Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
442 49,9. országos ülés 1914 január 22-én, csütörtökön. amely egymagában letet képes arra, hogy ezeknek a nagy feladatoknak, ezeknek a súlyos gondoknak ellátását lehetővé tegye ? (Tetszés és taps a jobboldalon.) Én is ebbe a távlatba vagyok hajlandó beállítani minden kérdést, a sajtó kérdését is. Es jól tudom : ha van a világon nemzet, amelynek szüksége van jó sajtóra, akkor nekünk van rá szükségünk. (Ugy van! a jobboldalon.) Nekünk jobb sajtóra van szükségünk, mint más nemzetnek, (Ugy van ! jobbfelől.) mert ha a sajtónak mindenütt nagy feladata van kulturális szempontból, s az a feladata, hogy a nemzeti szellem tüzes ébresztője legyen, hogy szolgálja a kultúrát: ugy feladata az különösen nálunk ; a magyar sajtó annyit ér, amennyivel a magyar nemzet igazi czéljait tudja szolgálni; amennyit az egész műveltséggel párhuzamosan haladó a minden arra hivatott tényezőt érvényesülésére alkalmassá tevő demokráczia szempontjából egy irányban haladó magyar kultúrának tud szolgálni. Az a sajtó lesz a jó sajtó, az volt eddig is a jó magyar sajtó, mely ezeket a szempontokat szolgálta. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én hitem szerint ugy, ahogy a sajtót ma látjuk, ma az anarchikus állapotban van. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Az anarchia nemcsak nekünk baj, hanem baj a sajtó minden munkásának ; és akkor lesz ebből a törvényjavaslatból is igazi törvény; akkor fogja ez a maga hatását igazán érvényesíteni, akkor fogja azokat a reményeket teljesíteni, mely reményeket minden jólelkű ember hozzáfűz, ha segítségünkre siet maga a sajtó, ha az a sok, derék, jó, becsületes magyar ember, aki ott van, ha azok az emberek, akiknek lelkében ott rezeg a legfinomabb érzés, akik megőrzik a távoli mennydörgést, meglátják a távoli veszélyeket, a kiknek hatodik érzékük van arra, hogy nagy összefoglaló képességgel találják meg az egyetemességet, — mert a politikában csak az egyetemesség, csak az egyetemes gondolkodás az, mely megvéd bennünket az ingadozástól; — csak ha a sajtó a maga igazi érzése szerint fogja ezt a szituácziót felfogni, — mert meggyőződés ellenére még élhet valaki boldogan, de érzése ellenére nem — ha a magyar sajtó munkásai ezeket az egyetemes igazi nagy czélokat fogják maguk elé állítani, ha a magyar sajtó munkásai segitségére sietnek mindenkinek, ki a magyar sajtót jobbá, szebbé, nemesebbé, igazibbá akarja tenni : akkor lesz ennek a javaslatnak igazi hatása, igazi eredménye. Az ut meg van hozzá nyitva, a kaput, amelyen beléphet, megnyitja ez a javaslat; hűséges vágyam és vágya bizonyára mindenkinek, kinek lelke a magyar kulturához és ennek ápolására hivatott magyar sajtóhoz van fűzve, hogy ez a javaslat törvénynyé váljék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Többszörösen érzem feladatom súlyát, midőn ez előrehaladott időben kötve a ház tanácskozási rendje által és fizikai indiszpoziczióval is küzdve, arra kellene vállalkoznom, hogy körülbelül 18 nap vitájára még az általános vita befejezése előtt reflektáljak és megkíséreljem azon nagy kérdésekre, melyekben a javaslat alapvető intézkedéseit méltóztatnak bírálni, több mint 50 szónok ur kifogásaira retrospektive összefoglalólag megtenni a magam megjegyzéseit. (Halljuk! Halljuk!) Le kell mondanom erről a feladatról egyrészről azért, mert az idő szőrit, másrészről, mert magam is hatása alatt állok annak a beszédnek, melyet mindnyájan hallottunk és melyre nézve eltérve a parlamenti szokástól, csak azért engedjék meg, hogy magamnak tartsam meg legjobb meggyőződésem kifejezését, mert tiltja az a baráti nagyrabecsülés, az a meleg ragaszkodás, melylyel t. barátom, az államtitkár ur iránt viseltetem, hogy az ő beszédével szemben az elismerésnek azon dicsérő szavait használjam, melyek lelkemből őszintén fakadnak. (Éljenzés jobbról.) Ha visszatekintek erre a vitára, egyfelől találkozom oly ismétlésekkel, melyekre nézve meg kell őszintén vallanom, nem tarthatom jogosultnak a latin közmondást : bis repetita piacent, talán azért, mert nemcsak kétszer hallottam azokat ismételni, másrészről, mert az ismétlés által azoknak súlya és meggyőző ereje legalább az én gyarló szemeimben nem növekedett. Találok másrészről egy sajátságos jelenséget, mely eszembe juttatja, — mert azt az őszinte vallomást is kell tennem, hogy a klasszikus zenének őszinte tisztelője és bámulója vagyok — Beethovent, aki egy témát bedob az ő szonátájába és azt művészileg variálja. Találok itt általánosságban felállított nagy tételeket, inkviziczióról, czenzuráról, gúzsbakötésről, spanyolcsizmáról és nem tudom, mily rettenetes dologokról, hogy a sajtószabadság a ravatalon fekszik, Novota Péter esetével együtt, amelyet összekapcsolt ezzel egyik t. képviselőtársam. Nem tudom, lelkünk mélyéig vagyunk-e megrendülve, hanem — amint én legalább az egész t. házat akár erről, akár a túloldalról megfigyeltem — minden esetre más érzésekkel és más érzelemnyilvánulásokkal fogadtuk ezeket a nagy kijelentéseket. Találtuk az elkeseredésnek élénk temperementummal odaállított tételeit, különösen nagy elokvencziával Vázsonyi Vilmos képviselő ur részéről és csak az lep meg, hogy a honfiúi bu arra indítja a képviselő urat, hogy beszédje egész folyamán az élezelődésnek végtelen sorozatát állítja be. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelőí.) mindenesetre olyan temperamentum, amely az én legjobb meggyőződésem szerint ezúttal szokatlan. Justh János (közbeszól. Zaj jobbfelől). Elnök: Kérem Justh János képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Balogh Jenő igazságügyminister: Az elkeseredésnek és kétségbeesésnek idejében találunk
