Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

78 W2. országos ülés Í91h január 13-án, kedden. ráta, amelynek dicsérete, elismerése és szankcziója olyan könnyen szerezhető meg. Azért mindenütt a világon, ahol a zsarnokságra történik berendezkedés, a sajtót és a sajtó után mindazt, ami szabadságot, szabad mozgást jelent, meg kell béklyózni, le kell kötni. Már pedig itt az abszolutizmusra történik berendezkedés. Az abszolutizmus először reánehezedett a t. túloldalra és mi nagyon sajnáljuk, hogy ez igy történt, mert kétségtelen hogy, amióta ez az abszolút akarat a t. túloldal akarata fölé kerekedett, azóta nem tudják szolgálni saját törvényhozói akaratukat, azon czélokat, amelyek az önök lelkét eltöltik, hanem azóta lesülyedtek egy fölibük kerekedett akarat egyszerű statisztáivá és végrehajtóivá. Ez az abszolutizmus azonban nem elégszik meg azzal, hogy a t. túloldal fölébe kerüljön, ennek az abszolutizmusnak az a terve, az a czélja és törekvése, hogy az egész ország fölébe kerekedjék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az a czélja, hogy lehetetlenné tegye önmagával szemben minden ellenvélemény érvényesülését, az a czélja, hogy lehetetlenné tegyen minden olyan törekvést, amely őt ezen abszolút akarat érvényesítésében megakadályozhatná. En nem állítom azt, t. túloldal, hogy ez az abszolutizmus, ez abszolút akarat praemeditál, rossz czélok elérésére törekszik és ezért akar magával szemben minden ellenállást lehetetlenné tenni, én nem mondom, hogy előre feltett hazaíiatlan szándékai vannak. En nem állítom ezt, de nem is szükséges feltevésekkel dolgozni ott, ahol tényekkel állunk szemben, ahol események vannak, amelyek következményeit máris láthatjuk. Nekem ugy látszik, hogy azért törekszik ez az akarat abszolutizmusra, azért törekszik arra, hogy teljesen egyeduralkodó tényező legyen ebben az országban, hogy egyedül legyen legislator és mindenkinek, aki egyébként a törvényhozásban részt vesz, akarata ne érvényesülhessen, sőt még a kritikája se szabadon. Nekem ugy látszik, hogy ez azért történik, hogy az ország területe, történelmi múltja, emberanyaga felett, e hatalom teljességgel szabadon rendelkezhessék, ma a horvátoknak áldozhassa fel a magyar nyelvet, holnap pedig a románokkal folytathasson olyan tárgyalásokat, amelyekért már most is nagyon dicsérik az ország minden rendű és rangú ellenségei. Nekem ugy látszik, hogy ezért volt szükség egy jogkörében megkisebbített parlamentarizmusra, s azért volt szükség egy olyan pártra, amely ezt az abszolutizmust elismerje, mert éneikül ezt az akaratot ellenmondás és devalválás nélkül a parlamenttel szemben érvényesíteni nem lehetne. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Huszár Károly: (sárvári) Siketnéma intézet! Haller István: Ahol a parlamentarizmus jogköre már lényegesen megvan csorbítva, ahol a parlament már ki van szolgáltatva egy katonai hatalomnak, ott feltétlenül tovább kellett menni ezen az utón és meg kellett keresni még azokat a szabad intézményeket, amelyek ennek az abszolutisztikus hajlandóságú akaratnak ezirkulusait még zavarhatnák. így természetesen nem lehetett szabadon meghagyni a sajtót sem, nem lehetett meghagyni még abban a korlátozott szabagságában sem, aminőben Magyarországon létezett. A zsarnokság számára csakugyan veszélyes egyetlenegy szabad intézmény vagy egyetlenegy szabad ember is, mert egy szabad ember egy másikat oldhat fel bilincsei alól, ketten többeket és végül felszabadíthatják önmagukat. Egyetlenegy szabad intézményből a többinek szabadságát is vissza lehet hívni s ezért annak, aki zsarnokságra akar berendezkedni, aki biztosítani akarja magának a már elért sikereket, annak nem szabad fél utón megállnia. Huszár Károly: (sárvári) A gépfegyvereket kell a parlament elé hoznia! Haller István: Nagyon sokszor hallottuk az igen tisztelt rninisterelnök úrtól, hogy ő félúton nem akar megállni. Ez természstes is, mert, ha megáll a fél utón, ha egyetlenegy közszabadságot érintetlenül hagy régi erejében, ha egyetlenegy intézményt meghagy a maga teljes erejének kifejtésében, akkor mindaz, amit eddig elért, koczkáztatva van. Már pedig a t. rninisterelnök ur igenis féltékeny az elért eredményekre, hiszen csak úgy tudja önmagát honmentőnek feltüntetni, csak úgy tudja önmagával is elhitetni, hogy megmentette az országot a veszedelmektől, ha azt, amit idáig elért, többé koczkára nem teszi. Már pedig okvetlenül koczkára teszi, ha egyetlenegy intézmény szabadságát is meghagyja, mert ez az egyetleu szabad intézmény idővel olyan erős lesz, mert hiszen a nemzet minden ereje annyira itt fog összeforrni, hogy innen fogja szétfeszíteni azokat a bilincseket, amelyeket a parlamentarizmusra és a politikai életre rárakott az abszolút hatalom. Azért volt nagyon sürgős a sajtójavaslatnak beterjesztése, azért nagyon sürgős ennek letárgyalása. Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy, ha a t. kormány mindenáron dolgozni akar és hogyha ugy akar munkálkodni, hogy a rendes parlamenti munkaidő ennek a dolognak elvégzésére nem is elegendő, hanem forszirozottan akar dolgoztatni, akkor nagyon valószínűen találhatott volna más megoldandó feladatra is, találhatott volna sok mindenféle olyan állapotra ebben az országban, amely rászorul az orvoslásra; (Ugy van! balfelöl.) találhatott volna a munkálkodásnak számos igen hálás terére. (Felkiáltások balfelöl: Az uzsoratörvény!) Találhatott volna számos olyan kérdésre, amelyeknek megoldásáért az egész országban egész bizonyosan pártkülönbség nélkül mindenki hálás lett volna, vagy lehetett volna. Hiszen nem akarom beszédemet nyújtani, és azért nem akarok arra kiterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) bár nagyon érdekes, hogy mi mindenféle feladat vár ebben az országban megoldásra. De annyit csak kétségte-