeket a komoly sajtótermékeket és komoly lapokat akarja védelmezni a pornográfia és nem tudom mi minden paraziták ellen, vagy megint a kolozsvári kis varrónő ellen: miért fél a terjesztés kérdésében megadni a jogorvoslatot, miért fél a közigazgatási biróságtól? Kijelentem, hogy épen ezen legfontosabb kérdésben a magam részéről minden aggályt megszűntnek jelentenék ki, amint egyszer tárgyilagos kézbe lenne letéve a terjesztés kérdésének engedélyezése. , Abban a perezben megszűnnék az egész félelem, amelyre jogot ad az, hogy a javaslatban a mindenkori kormányhatalom tetszésének van kiszolgáltatva, hogy mikor tekint egy lapot közerkölcsiségbe ütközőnek, vagy teljesen törvénybe ütközőnek. Ha az igen tisztelt nrinister ur olyan nagyon jóhiszemű, hogy neki nincs más czélja, mint az, hogy a komoly sajtót védelmezze és a nemzet ifjúságát a pornográfiától megmentse, akkor ne féltse a nemzet ifjúságát a közigazgatási bíróságtól vagy más független biróságtól. Azt senki sem fogja elhinni neki, hogy a közigazgatási bíróság vagy bármiféle objektív, független bíróság ebben a kérdésben a nemzet érdekei ellen és a sajtóparaziták érdekében vagy a pornográfia érdekében fog megnyilatkozni.
