Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
í92. országos ülés 19H január 13-án, kedden. 75 tanúi vagyunk nap-nap után. Hát valóban ezekre volna szükség, ezt várja a közönség és ezt várja sajtónak az a része is, amely csakugyan nemesebb ezélok és nemes hivatás szolgálatába állitotta önmagát (ügy van ! balfelől.) és várja minden újságíró, akinek tollát nem az érdek vezeti, hanem akit, bárminő körülmények között dolgozzék is, mindig vezettek bizonyos elvek és eszmék, amelyeknek a közönség körében propagandát óhajt csinálni. Hát csakugyan ugy az olvasóközönség, mint az ország és mindazok, akik a nemzet nyugodt fejlődését biztositva szeretnék látni, nagy hálával volnának eltelve a t. igazságügyminister ur iránt az esetben, ha tényleg ilyen intencziókat tudott volna kodifikálni, ha ez a sajtótörvény csakugyan olyan lenne, amelynek életbelépte után mindaz, amit igér, biztositva lenne a köznek és mindaz a rossz, amelynek megóvására vállalkozik, csakugyan lehetetlenné volna.téve.-Mert valóban ez az elsőrangú tényezője a kultúrának, a sajtó megérdemelne olyan gondos szabályozást, amelynek segítségével és amely után teljességgel biztositva volna a sajtó energiáinak szabad kifejtése és kifejlődése, biztosítva lenne az ő energiájának szabad kisugárzása és termékenyítő hatása, de egyszersmind meg volna óva azoktól a szennyvizektől, amelyek sürün belefolynak, meg volna óva olyan befolyásoknak hatalmától, amelyek megronthatják a sajtót, részleteiben legalább megronthatják annyira, hogy nem áldást, hanem rothadást terjeszt maga körül és tényleg nem a kultúrának terjesztője, hanem itt-ott — ismétlem részleteiben és ismétlem, hogy akkor, mikor elfajul, ismétlem, hogy ugy, ha nem sikerül megóvni a tisztaságát — az erkölcsök rothadásának előmozdítója, a könnyelmű gondolkodásnak, az erkölcsi nihilizmusnak a hirdetője, amely esetben természetesen ugy a társadalomnak, mint az államnak rossz szolgálatot tesz és amely esetben megérett a szabályozásra, megérett a legsúlyosabb büntetésre. Azonban, ha elismerjük azt, hogy szabályozásra van szükség, ha elismerjük azt, hogy minél nagyobb erő valami egy országban, annál inkább kell gondoskodni arról, hogy az az erő hasznos munkát végezzen az ország és a társadalom érdekében, minél inkább elismerjük azt, hogy igenis a sajtón van nyesegetni való, ha elismerjük azt, hogy vannak elfajulásai, ha elismerjük, hogy ittott nem tudott megszabadulni olyan káros elemeknek érvényesülése elől, akik a sajtó tekintélyét aláássák és nagyon sok józan gondolkozású és egyébként minden szabadságot szerető és megbecsülő embernek az antipátiáját keltette fel a sajtóval szemben ; ha ehsmerjük, hogy történtek visszaélések, ha ehsmerjük, hogy igenis szabad a sajtó ügyéhez hozzányúlni erős kézzel is, szabad operálni és szabad, hogy az a kéz kemény és kíméletlen legyen, ha ezt elismerjük : akkor azonban a t. túloldalról is ismerjék el mindazok, akik ezen operáczióra vállalkoztak, hogy akkor ezen kéznek, amelynek szabad erősnek, kíméletlennek lennie, biztosnak is kell lenni és ezt a kezet kell, hogy a szeretet, a gondozás, a jóindulat vezesse a sajtóval szemben, mert ba ez a kéz gyenge és reszkető kéz, ha ezt a kezet más vezeti, ha az másnak a metódusa szerint dolgozik, akkor kétségtelen dolog, hogy ez az operáczió nem fog sikerülni és kétségtelen dolog az is, hogy a legnagyobb aggodalommal vagyunk kénytelenek a beteghez a tudós professzort hozzávezetni, aki kijelenti, hogy én most, ez idő szerint, nem azon elvek, nem azon metódus szerint dolgozom, amely engem egyébként vezetni szokott, nem azon metódus szerint, amely megszerezte nekem azon bizalmat, amelylyel irántam viseltetnek, hanem én most csak helyettes vagyok, kiküldött vagyok, másnak a metódusa szerint akarok kísérletezni : akkor igenis, tiltakoznunk kell az ellen, hogy ezen beteghez, ezen nagyon drága be-' teghez, ezen igen finom, érzékeny természetű beteghez, ezen nagy értékeket képviselő és az ország érdekében igen sok szolgálatot tett beteghez ilyen kéz hozzányúljon. (Helyeslés a bahldalon.) Egy hatig (a baloldalon) Ügy van ! Ne mészárost küldjenek hozzá ! Haller István : Az az ellentét, t. képviselőház, amely az indokolásnak szelleme és a paragrafusok között jelentkezik, reá vezet bennünket arra, hogy a t. igazságügyminiszter ur csakugyan nem a saját metódusa szerint akar dolgozni. Reá vezet bennünket arra, hogy ő tényleg nem a maga intencziói szerint akarja a sajtóügyet szabályozni, nem a maga intencziója szerint akarja a sajtószabadságot biztosítani, nem a maga intencziói szerint akarja lehetővé tenni, hogy a sajtó mindazt az erőt, amelyre képes, kifejtse a nemzet érdekében, hanem, hogy őt idegen kéz vezeti, amelynek intencziói egészen mások és épen ezért a paragrafusoknak a tartalma is egészen más lett, mint amely megfelel azon szellemnek, mely tulaj donképen az ő lelkében lakozik. Az indokolásnak egy kitétele rávezet bennünket ennek a megállapítására ; amennyiben azt mondja egy helyen (olvassa): »Az uj jogszabály értékét nem az elvi kijelentések, hanem azon intézményes biztosítékok adják meg, amelyekről a javaslat paragrafusai rendelkeznek*. Mintha csak azt mondaná az operatőr : te beteg, téged ne téveszszen meg az én bizalmat gerjesztő ábrázatom ; ne téveszszen meg a hírnevem, ne téveszszen meg humanitásom, ne téveszszen meg az a meggyőződés, amely téged indított, amikor engem ide hivtál. Nem a szellem a fő, nem a mi az indokolásban van, nem ami jelentkezik a javaslat 1. §-ában, amely azt mondja, hogy »sajtó utján gondolatait mindenki szabadon közölheti és terjesztheti*, mindez ne ejtsen tévedésbe és ne ejtsen tévedésbe ez a jó czégér. Nem, mert hiszen én most mást akarok csinálni. A hang Jakab hangja, a kéz azonban Ézsaué. Ézsaut valóban, amikor e paragrafusokat kifaragta, igazán más lelkület, más intenczió vezette, mint amely vezette Jákobot, aki tulajdonképen a javaslatért a felelősséget viseli. Ennek következményeképen a paragrafusok egészen mást tartal10*
