Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

468 500. országos ülés 191 í január 23-án, pénteken. Nagy zaj. Elnök csenget.) én pedig azt vallom, hogy mi fájlaljuk. . . (Nagy zaj a jobboldalon. A szónok szavai a zajban nem hallhatók.) Elnök: Gróf Zichy Aladár képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a házszabályok értelmében nincs joga szólni. (Felkiáltások a baloldalon: Ne figyelmeztessen I Éljen Zichy Aladár !) Gr. Zichy Aladár (tovább beszél, de szavai a zajban nem hallhatók). Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. A házszabályok 253. §-a értelmében bejelentem a t. háznak, hogy az ülés folyamán, mielőtt az felfüggesztetett volna, gróf Zichy Aladár képviselő ur (Éljenzés balfelől.) felszólalásával és Justh János képviselő ur zajongásával oly modorban zavarta a tárgyalás csendjét és rendjét, hogy nevezett képviselő urak eltávolítása felől kellett intézkedni. Ezen intézkedésemet a háznak jóváhagyó tudomásulvétel végett bejelentem és kérem a t. házat, hogy azt jóváhagyni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelÓl.) Miután az eltávolított képviselő urak olybá veendők, mintha intézkedésem jóváhagyása eüen szavaztak volna, a szavazatok meg fognak számláltatni. Felteszem tehát a kérdést: méltóztatik-e jóváhagyólag tudomásul venni az elnök intézkedését, amelylyel gróf Zichy Aladár és Justh János képviselő urakat a teremből eltávolíttattam, igen vagy nem % (Igen !) Felkérem azokat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Szász Pál és Pál Alfréd jegyzők megszámlálják a szavazatokat.) Ábrahám Dezső: Zichy Aladár a dinasztiát és a hadsereget védte és kivezették őket! (Derültség jobbfelól. Zaj balfelől.) Elnök: A szavazatok megszámláltatván, annak eredinényeképen konstatálom, hogy az elnöki intézkedésnek jóváhagyó tudomásvételére szavazott 154 képviselő, ülve maradt, tehát nemmel szavazott 41 képviselő, ehhez hozzáadván 19 kizárt és eltávolított képviselőt, ez összesen kitesz 60-at, tehát a ház 94 szótöbbséggel jóváhagyólag tudomásul vette az elnök intézkedését. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Elnök : Kérem, még nem fejeztem be. Miután gróf Apponyi Albert képviselő ur iménti kijelentéséből, de az eg3res képviselő urak magatartásából is méltóztatnak látni azt, hogy itt a ház akaratával és az elnökség intézkedéseivel szembe való helyezkedés rendszerré vált, kérnem kell a t. házat, hogy gróf Zichy Aladár és Justh János kéj>viselő ur ezen tényükért egyúttal a mentelmi bizottság elé is utasíttassanak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Felteszem a kérdést, kivánja-e a ház gróf Zichy Aladár és Justh János képviselő urak ügyét a mentelmi bizottsághoz utasítani, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a mentelmi bizottsághoz utasítja gróf Zichy Aladár és Justh János képviselő urak ügyét. Folytatni fogjuk a tárgyalást. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! Elnök: A házszabályokhoz kíván szólni a képviselő ur ? Gr. Apponyi Albert: Nem, hanem rövid kijelentést kell tennem az egész ellenzék nevében. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Gondolom, méltóztatnak megengedni . . . (Felkiáltások jobbfelől: Igen ! Nem !) A ház megengedi gróf Apponyi Albert képviselő urnak, hogy nyilatkozhassék. Gr. Apponyi Albert: Amint előbb mondtam, én nem az adott engedély alapján, hanem az egyedül érvényes régi házszabály alapján szólok. (Zaj jobbfelől. Helyeslés a. bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nemcsak jogom, de különben sem kérnék olyan engedélyből, amelyet gróf Andrássy Gyulától és gróf Zichy Aladártól megtagadtak. (Helyeslés balról. Zaj jobbfelől.) Rövid kijelentést kell csak tennem az egész ellenzék nevében. A t. elnök ur előbb azt mondta, hogy a ház elleni engedetlenség és a rendzavarás tendencziáját látja ugy az én nyilatkozatomban, mint azokban, amik közbeszólásként felhangzottak és gróf Zichy Aladár s más képviselőtársaim magatartásából. En kifejtettem, hogy igenis, ennek a renitencziának elhatározása akkor érlelődött meg bennünk, amikor tapasztaltuk azt, hogy még azon jogrendet, amelyet a többség magáénak vall és amelybe mi az opportunizmus szempontjából akkor, amikor itt kötelességet teltesiteni kívántunk, időnként beilleszkedtünk, még annak szabályait sem tartják meg. Kit azzal akarnak kompromittálni, hogy vele szemben a teljes szigort veszik alkalmazásba, kit azzal akarnak kompromittálni, hogy ő vele szemben látszólag kulánsak és elnézést gyakorolnak. Sem az egyikre nem pályázunk, sem a másikból nem kérünk, hanem, egyszerűen jogainkat akarjuk gyakorolni. De jogaink gyakorlatát magunkra nézve erkölcsi lehetetlenséggé látjuk téve, midőn először ismételve kérünk elégtételt egy minket ért súlyos sérelem tekintetében és ilyent nem kapunk, másodszor tapasztaljuk, hogy a legcsekélyebb inczidensekért, melyek ezen oldalon előfordulnak, mindjárt a házszabályok teljes szigorát és az extrém eszközöket alkalmazzák és azokat is személyválogatással. Ily körülmények közt ebben az atmoszférában, mi annak a súlyos kötelességnek, amelyet eddig teljesítettünk, meg nem felelhetünk. Úgyis tudjuk, hogy annak eredménye nem lett volna, ugy, hogy azzal a megnyugvással távozunk el innen, hogy midőn távozásunkkor az itt követett erőszak ellen erélyes tiltakozásunkat fejezzük ki, ezzel nem ártunk a haza ügyének, mert sokkal kisebb szolgálatot tehettünk volna azzal, ha itt folytattuk volna a részletes tárgyalást és mindent eltűrnénk, mint amilyen szolgálatot teszünk, midőn távozásunkkal és ezen nyilatkozatunkkal, melyet az egész ellenzék nevében teszek, kellőképen jellemezzük és megbélyegezzük azt az eljárást, mely velünk szemben követtetett. (Hosszantartó élénk