Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

470 500. országos ülés 1914 január 23-án, pénteken. részletes tárgyalását. Következik a 20. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 20. §-t felolvasni. Pál Alfréd jegyző (olvassa a 20. §-t). Rudnyánszky György jegyző: Kozma Andor ! Kozma Andor: T. ház ! Van szerencsém a helyreigazitási jogról szóló 20. §-nak többrendbeli módosítására indítványt tenni és pedig mindjárt az első bekezdéshez, mely igy hangzik : »A hatóság vagy az, akiről valamely időszaki lap nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közöl, vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel, követelheti az időszaki lapban megjelent közleményre, vonatkozó helyreigazító nyilatkozatának közlését*. Ehelyett ajánlok olyan szövegezést, melyben mindössze egy szó a különbség, de mégis meglehetősen nagy az elvi különbség a két fogalmazás között. A szövegben, melyet én ajánlok, a hatóság szó után e szó veendő fel: »amelyről«. A bekezdés ezzel igy hangzik : »A hatóság, amelyről, vagy az, akiről valamely időszaki lap nyíltan vagy burkoltan valótlan tényeket közölt« stb. Amint méltóztatnak rögtön észrevenni, a lényeges különbség az, hogy mig a régi szöveg szerint megkülönböztetés nélkül bármely hatóság akármilyen esetben, amikor jónak látta, jogosítva lett volna helyreigazító közlést kívánni az illető laptól, ahelyett az én fogalmazásomban a hatóságot is csak abban az esetben illeti meg a helyreigazitási jog. ha a közlemény egyenesen ezen hatóságra, vagy annak tenyéré vonatkozik. Azt hiszem, nem szükséges hosszabban indokolnom azt, hogy ez a módosítás miért helyes, mert hiszen az általános vita folyamán ez nagyon sokszor szóbakerült, megvitattatott és maga az igazságügyminister ur igen lojális nyilatkozatot tett arra nézve, hogy kész ezt a módosítást elfogadni. Ezzel t. i. megóvjuk a sajtót attól, hogy esetlégfontoskodásból valamely hatóság folytonosan helyreigazításokkal zaklassa és megkövetelhesse, hogy a sajtó az ő papírját és az ő nyomdáját folytonosan rendelkezésére bocsássa, esetleg egy nagyon gyakori helyreigazító kedvben levő hatóságnak. Ez az első módosítás, amelyet ajánlok. Második módosításom, amely a második bekezdésre vonatkozik, egyszerű stiláris módosítás. • Az eredeti szöveg igy hangzik (olvassa) : »A szerkesztő a lapnak a nyilatkozat kézhezvétele után legközelebb vagy közvetlenül ezután megjelenő számában, ugyanazon a helyen, ahol a helyreigazított közlemény megjelent és ugyanazzal a nyomással, mint amilyen a helyreigazított közlemény nyomása volt stb«. Itt méltóztassék egyszerűen kihagyatni a »helyreigazitott« szót, mind a kétszer ebből a bekezdésből. T. i. az a helyreigazított közlemény, amelyről épen szó van, akkor még tényleg nem helyreigazított, legfeljebb helyreigazítandó. De merőben felesleges itt kétszer is használni azt, hogy »helyreigazitott közlemény«, amikor tökéletesen ugyanaz az értelme marad a szakasznak, de preezizebben kifejezve, ha igy hangzik (olvassa) : »A szerkesztő a lapnak a nyilatkozat kézhezvétele után legközelebb vagy közvetlenül ezután megjelenő számában ugyanazon a helyen, ahol a közlemény megjelent és ugyanazzal a nyomással, mint amilyen a közlemény nyomása volt, a nyilatkozat díjfizetés nélkül stb«. Kérném továbbá ugyanezen szakasz 4. bekezdésének módosítását. Ez igy szól (olvassa) : >>A helyreigazító nyilatkozathoz az időszaki lap ugyanazon számában megjegyzést fűzni nem szabad«. En teljesen helyeslem azt az intencziót, amelv itt a törvényszerkesztést vezette, t. i. hogy esetleg ne tegyék gúny tárgyává vagy ne részesítsék rögtön lesújtó czáfolatban azt, aki helyreigazítani merészkedik. Azonban viszont arra is kell gondolnunk, hogy az az újságíró, aki jóhiszeműen tetteközzé azt, ami azután helyreigazittatik, esetleg ezt a helyreigazítást lojalitásból vagy félve a törvényes következményektől, kiadja ugyan és ebben eleget tesz a törvény rendelkezésének, mindamellett abban a meggyőződésben van, hogy ő igazat irt és 24 óráig sem akarja, hogy kétségben maradjon a közönség afelől, hogy ő nem könnyelműen, hanem meggyőződésből irta meg közleményét. Azt hiszem, méltányolni kell a sajtónak ezeket az egészen jóhiszemű munkásait is, akik nem irnak meg valamit, ha annak valódiságáról nincsenek meggyőződve ; másrészt pedig elejét kell vennünk ugyancsak itt, a szöveg kellő változtatásával, annak, hogy azok, akik valóban rászolgáltak arra a közleményre, melyet helyreigazítanak, rászolgáltak arra a czikkre, azokra az állításokra, vagy azokra a megrovásokra, hogy azok könnyűvé tegyék maguknak ügyük befejezését azzal, hogyha helyreigazító nyilatkozatuk közzététetik, többé azután az egész ügygyei nem törődnek és bármit cselekedtek is és bármiképen rászolgáltak a sajtó megrovására, tovább is ugy fognak ragyogni a társadalomban, mint akik tökéletes elégtételt vettek maguknak ezért a sajtóbeli támadásért. (Helyeslés jobbról.) Ezért vagyok bátor indítványozni, méltóztassék megengedni a törvén}^ szövegében azt, hogy a szerkesztő legalább annyit jegyezhessen meg a helyreigazító közlemény után, hogy a saját közleményét fentartja-e vagy nem; vagyis a negyedik bekezdéshez toldassék hozzá : »De a szerkesztő megemlítheti, hogy fentartja vagy nem tartja fenn azt a közleményt, amelyre a helyreigazító nyilatkozat vonatkozik«. Nem tudom, megengedi-e a t. ház, hogy megemlítsek itt még néhány olyan kérdést, melyek szoros összefüggésben vannak ugyan a 20. §-szal és a helyreigazitási joggal, a módosításnak azonban más szakasznál lesz helye. Lényegesnek tartok pl. egy kérdést, amelyről az ellenzéki urak csak akkor jelentették ki, hogy nem fontos, amikor látták, hogy megvan bennünk a lojális szándék, hogy az erre vonatkozó helyes módosítást elfogadjuk. Én azonban, aki jártasabb vagyok a sajtó dolgaiban, mint azok az urak, mondhatom, hogy ez a kérd§§