Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

500. országos ülés i91k január 23-án, pénteken. 471 igen fontos érdeke a sajtónak is, a közönségnek is. Arról van ugyanis szó, hogy a helyreigazítás! jogot ne csak a közönségnek adjuk meg, hanem magának a sajtónak is, amivel komolyabbá teszszuk ezt a jogot és megakadályozzuk, hogy játékot lehessen vele űzni, hogy zaklatásra, visszaélésre vezessen. Mi ugyanis, akik be vagyunk avatva a szerkesztőségek dolgaiba, tudjuk, hog}~ a közönség körében rettentő nagy az az ambiczió, az a feltűnési vágy, hogy az emberek minden áron nyomtatva akarják látni becses nevüket az újságokban. A helyreigazitási jog alkalmát tehát okvetlenül megkísérlik majd felhasználni arra, hogy kétszer lássák nevüket az újságban, egyszer mikor valami talán nem is jelentékeny dologban többéke vésbbé igaz vagy téves állítás jelenik meg róluk, másodszor pedig egy fontoskodó nyilatkozatban, mikor egy jelentéktelen dolognak a helyreigazítását kívánják. De még inkább megtörténhetik az, hogy olyanok, akik attól tartanak, hogy a sajtóper utján esetleg pórul járhatnak, vissza fognak élni a helyreigazitási joggal, bár a rendszerinti eset hitem szerint az lesz, hogy az igazság az volt, amit az újságíró irt és nem az, amit a helyreigazító irt. Az a valótlanság, amelyet a helyreigazító irt, ártalmas lehet akár annak az újságírónak, aki irta, akár a lapnak, amely közzétette, de ártalmas lehet másnak is. Ezért kérem, méltóztassék, ugyanazon mértékkel mérni a helyreigazitónak is, mint amilyennel mérünk az újságírónak, t. i. hogy aki szándékosan valótlanságot ir és ezzel másnak kárt okoz, az jelentékenyen bűnhődjék és ez terjesztessék ki a helyreigazitóra is ; hadd érezze ez is a felelősség súlyát. Ehhez képest kérem vétessék fel a 24. §-ban, ahol a büntetőszankeziók vannak, a 7. és 8. pont közé egy uj 8. pont és pedig a következő rendelkezéssel. Elnök : A képviselő urat kérnem kell, hogy ezt az indítványát a házszabályok értelmében és a házszabályszerü helyes eljárás kedvéért az illető paragrafusnál méltóztatnék előterjeszteni. Kozma Andor: Kérem, — akkor majd ott leszek bátor a módosítást benyújtani. Ezzel körülbelül be is fejezhetem módositványaim indokolását, csak jelzem még, hogyha ezen módosítások elfogadtatnának, amelyeket ajánlani szerencsém van, ez más paragrafusoknak is, nevezetesen a 24., 25., 30. és 32. §-oknak módosítását vonná maga után, amelyeket majd ezekkel összhangzásba kell hozni. Különösen fontos a 32. §-nál benyújtandó módosításom, amely arra vonatkozik, hogy a helyreigazító közleményben foglaltak tekintetében az illető lapszerkesztőt vagy kiadót sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben semmiféle felelősség nem terhelheti, mert ezt mindig a helyreigazító viseli. Kérem, méltóztassék módositványaimat elfogadni. Elnök: Kivan valaki szólni? Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Tekintettel arra, hogy azokat a módositványokat, melyeket t. barátom, Kozma Andor képviselő ur most előterjesztett, az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, pártértekezletén már előre szintén elfogadta és hogy azokat a kormány nevében november 26-án tartott beszédemben magam is már előre szintén elfogadásra ajánlottam, természetesen csatlakozom t. barátom módositványaihoz. Kötelességem azonban kiemelni, hogy e módositványok elfogadása korántsem jelenti azt, mintha a javaslat eredeti álláspontja akár felületes, akár nehezen igazolható lett volna. Az is komolyan indokolható nagyon jogosult álláspont. Minthogy azonban az eredeti szöveg oly kiváló publiczistáknál, mint t. barátom, aggodalmakat keltett, a kormány egyáltalán nem zárkózott el az elől, hogy ezeket az aggodalmakat eloszlassa. Csak azt vagyok bátor részletmódositásul javasolni t. barátomnak, a 20. §. negyedik bekezdésének végékez tett módosításához, hogy a szerkesztő azon nyilatkozatát, amelyben fentartja vagy nem tartja fenn azt a közleményt, amelyre a helyreigazító közlemény vonatkozik, terjedelmében korlátozzuk. Azt t. i. visszásnak tartanám, ha a szerkesztő e jogával élve fentartás czimén ismét valami nagy polémiát indíthatna. Ennek a gondolatnak, amely most nálam hirtelen felmerült, a kifejezésére talán alkalmas lesz ez a toldás : »A szerkesztő egy szóval megemlítheti, hogy fentartja vagy nem tartja fenn a korábbi közleményben foglaltakat*. Kozma Andor: Csak annyit tehessen hozzá : Fentartom. Balogh Jenő igazságügyminister: Helyes ; ezzel a kiegészítéssel tehát Kozma Andor t. barátom módositványait elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Miután a javaslat 20. §-ához Kozma Andor képviselő ur három módositványt jelentett be, emiélfogva a házszabályok értelmében a szavazást az egyes részekre külön fogom feltenni. (Helyeslés.) Az első módositvány az első bekezdésre vonatkozik. Igaz, hogy a módosítás csak egy szóból áll, miután azonban, amint a képviselő ur kifejtette, ez az egy szó voltaképen az uj módosított szöveget szembeállítja a régi szöveggel, ennélfogva a két szöveget egymással szemben fogom föltenni olykép, hogy amennyiben a ház a bizottság által javasolt szöveget nem fogadja el, a szöveget a képviselő ur módosításával fogom elfogadottnak kijelenteni. Kérdezem tehát a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a 20. §. első bekezdését az igazságügyi bizottság szövegezésében, szemben a Kozma Andor képviselő ur által ajánlott szöveggel, igen vagy nem ? (Nem !) Ennélfogva a képviselőház a Kozma Andor módosításával ellátott szöveget fogadja el mint első bekezdés.