Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

64 4.92. országos ülés 1914 január 13-án, kedden. lói.) amelynek verdiktje már ezáltal is jelentőségében óriásilag sülyedt és amelynek verdiktje ennek daczára mégis érdemileg is megváltoztatható (ügy van ! Ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a Curia által bármikor, — hivatkoztak e tekintetben Angliára, azonban Angliában ez nem egészen igy áll, mert ugyan megváltoztatható, de nem a vádlott terhére, hanem csak annak javára, ami óriási különbség — az az esküdtszék többé nem igazi esküdtszék, az csak szatírája, kigunyolása az esküdtszék intézményének, a tájékozatlanok megtévesztésére számítva, egyedül a formának fentartása, a lényegnek, az alkotmányos biztositék jellegének teljes elejtésével, (ügy van ! ügy v&n ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az esküdtszéki intézménynyel való ezen csúfondáros elbánás összefüggésben áll a sajtó elnyomásának a kérdésével. Azért volt szükség az esküdtszéknek ily módon való átidomi tására, hogy a sajtó vétségek és az esküdtszéki bíróságnál még megmaradt kevés politikai vétségekben, az esküdtszék Ítélkezése lehetőleg a kormány kívánsága szerint idomittathassék. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) De a sajtószabadság ellen a kormány részéről indirekt utón való ezen támadás még nem volt elég. Most ezzel a javaslattal egyenesen a sajtószabadság elnyomására törekszik (Igaz ! ügy van I a baloldalon.) és annak szabad megnyilvánulhatását, szabad mozgását igyekszik teljesen megakadályozni. (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Sajnos, e közszabadságok elleni romboló munka folytán, amelyet a mostani kormány a t. munkapárt támogatásával végez, csak két alkotmánybiztosi tékunk marad még meg : a megyei autonómia és a sajtószabadság. A megyei autonómia ellen is készülődik a csákány, amellyel a kormány ezt az alkotmány biztosítékot is le akarja ütni és itt van előttünk a sajtószabadság ellen irányzott ez a törvényjavaslat, amely tulaj donképen a sajtószabadság elleni merényletet jelent. (Helyeslés a baloldalon) Ha ez a sajtójavaslat előterjesztett alakjában és tartalmában, törvénynyé válik, akkor, sajnos, nemcsak a sajtónak egyes, a közérdekre is káros, esetleg egyéni sérelmeket is magában involváló tulaj donkéjjeni visszaéléseit fogja büntetni — mert ha csak ez történnék, mindnyájan helyeseinők az ellenzék oldaláról és ezzel szemben nem történt ezen oldalról kifogás. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) — csakhogy, mondom, ezen javaslat, a maga tartalmában, tulaj donképen nem ezt, hanem a sajtószabadságnak egyenes megfojtását czélozza. (Helyeslés a baloldalon ) Ezt különben előttem számos ellenzéki képviselőtársam, a ldk a sajtóügyekben inkább szakemberek és a büntetőj og terén is talán járatosabbak, mint csekélységem és igy ennek elbírálására is sokkal hivatottabbak, már bőven és részletesen kimutatták a javaslat egyes intézkedéseiből. Én tehát a magam részéről már csak az ismétlések elkerülése végett is — bár teljesen ezt ugy sem lehet elkerülni, sőt másrészről vannak olyan körülmények, amelyeket nem lehet eléggé megismételni és hangsúlyozni — mondom, már csak az ismétlések lehető elkerülése végett és azért sem kívánok e kérdés részleteivel hosszasabban foglalkozni, mert hiszen elégséges, ha én azokra a részletekre reflektálok, a javaslatban és az azt kisérő indokolásban foglaltakból, amelyekből épen e javaslatnak egész czélzata, tendencziája, főjellemvonása a legszembeszökőbben tárul elénk (Halljuk ! Halljuk !) és amelyek igazolják, hogy ezen javaslat indokolásában foglalt igen becses, helyes, szép teoretikus elvekkel a javaslat részletes intézkedései a gyakorlatban homlokegyenest ellenkeznek. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van mindjárt az általános indokolás bevezetése, amely a sajtónak az alkotmányos életre vonatkozó jelentőségéről és kiváltságos jogi helyzetéről szól. Ezt a csekély részt, amelynek szépsége megragadott, legyen szabad felolvasnom, hogy igy még inkább szembetűnjön a kiáltó ellentét az indokolás és a javaslat részletes intézkedései között. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A sajtónak minden müveit állam jogrendszerében kiváltságos jogi helyzete van. Mint a nyilvános élet legátalánosabb és legkönnyedebb szervét s az uj gondolatok propagálásának, az eszmék szabad harczának hatalmas biztositékát, joggal tekintik azt az alkotmányos élet és az egyetemes fejlődés intézményszerü alapfeltételének. Ezért a sajtót rendszerint nem kényszeritik a közönséges jog merev korlátai közé, hanem biztosítani igyekeznek részére a természetének megfelelő jogi helyzetet. A sajtó külön jogi állása az alkotmány integráns része s az emberi alapjogokért vivott százados harezok legértékesebb eredményei közt szerepel, aminek elég bizonyítékát nyújtják Európaszerte az 1830-as és 1848-as évek törvényhozásainak fényes lapjai; mig a sajtó alkotmányos rendezésének politikai szükségét és fontosságát mi sem bizonyitja erősebben, mint az, hogy a modern államalakulatok, pl. az egységes Németbirodalom első törvényhozási tényei közt a sajtótörvény megalkotása szerepel. A magyar törvénytárnak is kevés lapja dicsekszik a nemzet előtt oly varázzsal, mint reczipiált természete daczára a sajtót szabályozó 184P. évi XVIII., törvényezikk. Az 1847/48. évi országgyűlésnek az emberi jogok törvénybe iktatása és biztosítása, a nemzeti fejlődés megalapozása és erőteljes fellendítése tekintetében történelmünk ezredéves folyamán egyáltalán kimagaló alkatásokat köszönünk. E törvényművek egy-egy sora kiváltságokat szüntet meg, a szabadság szolgálatára örök értékű intézményeket létesít. Csak természetes, hogy a sajtójog terén is egészen uj világot teremtett. örök időkre eltörölte a czenzurát. A fokozatos felelősség behozatalával és az esküdtszék létesítésével garancziát állított a közszabadságnak. A sajtótermékek terjesztésének szabadságát elismerve, a kultúra terjedését segítette elő.« Gyönyörű, lelkes, szép szavak ! Sajnos, jól