Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

Í92. országos ülés 191 í mat a túloldalról meg ne hallják. És azért bátor vagyok önöket egész komolysággal figyelmeztetni : vigyázzanak, mert egy hirtelen földomlással könynyen a mélységbe kerülhetnek. (Igaz ! Ugy van! balfélől.) önök vakon biznak többségükben s a többségi akaratot mindenek fölé helyezik. Igaz, hogy a többségi elv helyes, de nem abban a felfogásban, nem abban az értelmezésben, amelyet önök annak tulajdonítanak. Az igazi parlamentarizmus épen ugy nem fér össze a többségi akaratnak, mint a kisebbségi akaratnak rideg érvényesítésével. (Helyeslés balfélől.) A kisebbségi akarat — ha igazán az ország kisebbségének akarata is — a nemzeti összakaratnak soha el nem hanyagolható tényezője. A nemzeti összakarat meg van hamisítva, hogyha abban tisztán csak a többségi akarat jut a maga egyoldalúságában kifejezésre. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azért minden körülmények között és mindenkor keresni kell a kiegyenlítést a többségi és a kisebbségi akarat között, mert csak azok a törvények birnak megnyugtató hatással, csak azok a törvények tesznek tiszteletre szert, birnak sulylyal és tekintélylyel, amelyek ezen a módon jutottak érvényre. (Helyeslés balfélől.) De a nemzeti haladás érdeke is ezt kívánja. Mert a nemzet nem akkor kezd mást akarni, mikor a többség már végleg irisebbséggé vált. Okos, előrelátó többség meg sem várja ennek az időnek bekövetkezését. A többség döntsön ott, ahol a kiegyenlítés nem lehetséges; de kísérelje meg mindenkor becsületes akarattal a kiegyenlítést. Ha ez egyszer nem sikerült, ez nem menti fel a többséget az alól a kötelezettség alól, hogy a következő alkalommal újra és ismét megkísérelje a megegyezést. Nem kell, hogy a döntés a kérdések egész komplexumára terjedjen ki; csak azokat a kérdéseket kell többségi döntésnek fentartani,. amelyek közös megegyezéssel el nem intézhetők Hogy mikor következik ez be, mikor lehetetlen a megegyezés, azt természetesen a többség állapítja meg; de ugyanő felelős teljes mértékben azért, ha elhamarkodta a döntést, vagy ha rosszhiszemüleg döntött. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Fráter Lóránt: A türelem rózsát terem. Székely Ferencz: A többségi határozattal vagy a közös megegyezéssel hozott törvények egyformán érvényesek és mindenkire kötelezők ugyan, de politikai tartósság, és tekintély dolgában óriási különbség van közöttük, amit, ugy lehet, még keservesen fog tapasztalni a t. többség is. (Az elnöki széket gróf Lázár István foglalja el.) Ezek a meggondolások vezették az én tudomásom és meggyőződésem szerint korábban a többségi kormányt. Épen ezért vált lehetségessé például nekem is kényes és nagyfontosságú kérdéseket közös megegyezéssel megoldani. (Ugy van! balfélől.) így mondott le a munkapárt annak idején január 13-őn, kedden. 59 a bírák kényszernyugdij ázására vonatkozólag kért ideiglenes felhatalmazásnak törvénybe iktatásáról, pedig akkor már az ellenzék nem jelent meg a házban és a többség, legalább nagy része, hajlandó lett volna ezt az intézkedést megszavazni. Polónyi Géza: Mit nem szavaznának meg ezek? Székely Ferencz: A többségi elvnek az az értelmezése, amelyet most vall magáénak a többség, homlokegyenest ellenkezik azokkal az irányelvekkel, amelyeket bátor voltam előadni. Sőt azt tapasztalom, hogy a t. túloldal csak azért ragaszkodik nyilvánvalóan hibás javaslatához, mert az ellenzék mást kivan. (Ellenmondások a jobboldalon.) Csak azért ragaszkodik, hogy így a többségi elvet minél inkább kidomborítsa és tekintélyének megalázását — így fogják ott fel — elkerülje. Pedig ez egészen helytelen, egészen végzetes felfogás. Mert az ellenzéknek mindig van annyi összeköttetése a nemzettel, hogy a többség, ezen az utón továbbhaladva, mindinkább és mind élesebb ellentétbe kerül a nemzet összességével. (Igaz I Ugy van l a baloldalon.) Igaz, hogy hallottuk már a kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy a részletekben, amennyiben a törvényjavaslat alapelveit nem érintik, módosítások elfogadására hajlandó. De nem látjuk a megfelelő cselekményeket. Az ellenzék előtárja a hibákat, amiket észlel. A túloldalon a minister és egy-két bátor férfiú válaszol, a többi hallgat. Egry Béla." Most már le vannak arról is tiltva ! Székely Ferencz : Pedig az igazságügyminister urnak már kellene tudnia, hogy mit akar. Eítner Zsigmond : Majd megkérdezi Tiszától. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Székely Ferencz : És ha ez az ellenzéket megnyugtathatja, talán kötelessége is volna ezt precziz alakban már most megmondani, amivel egyúttal a vitának hosszabbra való kiterjesztését is megakadályozhatná. De az eddig elhangzott általános Ígérgetésekből igazán nem lehet másra következtetni, mint arra, hogy ezen a javaslaton nem fog történni számbavehető módosítás. A sajtóról szóló törvényjavaslat egyszerre háromszoros összeütközésbe hozza a t. kormányt és a t. túloldalt : összeütközésbe az ellenzékkel, a sajtó nagy részével és a közvélemény szélesebb rétegeivel. Fernbach Károly : Túlnyomó nagy részével! Székely Ferencz : És történik ez akkor, amikor inkább az okozott sebek behegesztése, mint ujabbak okozása lett volna a kormányzat kötelessége. Gr. Andrássy Gyula: ügy van ! Székely Ferencz : És nem gondolja a t. kormány, hogy akkor, amikor e javaslattal egyszerre kelti fel az ellenzéknek, a sajtónak és a függetlenközvéleménynek ellenállását, ez nem puszta véletlen ? Nem gondolja-e, hogy ezek egymással szorosan összefüggő jelenségek, amelyek végső forrásaikban nem jelentenek egyebet, mint a nem8*