Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

74 4.92. országos ülés Í9ÍH- január 13-án, kedden. semmiféle személyes gyűlölség, de még személyes ellenszenv sem szól. Aki engem ismer, az tudja, hogy hosszú életemen keresztül engem soha sem bosszúvágy, sem gyűlölet nem vezetett. (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) E szavakat velem egyedül a mély, szivemet, lelkemet megrendítő, megrázó hazafias aggodalom mondatja el. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert van egy bűn és ez a haza elleni bűn, melyet valaki nemzete ellen követ el, amelyet nem lehet soha megbocsátani és melyért a nemzet sem adhat soha bocsánatot. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha a hazafiságnak még csak a legkisebb szemernyi érzülete is van még szivében, ha csak egy kis emberi érzés van is még benne, álljon meg a rombolás utján, miként Goriolanus megállott anyja könnyeire, anyja könyörgésére Rómának kapuja előtt és ezen utolsó önfeláldozó tényével és elhatározásával megmentette Rómát. Mentse meg ön is, ministerelnök ur, a hazát attól a veszedelemtől, melyet ön borított reája. Mert csak ez lehet az egyetlen kiengesztelődés mindazokért, amelyeket már eddig is elkövetett hazája ellen. On már csak e kettő között választhat: a kárhozat és az ilyen kiengesztelődés közt. (Igaz ! TJgy van! a szélsőbaloldálon.) Vagy tovább folytatni őrületes nemzetirtó munkáját egész a végletekig, nemzetének teljes megsemmisítéséig, vagy félreállaní az útból és lemondani a hatalomról. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sajnos, nincs már édesanyja, ki Önt, mint Veturia, megállíthatná. De ha még van lelkiismeretének egy szikrája, ébredjen fel lelkiismerete és az térítse önt vissza erről a vészes útról. Visszautasítom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldálon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Kállay Ubul! Elnök : Kállay Ubul képviselő ur nincs jelen, utána ki van felírva ? Vermes Zoltán jegyző: Ábrahám Dezső! Elnök: Ábrahám Dezső képviselő ur nincs jelen. Ki következik % Vermes Zoltán jegyző: Ráth Endre! Elnök : Ráth Endre képviselő ur nincs itt. Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Gróf Esterházy Móricz ! Elnök : Nincs itt! Ki következik ? Vermes Zoltán jegyző: Haller István! Haller István : T. képviselőház ! Azoknak a szavaknak hatása alatt, amelyeket Sághy Gyula t. barátom ('Éljenzés a baloldalon.) a legtisztább hazafias aggodalom hatása alatt intézett a minister urakhoz, kezdem beszédemet abban a meggyőződésben, hogy ezeknek a szavaknak s mindazoknak, amelyeket mi itt hosszú idő óta hallatunk s amelyeket hangoztatni nem fogunk megszűnni egyhamar, meglesz bizonyosan az a hatása, hogy az illetékes tényezők és ha ők nem, talán a t. túloldalon levők be fogják mégis látni azt, hony hatalmi érdekből, alkalmi czélok szolgálatában olyan közszabadságokhoz, mint aminő a sajtószabadság is, nem szabad hozzányúlni ártó kézzel. Az előttem szólt t. képviselő ur egy megjegyzést tett arra az ellentétre, amely az indokolás, szelleme és a paragrafusok tartalma között uralkodik. Azt mondotta, hogy ez oly kinos ellentét, amilyet igazán ritkán lehet tapasztalni. Alá kell írnom ezt a megjegyzést, mert ha valaki végigolvassa az indokolást és végigtanulmányozza a javaslat szakaszait, akkor csakugyan a legelső, ami szembeszökő, hogy itt hihetetlen kinos ellentét van a kodifikátor lelki érzülete, szándékai, ideálokért való lelkesedése, meggyőződése között és azok között a szakaszok között, amelyekben megpróbálta kodifikálni az ő meggyőződését, lelkesedését és szeretetét, amelylyel viseltetik azon ügy iránt, melynek érdekében állítólag ez a javaslat készült. Mind az általános, mind a részletes indokolásban egy tudós professzort látunk, aki lelkesedik, aki szeret ideálokat, aki igyekszik megbecsülni mindazokat az energiákat, amelyek a nemzetet a fejlődés utján előbbre vihetik, sőt quasi ex cathedra loquens gyönyörű axiómákat mond el a sajtóról az indokolás ezen részében (olvassa) : »Á sajtó éltető eleme a szabadság. Az emberiség egyetemes fejlődését bénítaná meg s a nemzet alkotmányos jogait csorbítaná, aki kísérletet tenne arra, hogy visszafejleszsze a közéletnek ezt a hatalmas arányokban előretörő, a művelődés nagy értékeit a legszélesebb néprétegekhez közvetítő szervét. Mint a nyilvános élet legáltalánosabb és legkönnyedebb szervét s az uj gondolatok propagálásának, az eszmék szabad terjesztésének biztositékát joggal tekintik azt az alkotmányos élet s az egyetemes fejlődés intézményszerü alapfeltételének. A javaslat 1. §-a ehhez képest azzal véli legjobban megjelölni az egész törvénymű egyik főelvét, hogy kimondja, miként a sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait*. így megyén ez, a részletes és általános indokoláson keresztül. Mindenütt lelkesedés, mindenütt gyönyörű Ígéretek, megbecsülésre érdemes jó szándék, de az ember érzi, hogy ez bizonyos jó szándék, ezek az Ígéretek azok a bizonyos kövei a jó szándéknak, amelyekkel a sajtó poklához vezető ut ki van kövezve. (TJgy van ! balfelől.) ígéri a minister, hogy a tisztességes sajtó szabadságát intézményesen fogja biztosítani, igéri, hogy megvédi a magánbecsületet, a családi élet szentségét, tesz Ígéretet a sajtó munkásainak, kiket arról akar biztosítani, hogy az ő gazdasági és jogi helyzetüket szabályozni és a kiadóval szemben biztosítani fogja. ígéri azt is, hogy a szerkesztőséget meg fogja óvni a mechanikai személyzetnek a czenzurájától, igéri a közönség számára azt, hogy lehetetlenné fogja tenni az ő vagyoni érdekeinek, becsületbeli érdekeinek olyan sérelmét, aminőnek