Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
62 4.92. országos ülés 191k január 13-án, kedden. az előttünk lefolyt történeti események igazolják állításom igazságát. Ha ezen rendszernek kiindulási pontját veszsziik, már ez maga az alkotmányos elvnek, a parlamentarizmus lényegének homlokegyenest ellentéte és fejetetejére állítása, hogy ne mondjam meghamisítása volt. (Igaz ! ügy van I balfelől.) Lássuk, hogy kezdődött ez az uj politikai rendszer? Mikor a koalieziós kormány megbukott, a parlamentben voltak többségi és kisebbségi pártok. A rendes parlamenti eljárás az lett volna, hogyha a többségből nem alakulhatott kormány, a kisebbségből alakult volna és a kisebbség azonnal házfeloszlatás és választás utján, még pedig tiszta és szabad választás utján törekedett volna többséget szerezni. Egyik sem történt. A kormány nem vétetett sem a többségből, sem a kisebbségből, hanem a kormánynak élére állt egy társadalmilag igen kedves uri egyén, kinek azonban akkor ebben a parlamentben nemcsak pártja, de egyetlen egy embere sem volt, sőt kinevezése után is alig egykét képviselő sorakozott mellé. Már most ez a társadalmilag teljesen gavallér uri ember politikailag homlokegyenest alkotmányellenes álláspontra helyezkedett és az igazi parlamentarizmusnak lényegével már akkor összeütközött, mikor ilyen módon vállalkozott a kormányzásra. De ha már ezt tette, kormányzati működésének a parlamentarizmussal való összhangba hozatala azt követelte volna, hogy azonnal oszlassa fel a képviselőházat és törekedjék kormányzatának inparlamentáris kezdetét legalább azzal reparálni, hogy tiszta, szabad választás utján szerezzen magának többséget. Ö azonban huzta-halasztotta alapos és törvényes ok nélkül a ház feloszlatását, várt addig, mig az akkori kormánynak egyik tagja, az akkori pénzügyminister, ur nem valami stílszerűen, nem is nagyon törvényszerűen, hanem egyenesen törvényellenesen össze tudott harácsolni meglehetős magas összeget, (Igaz ! Vgy van ! balfelől.) és mikor ez megvolt, akkor történt a ház feloszlatása, akkor következtek be a választások, melyeknél a vesztegetés és erőszak oly mérveket öltött, milyeneket ez az ország előbb, pedig már sokszor volt e miatt panasz, soha nem látott és nem ismert. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) A többség alapján azután, melyet igy alkottak, a többség alaki elvi álláspontjára helyezkedtek, holott ezen elvnek merev keresztülvitelére semmi jogosultságuk nem volt, mert az anyagi és erkölcsi igazság szerint annak a többségnek a többségi jog gyakorlásához jogosultsága nem lehetett, még pedig eltekintve az előbb felhozottaktól, még azért sem, mert hiszen még a leszavazott választók többségét sem képviselte. Mégis a parlamentarizmus lényegének felforgatásával ezen alaki többségre támaszkodva iparkodott kormányzatát alkotmányos burokkal bevonni. De menjünk tovább. Ha már az ő kormányzatának kezdetén is ilyen jellege volt az általa inaugurált kormányzati rendszernek, hát ezen a lejtőn még mélyebben gurultak le az utána következő kormányok, a Lukács- és a Tisza-kormány, mert Khuen-Héderváry még legalább levonta a konzekvencziát, mikor magát a parlamenttel szemben az u. n. rezoluczió mellett angazsálta ; mert mikor a rezolucziót nem tudta keresztülvinni, lemondott. Az ő kormányzata tehát még abban is messze felette állt az utána következőknek, hogy ő legalább a parlamentarizmus éltető erejét, a szólásszabadságot nem érintette, nem nyúlt a házszabályokhoz, amelyek a kisebbség jogait biztosítják. A következő kormány alatt a mostani kormány elnök ur, mint a ház elnöke, már a házszabályt sem respektálta, hanem a hírhedt június 4-ikén saját elismerése szerint és bevallottan, a legsúlyosabb sérelmet követte el a házszabályokon. (Vgy van I a baloldalon.) A lavina ezzel megindult és ez a lavina folyton lefelé gördül a mélységbe mindaddig, amig minden ellenállási akadályt össze nem törve, a nemzeti lét végső megsemmisülésének örvényébe esik az egész rendszerrel és annak embereivel együtt, hacsak a nemzet fel nem ébred utolsó pillanatban és el nem söpri azt a rendszert, az azt támogató egyénekkel együtt a politikai élet porondjáról. A június 4-iki államcsíny után következett a házszabályok oly drákói és oly egyoldalú megállapítása, hogy azt épen ez utóbbi oknál fogva az ellenzék soha érvényesnek el nem ismerte és el nem fogja ismerni soha. Ez a drákói házszabály már önmagában is, enyhe alkalmazása mellett is megcsonkítja a parlament éltető elemét, a szólásszabadságot, de annak többször tapasztalt ujabb alkalmazási módja sokszor úgyszólván minden alapos tárgyalást is lehetetlenné tesz, mert ellenzéki képviselők sokszor igazán semmiségekért nemcsak hetekre, de hónapokra tiltatnak M a képviselőházból. Hozzá még ezek a drákói házszabályok sem respektáltatnak mindig, mert hiszen az elnökbelátás, az elnöki egyéni magyarázat szerint alkalmaztatnak, ami pedig a legmesszebbmenő önkényre, hogy ne mondjam, a parlamenti zsarnoki ságra vezethet, (ügy van ! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) Elnök (csenget) : A képviselő urat kénytelen vagyok ezen kifejezéseért rendreutasítani. (Nagy zaj a szélsőbalolddon.) Sághy Gyula: Ezt betetőzte azután a képviselőházi őrség megalkotása. Lovászy Márton: Gyalázat! (Felkiáltások jobbfelöl: Miért ?) Miért 1 Mert ez meggyalázása a parlamentnek ! (Zaj.) Sághy Gyula . . . egyenes megsemmisítése a képviselői immunitásnak, mert nem függ többé a képviselőháztól annak biztosítása, hanem tisztán az őrség egyik-másik tagjának, egyéni belátásától, egyéni indulatától függ, mikor látja ő magát indíttatva arra, hogy minden elnöki utasítás nélkül is saját kezdeményezésétől a ház bármely tagját önkényesen és megtorlatlanul megtámadja. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Miért nem tárgyalják Héder-