Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-500
500. országos ülés Í9lí január 23-án, pénteken. 467 kodtunk is azokhoz a házszabályokhoz, amelyeket a többség kötelezőknek ismer el. Miért ? Nem valami ethikai kötelességnek érzetéből, j nem jogi meggyőződésből, hanem azért, mert a j felszólalási lehetőség csak ezen keretben adatott volt meg nekünk. Ezt megtehettük, ezt az eljárást ! követhettük mindaddig, amig azon hitben lehettünk, hogy legalább az a jogrend, amelyet önök j megáüapitottak, következetesen, részrehajlatlanul, j mindenkivel szemben egyenlően fog érvényesülni. í (ügy van ! a haloldalon.) De, t. képviselőház, nagy j önmegtagadäsunkba kerül külsőleg is ezen u. n. jogrendnek magunkat alávetni, nagy önmegtaga- | dásunkba kerül akkor, amikor mi abban a meg- | győződésben vagyunk, hogy énnek a t. többségnek, amely velünk szemben ül, nincs meg az erkölcsi jogczime (Zaj a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) arra, hogy itt eljárjon, nincs meg az erkölcsi jogczime, mert felderittetett az ő keletkezésének az a hibája . . . Gr. Zichy Aladár: Bűne ! Gr. Apponyi Albert: . . . amely lehetetlenné teszi, hogy a nemzet valódi akaratának kifejezőjeként tekintessék. Ennek a többségnek nincsen más, mint a formai jogczime, ezt pedig ellökte magától, amikor azt az egy korlátot átlépte, amelyből jogosultságot meritett és amelyet mi tiszteltünk addig, amig ők a formai jogot tisztelték. Ilyen körülmények között nem tehetünk egyebet, mint kijelenteni, hogy ezentúl megszűnik részünkről az alkalmazkodás azokhoz a. házszabályokhoz, amelyeknek jogosultságát mi úgysem ismertük el. Ránk nézve teljesen opportunitási kérdés, hogy mikor alkalmazkodunk hozzájuk, mikor nem. Az elnöki intézkedéseket, a háznak fegyelmi eljárását, olyan dolgokat, mint a rosszalást, a kivezettetést, ezeket a dolgokat, amelyeket előbb én hosszú parlamenti pályámon át magamra nézve, ha rajtam estek volna meg, megszégyenítőknek tekintettem volna, ma, amidőn egy Andrássy Gyula is részesült ebben, (Zajos éljenzés a haloldalon. Felkiáltások jobbról: Jogegyenlőség !) odajuttatták a helyzetet, hogy a parlament általi megrendszabályoztatás ma már dicsőség és érdem. (Taps a baloldalon. Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Rendre I Elnök csenget.) Ez jellemzi azokat a parlamenti állapotokat, azt a mély sülyedést, amelyet ez a rendszer előidézett. És csak ismétlem, amit gróf Andrássy Gyula nem mondhatott el, mert a zajban nem fejezhette be mondatát: hogy a mostani elnökség működése csak folytatása a gróf Tisza István alatti elnöki működésnek. {Elénk felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen Tisza! Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Az akkori elnök, amidőn bevallottan és tudatosan túltette magát a házszabályokon, ezzel szemben lelkiismeretére hivatkozott. Nos hát, nemcsak egyedül az elnöknek van joga arra, hogy olyan lelkiismereti sugallatokat érezzen, amelyek arra késztetik, hogy túltegye magát a formai jogon. Ha ehhez az elnöknek joga van, akinek • pedig hivatásszerű kötelessége volna, hogy a házszabályok felett őrködjék, akkor felszabadul itt minden egyéni lelkiismeret, akkor a mi lelkiismeretünk is felszabadul és beleilleszkedünk annak a rendszernek logikájába, amelyet önök teremtettek, beleilleszkedünk a felforgatott jogrendnek abba az atmoszférájába, amelyet önök ide behoztak. Reánk nézve már semmi szabály, s úgynevezett, vagy valódi jog nem létezik, mert amig ebben a házban fennállanak ezek az állapotok, mi csak lelkiismeretünkre hallgatunk, mely esetrőlesetre határoz afelett, alávetjük-e magunkat vagy nem annak az erőszaknak, amely itt uralkodik. (Igaz! JJgy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon és « középen. Elnök csenget.) Gr. Zichy Aladár : A házszabályokhoz kivánok szólni! Elnök: Először én fogok válaszolni és felvilágosítást adni a gróf Apponyi Albert képviselő ur által mondottakra. (Halljuk ! Halljuk ! jobbról. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk Zichy Aladárt!) A házszabályokkal és a ház határozatával szemben való ellenszegülés nyílt bejelentésért gróf Apponyi Albert képviselő urat rendreutasítom. (Felkiáltások a baloldalon : Éljen Apponyi I Zaj a jobboldalon.) A házszabályok nagy feladatot rónak az elnökre. Kötelességévé teszik, hogy a tanácskozás csendjét és rendjét biztosítsa . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk ! jobbról.) JaCZkÓ Pál: Nagy fizetése van ! Elnök : ... s méltóztassanak elhinni, hogy kivált ilyen éles viszonyok között, amidőn a szenvedély olyan magasan lobog, nagyon nehéz feladata az elnöknek biztosítani azt, hogy a parlamentben mindig csend és rend uralkodjék és hogy a szólásszabadság is meg legyen védve. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Az elnökség minden igyekezetével rajta volt és van, hogy azon kötelességének, hogy a tárgyalás csendjét és rendjét megóvja, eleget tegyen. Eleget fog tenni a jövőben is És figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy azt hogy magukat a házszabályokon túltegyék, sem a ház, sem pedig én magam, aki a házszabályok kezelésére hivatva vagyok, tűrni nem fogjuk. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Gróf Zichy Aladár képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Halljuk Zichy Aladárt! Elnök csenget.) Gr. Zichy Aladár: A házszabályokhoz kivánok szólni . . . Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e gróf Zichy Aladár képviselő urnak a házszabályokhoz való felszólalást megengedni, igen vagy nem ? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem engedjük meg I) Kérem azokat, akik a házszabályokhoz való felszólalás jogát neki megadni kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház nem adja meg az engedélyt. Gr. Zichy Aladár : Az elnök ur az ő saját érzéseit hangoztatja, amidőn azt mondja, hogy fájlalja , . . (Felkiáltások a jobboldalon: Üljön le! 59*