Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

Í92. országos ülés 19Vt január 13-án, kedden. 65 mondja t. szomszédéra, hogy csak jelszavak, mert a valóság ellenkezik ezekkel a szép elméletekkel. Itt is azzal a hipokrizissel találkozunk, mint a parlamenti életünkben, hog]^ a látszat mást mutat, mint a valóság. Mikor a törvényjavaslat szakaszait kezdtem olvasni, mikor olvastam az első szakaszt, amely utánozni akarta az 1848: XVIII. törvényczikk első szakaszát, a lelkem megkönnyült, hogy legalább nem abban a sorrendben láttam a szöveget átvéve, mint ahogy az eredetileg volt, mert igazán nem méltó egy olyan törvényjavaslathoz, amely meghamisítja a negyvennyolczadiki szabadelvű törvényhozást, hogy ugyanabban a szórendben vétessék bele az a gondolat, amelynek megvalósításával homlokegyenest ellentétbe helyezkedik, mint az 1848 : XVIII. törvényczikk 1. §-ában van. A negyvennyolczadiki törvényhozás igazán nemes hagyományainak ilyen kiforgatásával és megcsúfolásával nem lett volna megegyeztetheto, hogy az a szórend maradjon meg. Megmaradt az a különbség, hogy az 1848: XVIII. törvényczikk első szakasza azt mondja : »Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti*, a minister törvényjavaslata szerint pedig : »sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait^. Valami javitást tett a stíluson az igazságügyi bizottság, amennyiben kihagyott egy a-t, egy névelőt, de hát ez nem bir jelentőséggel. Már jeleztem, hogy ha végigolvassuk a javaslat rendelkezéseit, akkor azt látjuk, hogy hiába hangsúlyozza az általános indokolás a sajtószabadság biztosításának szükségét, mint az alkotmányos élet egyik alapfeltételét és hiába emeli ki azt, hogy a negyvennyolczadiki törvényhozás a czenzurát örökre megszüntette, mert a részletes kivitelben mégis intézkedéseinek egy jó része egyenesen a sajtószabadság ellen van irányitva. (Ugy van! a baloldalon.) Beszédem későbbi folyamán leszek bátor bebizonyitani, hogy a javaslat tulaj donképen indirekté visszahozza a czenzurát, ami pedig még a t. minister ur elismerése szerint is homlokegyenest ellenkezik a sajtószabadsággal. Mivel azonban mindezekre már előttem számosan rámutattak, nem fogok apró részletekbe bocsátkozni, hanem csak a törvényjavaslatnak azon intézkedéseire akarok rámutatni és némileg röviden egyenkint kitérni, amelyek a sajtótermékek terjesztésére, a hirlapbiztositéknak nemcsak fentartására, de óriási emelésére, az időszaki hirlapok alapításának, kiadásának bejelentési kötelezettségére, a büntető rendelkezésekre, azoknak nemcsak túlzott szigorára, de aránytalanságára, továbbá a fokozatos felelősségnek a sajtószabadság szempaontjából nagyon is veszedelmes megbontására vonatkoznak. Vegyük először a sajtó terjesztésére vonatkozó rendelkezéseket szemügyre. Ezzel sem kívánok nagyon részletesen foglalkozni, csak azon körülményt óhajtom e tekintetben különösen kiemelni, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. hogy a postára és a postával a szállítás tekintetében egyenlőnek tekintendő közlekedési eszközökre nézve az igazságüg}d bizottság által előtrej esztett j avaslatban ki van mondva az egyenlő dij melletti szállítás elve, de az eredeti javaslatban csak az volt, hogy a szabályszerű dij mellett kell szállítani, tehát még e részben is a kormánynak kedves lapok részére kedvezmény nyújtására tág tér nyílott. Az igazságügyi bizottság szövege ezt eliminálja ugyan, de a sajtó terjesztésének leghatályosabb eszköze, t. i. a kolportázs, az utcazi elárusitás tekintetében az engedélyezési rendszer, amelyet eddig csak rendelet állapított meg, most törvény által fog szabályoztatok (Zaj a baloldalon. Felkiáltások balfdöl: Odaát beszélnek ! ) Bakonyi Samu : Egész csoportok hangosan társalognak ! Elnök : Csendet kérek ! Sághy Gyula : A kolportázs, az utczai elárusitás akkép van szabályozva ebben a javaslatban, hogy egy törvényhatóságra nézve a törvényhatósági főtisztviselő, több törvényhatóságra vagy az egész ország területére nézve pedig a belügyminister adj a meg az engedélyt. Amint látjuk, ezeknek belátásától — hogy ne mondjam — teljesen tetszésétől, némelykor szeszélyétől függ az engedély megadása, mert a 11. §-ban még az sincs kimondva, hogy milyen esetekben tagadhatják meg az engedély kiadását. Az ki van mondva, hogy mikor kell megtagadni, hanem olyan hézag van hagyva, hogy csak azon esetekben vannak meghatározva, melyekben meg kell tagadni, a többi esetekben pedig szabad belátása szerint adhatja meg vagy tagadhatja meg az engedélyt az illetékes hatóság. Mielőtt tovább mennék, hangsúlyozni kívánom, hogy ugyanez a teljes önkény, szeszély van fentartva a terjesztés visszavonására nézve is. Amint tegnap Bakonyi t. képviselőtársam is hangsúlyozta, nincs semmi intézkedés arra nézve, hogy a vasúti indóházakban és a trafikokban minden lap, amely nincs betiltva bírósági ítélettel, szóval, amely a 10. §. értelmében be nem tiltatott, egyenlő módon árusítható. E részben tehát látjuk, hogy fentartatni czéloztatnak azon intézkedések, amelyek szerint egyes lapok árusítását a vasutaknál, amely nem egy párté, hanem az országé, továbbá a trafikokban eltilthatják s így a javaslat ily intézkedés lehetőségét a kormány részére továbbra is lehetővé teszi, hogy ezután is módjában legyen egyes lapokat pártos eljárással exisztencziájukban tönkretenni. Hogy fér össze ez az intézkedés azzal az elvvel, hogy a 10. §. értelmében eltiltott nyomtatványok kivételével gondolatait mindenki szabadon terjesztheti ? Ez, ha ilyen gát van vetve a szabad terjesztés elé, nem szabad terjesztés (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és miután a sajtó jelentősége a szabad terjesztésben áll, nem sajtószabadság. Hiszen akkor a törvényjavaslat 10. §-a szerint az el nem tiltott nyomtatványoknak csak az előfizetők házához való szállítása van biztosítva. Ilyen korlátokat 9