Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

58 492. országos ülés 19M január 13-án, kedden. hetik az illetőt, de időközben előzetesen letartóztatják. Az a tisztelt közeg azonban azt hitte, hogy ezért nagy büntetés fog járni, már pedig hite miatt senki sem vonható felelősségre. így gyártják azután az okokat az előzetes letartóztatásra, amelyet minden újságíró ellen mindenkor, minden időben, akármit ir. azonnal foganatosíthatnak. íme tehát konszolidáczió helyett gondolatrablás, bűnügyek gyártása, ez a rendszer. En csak csodálkozom az igazságügyminister úron, akit mint kulturembert tanultam megismerni, aki a kultuszministeriumi államtitkári székben végtelen nagy tekintélyt szerzett magának, hogy azt itt egy ráparancsolt törvényjavaslattal ennyire tönkreteszi. Amit a minister ur tartogat a kezében, az nem mérleg, hanem tagló és odaüt vele, ahová nem is sejti : közszabadságainkat, alkotmányunk alapjait támadja meg, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) ha ugyan egyáltalában lehet még Magyarországon alkotmányról és közszabadságokról beszélni. Mi azonban ennek a lehetőségéről nem mondunk le. Abból a hullámjátékból, amely a magyar közéletben az utóbbi időkben kifejlődött, az igen t. kormányzat azt hiszi, hogy a nemzet magáévá tette az ő politikai programmját, magáévá tette a kormány eszméit. Ebben azonban az igen t. kormányzat nagyon téved. Én elismerem és szomorúan látom, hogy igenis a nemzet behódolt ennek az erőszakos hatalomnak. Behódolt, de miért ? Azért, mert erre a magyar nép bizonyos pontig mindig haj landóságot érez. Keményebb korbácsütések kellenek ahhoz, hogy a nemzet feleszméljen. De fel fog eszmélni. Hogy ezt a felfogásomat jobban megvilágítsam, legyen szabad azt egy példával illusztrálnom. (Halljuk! Halljuk!) Egy előkelő magyar földbirtokosnak viszonya volt egy bécsi színésznővel a 70-es években. (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) Egy este megérkezett Bécsbe és bement egy előkelő parfüm-kereskedésbe, Azt gondolta, visz majd a színésznőnek egy üveg jó parfümöt. Kért egy drágát. Ezressel fizetett és a kereskedő százasokat adott neki vissza. Pár nap alatt a százasokat lassanként elköltötte, az utolsóelőttinél azonban rajtakapták és konstatálták, hogy a százas hamis. Eljárást indítottak ellene, de le nem tartóztatták. mert előkelő voltával legitimálni tudta, hogy még gyanúba sem keveredhetik. Ő azonban várt három napig, megvárta, amikor este le voltak eresztve a táblák s újból beállított a kereskedőhöz, újból vett egy üveg parfümöt és újból egy ezrest váltott. Amikor a kereskedő ismét százasokat tett eléje, azt kérdezte tőle, hogy honnan vette ezeket a százasokat. A kereskedő könyörgésre fogta a dolgot, azt mondta : ne szóljon senkinek, ad annyit, amennyi csak kell. Az illető élők lő ur pedig azt válaszolta : Nekem nem kell semmi, be akarok áUni a bandába. (Derültség balfelól.) A nemzet is ezt teszi most. Be akar állni a bandába. Kellenek bizonyítékok? Szolgálok azokkal is. Ma nem 10 és 50 K-ás kortespénzekkel lepik meg a kerületeket, hanem meglepik eszmék terjesztésével. Ma iskolákat, hidakat, méneseket, gyárakat Ígérnek a választókerületeknek, még pedig az ország pénzén. Pedig ez az ország nincsen az önök részére kisajátítva. Az ország pénzét pártpolitikai czélokra, erkölcstelen üzelmekre önöknek felhasználni nem szabad. Szabad a saját pénzüket felhasználni, amire akarják, de nem az ország pénzét. Ezt nem szabad pártpolitikai ellenszolgáltatásokért felajánlani. (Ugy van ! balfelól.) Idevezet ez a rendszer. Az egész társadalom korhadt és lassanként Lengyelország sorsára fogunk jutni. Dolgozzunk bár a legtisztességesebben, akarjunk élni bármilyen becsülettel, cselekedjünk bár a legjobban is, nyomban suttogás kél utánunk. Leütnek bennünket. A szabad gondolatot nemcsak a sajtóban, de a közéletben sem szabad terjeszkedni. Sehol sem tűrik meg, hogy az egyik ember a másik fölé emelkedjék és — itt pártekintet nélkül beszélek, t. képviselőház — nincsen tekintély az országban, mindenkit lejáratnak. Krisztust ebben az országban nem feszítenék meg, de kiszednék még a gyökereket is az erdőből, hogy ne juthasson hozzá böjt idején ahhoz az élelemhez. Amikor mint ország ilyen züllött állapotban vagyunk, akkor ne jöjjenek ilyen javaslattal a törvényhozás elé ! Mert igaz marad az a mondás, hogy: »nem tűrünk bilincset a leikünkön se, mert azt fel nem oldja más. Ha ezt a földet eszmékkel behintjük, csupán csak akkor istenalkotás !« A törvényjavaslat pedig az eszméket teszi tönkre, azért azt visszautasítom és nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Vermes Zoltán jegyző: Székely Ferencz ! Székely Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) Először történik meg, hogy a háznak ezen oldaláról szólalok fel és ezért bizonyára sokan a t. túloldalról elvárulással fognak vádolni. De aki közelebbről ismeri gondolkozásomat, aki némi figyelemre méltatta szombathelyi és marosvásárhelyi programmbeszédeimet, vagy a j)ártalakitó üléseken különösen itt a Ferenczvárosban elhangzott fejtegetéseimet és akinek világos látását a pártszenvedély még nem homályosította el, az fel fog engem menteni nemcsak az elvárulás, hanem bizonyára még a politikai következetlenség vádja alól is. (Helyeslés balfelól.) Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy akkor lettem volna következetlen, akkor lettem volna elváruló, hogyha még azután is megmaradtam volna azon a helyen, miután a munkapárt vezetősége jónak látta inaugurálni azt a politikai irányzatot, amelyet a jelen javaslat is képvisel. (Igaz! Ugy van ! balfelól.) Kezdetben ugy látszott, hogy csak egy kérdés választ el minket. Igaz, hogy olyan kérdés, amelyet az ország jövő fejlődésére nézve mindennél fontosabbnak tartok. Azóta egyre nagyobb lett közöttünk a szakadék, amelynek szélein mostan egymással szemben állunk. De azt hiszem, még nem jutottunk olyan messze egymástól, hogy hango-